Elbotorkált klasszikusok

A mesékben az az egyik legcsodálatosabb, hogy sokféle célra használhatjuk őket: a tanít, nevel és gyönyörködtet hármas ennélfogva tökéletesen képes megvalósulni általuk. Ráadásul, ha úgy tetszik, a jóleső nosztalgia és a biztonságos komfortérzet miatt fordulunk újra és újra feléjük, ha pedig ahhoz van kedvünk, akkor valami újat keresünk bennük.

Soman Chainani: Szörnyek és Szépek

Menő Könyvek, 2023, 336 oldal

Fordította: Bozai Ágota

Csillagérték: 6

Vagy új kontextusban teremtjük őket újjá, mint ahogyan arra Soman Chainani mesekönyve is vállalkozott. Mint meserajongó és mint a klasszikus Disney-mesék kedvelője, izgalommal lapoztam fel az igen impozáns kiadványt, melyet a magyar olvasóközönség a Menő Könyvek jóvoltából ismerhet meg.

A Szörnyek és Szépek olvasása nyomán több gondolat is felvetült bennem. Egyrészt, fellapozva a kiadványt meglepve láttam a szerkesztői előszót. Napjainkban talán nem annyira jellemző egy ilyen jellegű felütés – pedig egyébként nem elvetendő elgondolás egy szerkesztői és fordítói hangot is megszólaltatni a külföldi kiadványokban. Másfelől azonban – talán ennek a szerkesztői előszónak az újdonsága nyomán – kicsit magyarázkodásnak hatott számomra a mesegyűjtemény felvezetése (nem néztem utána, hogy a könyv egyéb országokban is kapott-e ilyen előszót). Nem lövök le nagy poént talán azzal, hogy az imént említett benyomásom valahol azért mégis igazolást nyert a történetek végére érve.

A könyvet egy késő esti órán vettem kezembe, s picit el is gondolkodtam az alcímet olvasva (Tizenkét borzongató mese), hogy vajon mennyire jó ötlet egy zsúfolt hét közepén közvetlenül lefekvés előtt bepróbálkozni egy ilyen kötettel…Mindenesetre miután az átiratokkal szépen sorban haladtam előre, a közöny sokkal inkább vette át a gondolataim feletti uralmat, mint a borzongás, úgyhogy e szempontból nem lett álmatlan az éjszaka. A mesék a mindenki által jól ismert klasszikusokat vették alapul, az átiratok a Grimm-mesék sok esetben valóban borzongató elbeszéléseinek és a Disney-mesék idealisztikus világának alapjaira építenek, mindezeket pedig egy nagy keverőedénybe öntve heves rázogatás után öntötte formába az elbeszélő. Chainani mint szerző teljesen új név az olvasmánylistámon, így egyáltalán nincs összehasonlítási alapom az eddig munkásságával, ami azonban a Szörnyek és Szépekben történik, az számomra sokkal inkább súrolta az abszurd határát, mint a borzongásét. E szempontból (is) egyre csalódottabban forgattam a meséket, hiszen – szokásomtól eltérően – tényleg azt feltételeztem, hogy az átiratok komoly társadalmi problémákat feszegetve abba az ármányos-baljós világba fognak becsalogatni, melyet a borító olyan figyelemfelkeltően és hatásosan elővezet. Ez azonban nem történt meg. Írom mindezt úgy, hogy szerintem a klasszikusok átiratainak vagy az azokkal való játéknak abszolút van létjogosultsága. A kérdés, hogy hoz-e magával valami hasznot, ad-e bármilyen többletet. Átértékelésre vagy átgondolásra sarkallja-e az olvasót bizonyos társadalmi problémák és dilemmák terén. Vagy éppen annyi a célja, hogy az eladhatóság kedvéért meglovagoljon olyan hullámokat, melyek a piacon kiválóan értékesíthetők…Persze, ezek mind olyan kérdések, melyeket az olvasónak önmagának kell eldöntenie, s bár voltak olyan átdolgozások, melyeket érdekesnek gondoltam, a legtöbbel én magam nem tudtam mit kezdeni.

A meséket olvasva elkezdtem azon is gondolkodni, hogy vajon a tinédzsereket vagy a felnőtteket (akik szintén a célközönséget jelentik – és hozzáteszem, hogy kisebb gyerekek részére nem is ajánlanám a könyvet), mennyire tudja érzékenyíteni egy-egy történet. Vajon tényleg elfogadóbbakká válnak, ha Hófehérkét (akinek a neve magában hordozza a fiziognómiáját) mostantól sötétebb bőrrel kell elképzelnünk? Vajon a nők húspiaci besorolásának véget vet a Piroskák meséje? Vajon tényleg akkor értjük meg jobban a keleti kultúrákat, ha egy nyugati sztorit egy az egyben keleti karakterekkel ábrázolunk? Azon túl, hogy számomra ezek az elgondolások nem igazán működtek, a nyelvezet sem igazán tette számomra lehetővé a befogadást, így a hazai szöveggondozáson is morfondíroztam egy kört. A kételyeimet talán pont az előszó finomította, hiszen az egy koherensen felépített szöveg, így kicsit nehezen tudom elképzelni, hogy a szerkesztő ne vett volna észre folyamatosan visszatérő fordítási hibákat. Plusz azt is mindenképpen szükséges vastagon aláhúzni, hogy a fizikai kiadvány teljesen levett a lábamról. Ez talán a Menő Könyvek esetében nem is hírértékű, hiszen csodálatos kiadványokkal örvendeztetik meg sz olvasókat. A borítóról már ejtettem néhány szót (külön szuper a keményborítós/bőrhatású (?) megoldás). A mesék lapokra varázslása azonban egy az egyben a klasszikus mesék és mesekönyvek érzetét keltette bennem, a szellős margók és a szövegelhelyezés – no, és természetesen Julia Iredale illusztrációi szuper elegyet alkotnak. Emiatt is külön sajnálom, hogy a mesék tartalmi/szerzői része nem sikerült túl erősre. 

Blogturné Klub

A Jók és Rosszak Iskolája szerzője, Soman Chainani ismét a fantázia világába kalauzol el bennünket. Ezúttal ismert, klasszikus mesék átiratait olvashatjuk tőle, melyek a borzongatás jegyében íródtak. A horror műfaját kevésbé szeretőknek, de Halloween idején rémségekre vágyóknak ajánljuk. És ne feledjétek, ha velünk tartotok a turné során, lehetőségetek van szert tenni egy példányra a könyvből!

A turné állomásai

11.04. Readinspo

11.06. Könyv és más

11.09. Hagyjatok! Olvasok!

11.12. KönyvParfé

11.14. Csak olvass!

11.16. Dreamworld

11.18. Szembetűnő

Nyereményjáték

Játékunkban a könyvből hozunk rövid idézeteket – minden meséből csak egyet. A feladatotok, hogy kitaláljátok, az idézetek mely ismert, klasszikus mese átiratából származhatnak (pl. Hófehérke, Rumpelstiltskin).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„A legkisebb lány azonban otthon marad. Nem érdekli a házasság, nem érdeklik a gyémántok. Napjait olvasással tölti, és az édesapját segíti […].

– A Mei nevet adtam neked, ami szépséget jelent, te pedig mégis apádhoz ragaszkodsz, és úgy viselkedsz, mint egy házicseléd […]”