A ’40-es évek olvasói rovata

A félreértések néha egészen remek történetet képesek alkotni. A kulcslyukokon keresztül pedig gyakorta többet látunk, mint sejteni vélnénk. Azt hiszem, ezt a két magmondatot fogalmaznám meg a Kedves Mrs. Bird! olvasását követően – amit persze a következőkben kicsit részletesebben is kifejtek. 

A.J. Pearce: Kedves Mrs. Bird!

Alexandra Kiadó, 2023, 384 oldal

Fordította: Kiss Viktória

Csillagérték: 8

A II. világháború Nagy-Britanniájában játszódó regény megmagyarázhatatlan okból sejtette velem azt, hogy meg kell vele ismerkednem. Oké, persze…a történelmi körítés, a női főszereplő és az újságírás is egyfajta mágnest jelentettek – bár igazából, mire végre sort tudtam keríteni a történetre, nem nagyon emlékeztem a pár hónappal azelőtt olvasott fülszövegre, úgyhogy derengőn egyfajta kémregényre számítottam.

A félreértés. Egyrészt – ami talán kevésbé érdekes – részemről: hiszen a Kedves Mrs. Bird! igen messze áll a kémregénytől. De, mint említettem, ez az általam szőtt félreértés, és a történet szempontjából a legkevésbé sem lényeges. Emmy és az újsághirdetés esete azonban jóval fontosabb. Az 1940-es évek Londonjában a huszonnégy éves Emmy Lake nagy álma, hogy haditudósító legyen, s láss csodát: a London Evening Chronicle kiadója – pont, amikor mi olvasóként belecsöppenünk Emmy életébe – épp gyakornokot keres. A fiatal hölgyemény azonnal izgatottá válik, jelentkezik az állásra, s hamarosan a kiadó épületének kihalt, ötödik emeletén találjuk magunkat, ahol ugyan nem a hirdetést közzétevő Mrs. Bird, hanem a szerkesztő, Mr. Collins fogad bennünket. Néhány röpke oldallal később kiderül a csíny: Emmy igazából nem az áhított haditudósítói gyakornoki állásra jelentkezett, hanem a Woman’s Friend Henrietta Bird segít rovatának gépíró-gyakornoki pozíciójára.

„A falakat zord ábrázatú férfiak hatalmas portréi borították; kétszáz évnyi szerkesztő nézett olajfestékkel meghúzott megvetéssel egy fiatal nőre a kölcsönsapkájában, aki arról álmodozott, hogy tudósító lesz. Úgy éreztem, valamelyikük pillanatokon belül ciccegni kezd.”

A hasonló olvasói leveles magazinrészeket minden bizonnyal nem szükséges bemutatni ebben a bejegyzésben. Az előző évszázad nyomtatott sajtójának – főként a magazinoknak – állandó rovata volt az olvasói levelek és az azokra érkezett szerkesztői/rovatvezetői válaszok közlése. A kérdések, az újság tematikájától és/vagy olvasóközönségétől függően, szakmai vagy éppen személyes, magánéleti jellegűek is lehettek. Manapság ezeknek a helyét a különféle fórumok és online felületek vették át, de az 1940-es években még abszolút a fentiek mechanizmusa volt általános és ismert, sőt, kedvelt is az olvasók körében. A Woman’s Friend népszerűsége – mely nagyban támaszkodott a Henrietta Bird segít rovatára – 1940-re csökkenni látszott, ennek hátterében pedig éppen Henrietta Bird állt. A kompromisszumot nem ismerő, konzervatív Mrs. Bird kíméletlenül rostálta az intim, túlságosan személyes hangvételű leveleket – melyek megválaszolása a rovat tulajdonképpeni lényegét jelentette volna – s csupán a hagyományos, hétköznapi üzenetek kaptak fényt a magazinban. Emmy ezen levelek válogatására kapott jogosítványt, nagy pechjére azonban akaratlanul is végigolvasott néhány olyan írást is, melyek rostálásra vártak volna…mit kezd egy fiatal nő olyan sorstársai dilemmáival, melyek nem csak a levélíró, de az olvasó életét és döntéseit is befolyásolhatják egy világháború kellős közepén?

Mielőtt túlságosan átadnám magam a regény eseményláncainak kibogozására (ezt tegyétek meg majd ti), inkább arról írok, hogy a Kedves Mrs. Bird! egy egészen kellemes meglepetés volt számomra. A cselekmény nem túl bonyolult, a történelmi keret valóban csak keretet nyújt és kevéssé törekszik a politikai és hadtörténeti események bemutatására (nagyon helyesen, ha már itt tartunk). A szereplők gyorsan beazonosíthatók: a kissé esetlennek tűnő főszereplő; a vele egy lakásban élő legjobb barátnő; a barátnő tűzoltó udvarlója; a csak hírből ismert, frontra vonult (ex)vőlegény; a házsártos főszerkesztő; a kedves, de félénk munkatárs; a jófej főszerkesztő – és persze az ő váratlanul felbukkanó unokaöccse. Az események mozgatórugói egészen emberközeliek: a lelkiismeret kérdése, a segíteni akarás, a barátság és az önzetlenség, az összetartás és összetartozás – és persze, egy kis romantika is megbújik a sorok között, olykor direkt, olykor indirekt módon. S itt van az a bizonyos kulcslyuk, amire fentebb már utaltam.

„Találja ki, miben jó ön, Miss Lake, aztán váljon még jobbá!”

A Kedves Mrs. Bird! cselekményének fő szála Emmy nyughatatlansága, amit tulajdonképpen az egyik olyan olvasói levél idéz elő, melynek tartalma kísértetiesen hasonlít a vele történtekre. Az olvasó erkölcsi segítséget, tanácsot kér Mrs. Birdtől, ugyanis beleszeretett egy katonába, aki hajlandó lenne vel megszökni. Emmy pár héttel korábban a vőlegényétől kapott levélben szerzett tudomást róla, hogy kedvese a kiküldetése idején megismerkedett egy lánnyal, akit időközben feleségül vett. Nem az olvasói levél írója és nem Emmy története az egyetlen, s hasonló eset nem csupán a regény fikciójában történt meg. Valójában sosem lehetünk affelől bizonyosak abban, hogy hányan hagyták hátra korábbi életüket, s tűntek el a háború ködjében. A regény számomra e tekintetben adta a legtöbbet: egy picit betekintést enged, vagy legalábbis megpróbál rávilágítani, hogy milyen problémákkal kellett szembesülniük – a magától értetődőn kívül – a hátország lakóinak, elsősorban az Emmy korában lévő huszonévesekre fókuszálva, az érzelmi vetületet, az emberi kapcsolatokat, a szeretet (a „szeretve levés”) és a szerelem utáni vágyat illetően. Hogyan boríthatja fel egy világégés a fiatalkor hétköznapiságát és természetességét? Felvállalhatjuk-e egyéni sorstragédiáinkat a nagy egészben? Hogyan formálja ez a baráti kapcsolatokat? S felülírhatja-e bármi az igaz barátságot? A Kedves Mrs. Bird! ezekre is igyekszik válaszolni – még akkor is, ha a gépírót nem Henrietta Birdnek hívják.

 

Blogturné Klub

Amanda-Jane Pearce eredetileg 2018-ban megjelent első regényében a II. világháború Londonjába kalauzolja olvasóját. Ezen belül is egy női magazin szerkesztőségében találjuk magunkat, ahol a konzervatív Mrs. Bird szigorúan válogatja meg, milyen témájú olvasói levelekre válaszol rovatában. De vajon hogy kerülnek be mégis kényes levelek a lapba? S melyek is pontosan ezek a kényes levelek? Tarts a Blogturné Klub három bloggerével, járj utána a rejtélynek, s a turné játékán megnyerheted a kötet egy példányát az Alexandra Kiadó jóvoltából!

A turné állomásai

08.09. Szembetűnő

08.11. Pandalány olvas

08.13. Olvasónapló

Nyereményjáték

Mostani játékunkban olyan regények nyomába eredünk, melyek történetének fontos szereplője az újságíró vagy az újságírás. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet az adott könyvből. A feladatotok pedig az, hogy a könyv (magyar) címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„Furcsa dolog ez, a napokat más emberek történetével körülvéve tölteni. Úgy érzem, mintha a saját történetem mindeközben megrekedt volna.”