Gyilkossági ügy piruettel

Talán a hosszas blogszünet után kissé merész ezt állítani, viszont idén ismét rájöttem, hogy Guillaume Musso azon szerzők közé tartozik, akiknek a könyvét a fülszöveg elolvasása vagy bárminemű plusz információ hiányában is egyértelműen szeretnék elolvasni. 

Guillaume Musso: Angélique

Park Könyvkiadó, 2023, 272 oldal

Fordította: Molnár Zsófia

Csillagérték: 7

A Mi lesz velem nélküled? nyáron teljesen visszahozta számomra a korábbi olvasmányélményeimet, megerősítve az évekkel ezelőtti pozitív tapasztalataimat a Musso-világban, így természetesen a legújabb története, az Angélique sem várathatott sokáig magára.

Még az angyaloknak is vannak démonaik – szól a felütés a könyvborítón –, hát még a démonoknak: teszem hozzá én. Musso legújabb regényének fellapozásakor egy kórházi teremben találjuk magunkat, ahol egy mogorva pasas csellószóval álmodik. Magához térve azonban rádöbben, hogy a cselló nem az álomvilág kísérője volt, egy fiatal lány játszik a szobában. A zene jótékony hatásáról beszél a betegek felépülésében. Mathias Tailefer azonban korántsem repes a magyarázattól, s hosszas vitába száll a lánnyal, aki egyébként medika. Mathias korábban nyomozóként dolgozott, s ez abszolút felcsigázza Louise-t, aki hosszú ideje nem éri be annyival, hogy híres balett-táncos édesanyja baleset áldozata lett volna, mikor holtan találták lakása erkélye alatt. A mogorva fickó és a mindenre elszánt leányzó végül egyezséget köt, s noha kissé döcögősen: megindul a nyomozás és a két fél közös útja, mely – ahogy a szerzőtől nagyon is megszokhattuk – korántsem mentes semmiféle bonyodalomtól és az abszurd határát súroló mozaikdarabkától. De vajon nem viszi-e túlzásba a szerző ezen alkalommal a csavarokat?

A válaszom most – a szigorúság leplét is magamra öltve – egy döcögő de. Azonnal kifejtem a „döcögő de” mibenlétét. Izgatottan vágtam a sztoriba, amitől még Mathias konoksága és sokszor indokolatlannak tűnő bunkósága sem különösebben vette el a kedvem. A történet izgalmasnak ígérkezett, még annak fényében is, hogy egy valamiben biztos lehettem: amit az elején biztosnak gondolok, az tuti nem az. Talán nem lövöm le különösen a poént, ha azt írom: ez a feltevésem tökéletesen be is igazolódott. De ezzel sosincs semmi probléma, tulajdonképpen ez az egyik jegy, amiért nagyon kedvelem a francia író munkáit. Most azonban valahogy azt éreztem, hogy a regény ösvényein vezető úton az elbeszélő nem vezetget biztos kézzel, néhol ledekkolunk egy kis virágnál, majd a nyomába eredünk az azon döngicsélő méhecskének, s végül szem elől vesztve térünk vissza ismét az ösvényre. Költői. De egyébként nagyjából mégis ez történt. A hosszas felvezetést egy viszonylag gyors megfejtés követi, ami – szintén nem nagy spoiler – a regény címadójához kötődik, mint ahogy ezt a cselekményfolyam sodrából hamar sejthettük is. Az álcázott balesetről olvasóként hamar kiderítjük, hogy Louise megérzései cseppet sem mozogtak vakvágányon, azt azonban két főhősünk egyelőre nem sejti, hogy az az egy gyilkosság nem is egy gyilkosság – Angélique pedig ördögibb tervet szőtt, mint bárki sejthette volna. S hogy Louise és Mathias mégis miként bukkan rá a gyilkosra, s hogyan változik a két fő karakter viszonya egymással? Egy megszokott mussói piruettel erre is fény derül.

Az Angélique olvasmányos, néhol kissé túlírt, néhol kissé elnagyolt történet, ami számomra meglepetést okozott. Nem feltétlenül jó értelemben. A szerző klassz ötleteket vonultat fel – és nem csupán a fősodorban (Mathias, Louise és Angélique) története nyomán, hanem az egészen lényegtelennek tűnő epizódokban is. Különösen kedveltem például a házinénivel folytatott beszélgetést, aki mindenféle Covid-konteókkal magyarázta a házban történt egyik halálesetet. Szerintem ez egy furcsa vetülete (lesz) a kortárs szórakoztató irodalomnak, Musso pedig számomra izgalmasan pendítette meg ezt a húrt. A másik a szomszédfiú karaktere, aki tulajdonképpen a semmiből jelenik meg és nagyjából hasonló módon halványul is el a sztoriban, hiába próbál szegény visszakapaszkodni a cselekményfolyamba. Ez a „sosem tudhatjuk ki és honnan figyel minket”-vonal egyébként is jól illeszkedik a szerzői profilba. Az egyik legnagyobb kedvencem – még a történet elejéről – az az okfejtés, mikor Mathias azt veszi sorra, mennyire meghatározó (többek között a sajtó szemszögéből), hogy egy művész (mint Louise anyja, aki nagy elismertségnek örvendett) kivel hal meg egy napon. A társadalmi emlékezet valahogy nem viseli el két meghatározó személyiség halálát…De vissza a „döcögős de” problematikájának lezárásához: az Angélique nem tartozik a szerző legrosszabb könyvei közé, de a legerősebbek közé sem sorolnám. A karakterei kissé sematikusak, nem igazán kiforrottak. Leginkább történnek velük a dolgok, minthogy ők alakítanák őket, közben meg valahogy mégis haladnak a nyomozással – s Angélique is mintha végig nyugalomban érezhetné magát terve megvalósítása ügyében. Szerintem mindhárom karakterben több lehetőség rejlett, így számomra nagyon hiányzott valami megmagyarázhatatlan plusz ahhoz, hogy ne érezzem „megúszósnak” a történetet. A szerző kedvelői szerintem nagyrészt szeretni fogják ezt a könyvet is, de ha most ismerkednél a francia szerző világával, nem biztos, hogy ez a választás a legjobb. 

Blogturné Klub

Guillaume Musso életművéből a Park Kiadó ezúttal a szerző legeslegújabb alkotását hozta el számunkra magyar nyelven. Az Angélique-ben ráadásul már a COVID-19 járvány is megjelenik, sőt, fontos részét képezi a történetnek. Kövesd végig a turnét, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a kötetről. És ne feledd, egy példányt ki is sorsolunk a végén!

A turné állomásai

10.30. Readinspo
11.01. Könyv és más
11.03. Szembetűnő

Nyereményjáték

Guillaume Musso ezen könyve többnyire Párizsban játszódik. Játékunkban is olyan könyvekből hoztunk idézeteket, melyeknek fontos helyszíne a francia főváros. A feladatotok, hogy kitaláljátok az adott regény címét, és megírjátok nekünk azt a Rafflecopter megfelelő sorában.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„Az ember néha azért indul el, hogy valahová megérkezzen. Néha viszont csak elindul, hogy menjen és menjen, amíg a köd kitisztul, a kétségbeesés elcsitul, vagy a csírázó gondolatot sikerül végiggondolni.”