A skarlát betű mögött

Sokszor írok arról, hogy mennyi kultúrát és korszakot szeretek felfedezni az olvasmányaim által. Gyakorta kiemelem a keleti kultúrákat, azoknak a kortárs szépirodalmát, de ugyanúgy érdekesnek találom az amerikai irodalmat is, mely egyébként – számomra nagyon érdekes módon – még mindig valahogy idegenként hat, ha például 19. századi barangolást próbálok benne tenni.

Laurie Lico Albanese: Skarlátszín öltések

Libri Könyvkiadó, 2024, 456 oldal

Fordította: Gázsity Mila

Csillagérték: 8

A skarlát betű talán az egyik olyan – amit egyébként pont tíz évvel ezelőtt olvastam először, s néztem meg ugyanazzal a körrel az adaptációt is –, mely idegensége ellenére mégis úgy fogalmazott meg (bennem) kérdéseket, melyek valamiféle általánosságként mégis közelebb hozták az oly távolinak ható 1800-as évekbeli Amerikát és annak irodalmi ábrázolásmódját. Laurie Lico Albanese pedig azzal a gondolattal játszott el, hogy vajon mi lehetett Hawthorne regényének keletkezéstörténete.

A Skarlátszín öltések a fentiek fényében ismeretlen ismerősként ragadta magával a képzeletem és a szemem, mikor megpillantottam a Libri friss megjelenései között. Azt hiszem, képtelenség megállni, hogy néhány pillanatig elmerüljünk a csodálatos borítót nézve. A hímzetthatású rózsák egy titok mögé irányítják a figyelmünket, illetve a titok megismerésének lehetőségével kecsegtetnek. Bár előzetesen azt gondoltam, az élfestés is a rózsás tematikát követi, az egyszerűbb lila megoldás is jó kiegészítésnek tűnik. A színeknek egyébként is fontos szerepet tulajdoníthatunk, s nem csupán a sokatmondó cím által. A regénybe lapozva ugyanis a szinesztézia fogalmával ismerkedhetünk meg, mely talán alapvetően nem is cseng ismeretlenül. Az elbeszélő ugyanakkor ezzel irányítja rá a figyelmet a főszereplők titkaira, illetve arra a mágiára – nevezhetjük boszorkányságnak vagy tündérvilágnak is –, mely az egész cselekményt körbefonja.

Maga az elbeszélés több idősíkon zajlik, a fő cselekmény az 1800-as évek első felébe kalauzolja az olvasót, a skót hétköznapokba. A történet főszereplője Isobel, akinek családja különös titkot cipel magával. A lány szintén Isobel nevű felmenőjét ugyanis boszorkányság vádjával illették, s – úgy tűnik – a fiatal lány csakugyan örökölt valamit a családi képességekből. Isobel felcseperedve, anyja segítségével nyer betekintést a hímzés fortélyaiba, ám hamar napvilágot lát, hogy a lány látja a betűk és a hangok színét. Anyja hosszas korholását követően óva inti Isobelt, hogy valaha is bárkinek is említést tegyen képességéről bárkinek is. Így Isobel hímez, csodálatosan – s fiatal nőként előnyös házasság reményében várja a kérőket. Végül a megnyerő patikus lesz a férje, aki botrányba keveredve hajóra száll feleségével, hogy az óceán túlpartján, Salemben próbáljanak szerencsét. A férfi végül hajóexpedícióra indul, felesége pedig mindeközben megismerkedik egy szintén titkokkal övezett múltú család sarjával, Nathaniel Hathorne-nal. A regény ennek történetét meséli el Isobel szemszögéből.

A bevezető fejezetek, a regénybeli jelen és a múltbeli Skócia és Salem kiemelt eseményeinek elbeszélése magával ragadó volt. Az alkotás folyamatai, az érzékek találkozása sokszor olyan elevenen jelent meg a könyv lapjain, mintha én magam is ott ülhettem volna Isobel mellett, végigkövetve a tű útját. Talán ez volt az az eleme a történetnek, ami a legkedvesebb volt számomra. Mindazonáltal Isobel karaktere is könnyűvé tette a történettel való haladást. A fiatalasszony csak mesél és mesél, közvetlen és igaz hangon. A dilemmái, a logikus – ám balul elsült – férjválasztás, az újvilág társadalmi normáival és a saját lelkiismerettel való elszámolás ütköztetése, a szabad szív, a belső jó megélése mind olyan kérdések és témafelvetések, melyek – magától értetődően – Hawthorne regényében is kiemelt helyet foglalnak el. Mi a bűn? mi a bűnhődés? milyen a bűnhődés? kinek van joga igazságot szolgáltatni? s egyáltalán: mi az igazság? Ezeket a kérdéseket fogalmaztam meg annak idején a regény értékelésében, s ugyanezekre irányulnak a Skarlátszín öltések dilemmái is. A cselekmény előrehaladásával – melyet persze olykor hullámvölgyek és üresjáratok is tarkítanak – egyre inkább érdekelt, milyen lezárást szán az elbeszélő a történetnek, melyet végül az elbeszélő titokzatos nyugvópontra helyezett. A Skarlátszín öltések önmagában is érthető és értelmezhető elbeszélés, de talán akkor adhat még többet, ha A skarlát betű történetét is ismerjük. A szerző ezzel egy olyan plusz motivációt adhat az olvasó kezébe, mellyel a klasszikus irodalom felé terelheti őt.

Blogturné Klub

A Libri Könyvkiadónak hála a magyar olvasók is kezükben tarthatják Laurie Lico Albanese könyvét, mely az 1800-as évekbe kalauzolja az olvasóját. A regény arra keresi a választ, vajon létezhet-e valódi szabadság a nők számára egy férfiak által uralt világban. A kiadónak köszönhetően pedig csodás, élfestett kiadásban szerezhetik be a történetet az olvasók. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a történetben és ha nektek kedvez a szerencse, akkor nyerhettek is egy példányt a kötetből.

A turné állomásai

04.30. Csak olvass!
05.02. Kitablar
05.04. Spirit Bliss Sárga könyves út
05.07. Könyv és más
05.08. Szembetűnő

Nyereményjáték

A kötet a Libri Kiadó gondozásában jelent meg, így mostani játékunkban az általuk megjelentetett kötetekre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy idézetek, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„Apám azt mondta volna erre, hogy a vallásosság és a magas fokú intelligencia nem járhat kéz a kézben, de szerintem ez meglehetős leegyszerűsítés. Én úgy vélem, a vallás mindenekelőtt félelem és remény kérdése, és az intelligens emberek is félnek. Sőt talán ők igazán.”

a Rafflecopter giveaway