A cuki epizódszereplők kiugrási kísérlete. A
vidrák éneke és az én közös történetem egészen döcögősen indult. Eredetileg
csak akkor választottam volna a tavaszi pakkomba, ha nem jön össze hozzá a
blogturnéhoz szükséges létszám, végül annyit szemeztem a könyvvel, a szuper
címmel és az érdekes fülszöveggel – no meg persze az állatos mese tematikával –,
hogy nem vontam vissza a beválogatást.
Holly Webb: A vidrák éneke
Manó Könyvek, 2024, 240 oldal
Illusztrálta: Zanna Goldhawk
Fordította: Balázs Imre József
Csillagérték: 6
Ha
a vidrákra gondolok, leginkább meseszerű képek hullámzanak be a képzeletembe, s
ezek közül is talán a legerősebben a Pocahontas egyik betétdala a vidám vidrákkal és (a mesékből szintén kissé kimaradó) morcos-mókás hóddal. De mi emelte a
vidrákat a mesék szintjén epizódszereplővé? Már csak emiatt is kitartottam a
választásom mellett.
