Sokunk
gyerekkorának gonosztevői életéről hullik le a lepel a Manó Könyvek
sorozatában. Vajon miért akar valaki más igéző hangján énekelni, miért akar a
vidék legszebbje lenni, vagy miért akar pöttyös bundában grasszálni? Ezeket a
kérdéseket teszi fel a Gonosztevők sorozat, bemutatva az indítékokat, s talán
némiképp árnyalva is a képet.
Serena Valentino: Kitör a frász!
Sorozat: Gonosztevők (7)
Manó Könyvek, 2023, 288 oldal
Fordította: Halmai Gergely
Csillagérték: 9
Legalábbis,
a Kitör a frász! esetében mindenképp. Ez volt az első olvasmányom ebből a
sorozatból, és azt hiszem, igencsak jól választottam. Mi más bizonyítaná ezt
jobban, mint hogy a könyv elolvasása után – fogalmam sincs, hány év után –
bekapcsoltam a 101 kiskutyát, amihez egyébként egészen különleges kapocs fűz.
Az első videólejátszómat 1996 karácsonyára kaptam, az első két mesekazettám
pedig a 101 kiskutya és a Pocahontas volt. Azt hiszem, ezt a két mesét is
pörgettem a legtöbbször a lejátszóban, egyszóval: ahogy meghallom bármelyiket
is, azonnal visszaröppenek az időben.
Az
első dolog, aminek kapcsán rendet kellett tennem a fejemben Serena Valentino
könyvét fellapozva, hogy pontosan milyen időszakban járunk, s hogy igen, a
klasszikus Disney történet sztoriját kell előbogarásznom. Ugyan nem hiszem,
hogy ennyire elszoktam a mesenézéstől (jaj, vagy mégis?!), de Szörnyella de
Frász hirtelen Glenn Close képében jelent meg a képzeletemben – az a nő
zseniális! De ezt tudjátok Ti is, lapozhatunk Valentino meséjére. Tehát, abból
kiindulva, hogy a történet alapját biztosító Száz meg egy kiskutya 1956-ban,
Disney meséje pedig 1961-ben jelent meg, a Kitör a frász! is nagyjából a múlt
század közepén játszódik. A Belgrávián járunk egy előkelő családban, alagsori
nagy konyhával, melyben a derűs szakácsnő tüsténkedik, komornyikkal, aki a ház
rendjéért felel, a személyzet további tagjaival, egy elfoglalt családfővel, aki
ritkán tölt otthon időt napközben, egy szintén elfoglalt édesanyával, aki
jobbára elit társaságokban tölti idejét és a kis Szörnyellával, akinek a nap
fénypontját jelenti, ha délutánonként egy-egy órára imádott édesanyja fogadja
őt a szalonban. Nevelőnőjével jó előre felkészül a találkozásra, a legszebb
ruháját ölti magára és pompás frizurát varázsoltat a nevelőnővel.
„– Egyszer tényleg olyan
leszel, mint az anyád, Szörnyella – mondta halkan. Azt gondoltam, ez volt a
legkedvesebb dolog a világon, amit csak mondhatott nekem.”
Valentino
meséje fájdalmas valójában mutatja be a gyermek Szörnyella szeretet utáni
sóvárgását, melynek a kislány még csak tudatában sincs. Teljesen bűvkörébe
vonja nárcisztikus anyja, mely helyzetből sem a szeretetteli személyzet, sem
apja, sem pedig barátnője, Anita (igen, az az Anita) nem tudja kimozdítani őt
hosszú éveken keresztül. S igazán még ezt követően sem. A történetben
figyelemmel követhetjük Szörnyella nővé válását, kapcsolatát a környezetével, a
mérgező anya-lánya viszonyt, sőt: Valentino még egy szerelmi szálat is
csempészett a cselekménybe, mely aztán szintén nagyot csavar gonosztevőnk
sorsán. Különösen tetszett a szerző bátorsága az egyes történetmozaikokkal
történő kísérletezésben: hiszen nem csupán Szörnyella története bontakozik ki a
mesében, hanem egy csepp rálátást kapunk Anita gyermekkorára, családi
hátterére, amiről szerintem túl sok mindent nem tudunk meg a 101 kiskutyában.
Ugyancsak feltűnik Perdita kölyökkora is, ami talán az egyik legegyénibb húzása
a sztorinak.
„Jól figyeljetek a
szendékre! Fogadjátok meg a tanácsomat. A csendes, szemlélődő lányok a
leghalálosabbak.”
A
Kitör a frász! nem csupán a már ismert történetig vezeti a szálat, de konkrétan
az egész mesét megismerhetjük Szörnyella elbeszélésében – és itt gyorsan
kiosztanék két piros pontot is. Az egyiket a szerzőnek, amiért az eredeti
történetet épp csak annyira eleveníti fel, amennyi szükségesnek tűnik ahhoz,
hogy képben legyünk az alapmese cselekményfolyamával. A másikat pedig
egyértelműen a fordítónak, Halmai Gergelynek, aki azokban a jelenetekben, ahol
bekapcsolódunk a 101 kiskutya világába, az eredeti (mesés) fordításban közli a
dialógusokat. Egészen elképesztő élmény volt számomra Szörnyella hangján
(Halász Aranka, 1995-ös szinkron) olvasni a már ismert mondatokat (az is
egészen elképesztő, hogy olvasni sem kellett, mert előre mondtam magamban, mi
következik). Egyszóval: köszönöm, nagyon szuper élmény volt ismét
visszaröppenni és más perspektívából is végigkövetni az egyik kedvenc mesém
történetét. S tényleg, ezt követően el is indítottam a rajzfilmet, és nagyon
ügyelve végignéztem, immár az új nézőpontból is szemlélve a Rémlakban
történteket is. Hogy van az, hogy ezeknek a meséknek egy cseppnyit sem kopik a
fényük az évtizedek előrehaladtával?
„Végső soron a világban
nem minden olyan fekete és fehér, mint egy dalmata kiskutya bundája. Még egy
olyan pokolra való teremtés esetében sem, mint amilyen Szörnyella De Frász.”
A
Kitör a frász! teljesen nosztalgiába ringatott, ugyanakkor nagyon fontos
kérdéseket is felvetett bennem. Egyrészt: tompítják-e ezek az új nézőpontok az
ismert gonosztevők gonoszságait? Arra jutottam, hogy a gonoszság ellen –
akárhogy is –, nem szabad türelemmel viseltetnünk, azonban mindig érdemes
kicsit a dolgok mélyére ásni, megpróbálni megérteni. Ez a mese szerintem
igyekszik azt is bemutatni, hogy érdemes szeretettel fordulni egymás irányába,
de muszáj azt is belátni, ha az, aki felé szeretettel fordulunk, gátakat és
korlátokat emel. Azt is nagyon szerettem a történetben, hogy a nevelés és a
szülők szerepére is erősen ráirányítja a figyelmet, a saját döntéseink,
elvakultságunk pedig (felnőttként főként) egyértelműen rajtunk állnak.
Kiszakadhatunk a rossz beidegződésekből. Valentino története egyáltalán nem
törekszik arra, hogy adott esetben megkedveljük Szörnyellát, nem is célja, így
magától értetődően nem is éri el azt. És ez így van jól.
Blogturné Klub
A
Manó Könyvek jóvoltából megjelent Serena Valentino Disney – Villains
sorozatának legújabb kötete, a Kitör a frász!, melyben Szörnyella életével
ismerkedhetünk meg. Ennek örömére a Blogturné Klub bemutatja ezt az egyedi,
memoár stílusban megírt regényt, amelyből kiderül, hogy minden gonoszok
legrosszabbikának története talán nem is annyira fekete és fehér, mint az
általa oly nagyon áhított dalmata bunda.
A turné állomásai
08.27. Dreamworld
08.29. Szembetűnő
08.31. Csak olvass!
09.02. Utószó
Nyereményjáték
A
regény során többször is előkerül Jane Austen és az ő munkássága, ezért mostani
játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, ti mennyire ismeritek azt. Minden
állomáson olvashattok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint
megfejteni, melyik művéből származik, majd a címet beírni a Rafflecopter doboz
megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
„Annak van legtöbb joga
viszonzást remélni, aki a legtisztábban látja, a legforróbban bálványozza a
maga értékét, s aki a legodaadóbban szereti.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése