Felelősség vs. felnőttlét

Felnőni…felnőttként viselkedni nem éppen az élet legegyértelműbb és legkönnyebb dolga. Egyáltalán: mit jelent felnőttként viselkedni? Mit jelent a felelősségvállalás? Aki felnőtt, már képes felelősséget vállalni? S mi van a felelősségteljes gyerekekkel? Aki képes felelősséget vállalni a tetteiért, az élete minden terepén felelősségteljesen viselkedik?

Sarah Turner: Stepping up - Beth felnő

Next21, 2023, 384 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Csillagérték: 8

A fenti kérdések talán valamivel mélyebbek, mint amennyinek megválaszolását egy szórakoztató regénytől elvárhatnánk, mindazonáltal Sarah Turner regényének fülszövege és – mint utóbb kiderült – maga a regény is ezeket a kérdéseket kapargatja.

Mikor ez a zöldborítós könyv került a könyves pakkom tetejére, hirtelen nem is emlékeztem, mely elvetemült pillanatomban és miért is esett a választásom erre a történetre. Ismét átfutva a fülszöveget aztán persze már sokkal jobban derengett, viszont a kötetbe lapozva egy picit még mindig az az előítélet munkálkodott bennem, hogy az Ilyen az élet átiratához lesz szerencsém. Ezzel sem lett volna egyébként különösebben probléma, eléggé kedvelem a Katherine Heigl és Josh Duhamel főszereplésével 2010-ben (ismétlem: 2010-ben) bemutatott romkomot. Ha ismeritek a sztorit, akkor nagyjából meg is van az alapkoncepció, bár Turner azért jócskán faragott rajta (szerencsére! – azért egy retelling mégsem lett volna az igazi).

Beth nagyjából korombeli, a harmincas éveiben járó nő, aki családjában arról hírhedt, hogy semmiért nem képes felelősséget vállalni, alkalmatlan a hosszútávú célok beteljesítésére (sőt, már eleve ezek felvázolására is). Ezt megerősítendő, a regény elején épp egy reggeli életképbe csöppenünk, mikor Beth autója a munkába induláskor nem indul, ezért hosszas tanakodás és öngyőzködés eredményeképp, fogja magát és beteget jelent a főnökénél. A csíny letudva jegyében Beth be is szambázik szülőházába, felslattyog a gyerekszobába (értsd: a saját gyerekkori szobájába, amit gyakorlatilag sosem hagyott el), kikapcsolja a telefonját, és nekilát az édes semmittevésnek: hiszen úgysem lepődik meg majd senki, ha ismét felad egy újabb állást. A nap azonban váratlan fordulatot vesz, mikor kiderül, hogy a nővére és a sógora autóbalesetet szenvedtek. A sógora nem éli túl a tragédiát, a nővére pedig kómába kerül. A gyerekeiket, a kamaszodó Pollyt és a pöttöm Tedet Beth gondjaira bízzák. A nő kezdetben kudarcot kudarcra halmoz a gyermeknevelés- és terelgetés terén, azonban az idő előrehaladtával egészen különös kapocs alakul ki hármójuk között.

A történet kilenc hónapot ölel fel, miközben olvasóként végigkövethetjük Beth újjászületését – milyen érdekes e tekintetben a regény időbelisége... Miközben igyekszik helytállni a pedáns és mindig előrelátó nővére, Emmy szerepében, egyre inkább megismeri az unokahúgát és az unokaöccsét, és szép lassan elnyeri mindkettejük bizalmát. Ez már több, mint személyes ügy. Mindeközben munkafronton is teljesen új tapasztalatokat szerez és sikereket él meg (ami az addigiakat tekintve talán őt magát lepi meg a leginkább). S persze nem marad el a történetet szelíden körbefonó romantikus szál sem, mely egy húszéves barátságból bontakozik ki Jory és Beth között. Mint a történet minden egyes síkja, ez is egészen hullámzó képet mutat. Az egyes cselekmények további vázolása helyett, két elemét emelném ki a történetnek. Az egyik Polly és Beth kapcsolatának alakulása: a sok tekintetben nagyon hasonló személyek közti változás a teljesen ellenségestől az egymás felé fokozatosan megnyílóig, s mindennek elbeszélése számomra nagyon komfortos, olykor kiszámítható, de mindenképp érdekes jeleneteket és párbeszédeket hozott. E tekintetben Beth és Polly jellemfejlődése szintén hasonló síkon mozog, amit szerintem klasszul adott át az elbeszélő. A másik pedig a regény számomra legjelentősebb jelenete, melyre  a regény vége felé kerül sor egy esti beszélgetés keretében, melynek résztvevői Beth szülei, Beth és Polly: 

„̶  Apád mondott nekem valamit tegnap este, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből. (…) Azt, hogy azért nem értem, mit miért csinál Beth, mert ő másképp csinálja, mint én tenném. És másképp, mint ahogy Emmy tenné. (…) És azt, ha egyszerűen csak felhozzuk, hogy mi másképp csinálnák valamit, általában nem segítség.”

A fenti részlet az, amire igazából a történet elejétől fogva vártam – vagy legalábbis reméltem, hogy megtörténik. Ez a párbeszéd, melynek részletét beemeltem, nagyon fontos kulcs ahhoz, hogy megértsük, vagy legalábbis megpróbáljuk elfogadni egymás döntéseit – és jó ómen arra, hogyha nem tudunk segíteni, legalább ne rontsunk a helyzeten. Az, hogy Beth cselekedeteit gyakorlatilag egész életében eleve elrendelten bukásra ítéltként fogta fel a családja, egyfajta önbeteljesítő jóslattal is felruházta őt, Beth pedig hagyta, hogy ez felnőttként is rajta ragadjon, mert így volt kényelmes. Mikor azonban igazi akadály vagy megmérettetés elé került, rájött, hogy sokkal többre képes, felélesztette a benne rejlő lehetőségeket, ezáltal pedig tud sikeres lenni – egyszerre akár több fronton is, és egyre eltökéltebben igyekezett a jóra. Ez pedagógiai szempontból talán a legfontosabb üzenete a regénynek, ami mellett nem lehet elmenni – és tök jó, hogy ezt ilyen erős jelentben kerekítette ki az elbeszélő.

Egy regény élvezeti értékét számomra az is jelzi, hogy mennyire hullámzó a szereplőkkel (vagy a történettel, az események alakulásával) a kapcsolatom, mennyire „élő” a karakterábrázolása. Beth számomra abszolút reális karakter volt: kiakadtam rá, mert kezdetben a harmincasok negatív sztereotípiáit teljesítette be; kedveltem, mert elkezdett törekedni arra, hogy kimásszon a maga által teremtett posványból. Ehhez egy egészen extrém kontextus szolgált, amit az elbeszélő végül nem oldott fel teljes egészében. E tekintetben hiányzott a nővér, Emmy nézőpontja. Sarah Turner regénye a karakterek megítélése, a hangulatok keveredése szempontjából is nagyon hullámzó, elgondolkodtató, gördülékeny elbeszélésű regény, melyben kulcsszerep jut a fejlődésnek, kellő empátiát elvárva az olvasótól – teljesen jó döntés volt olvasmánylistára venni.

Blogturné Klub

Sarah Turner neve már ismerős lehet a hazai közönség számára, 2019-ben jelent meg a Sz@ranyu naplója című regénye. A 21. Század Kiadó jóvoltából most egy újabb kötetét ismerhetjük meg, melynek főszereplője egy Beth nevű, harmincas éveiben járó nő, akinek egy tragikus esemény során teljesen megváltozik az élete. Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt a szívszorító és kedves történetet, ha pedig nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a kötet egy példányát.

A turné állomásai

02.08. Csak olvass!

02.10. Szembetűnő

02.12. Betonka szerint a világ...

02.14. KönyvParfé

Nyereményjáték

A kiadónál több romantikus könyv is megjelent az elmúlt évek során, mostani játékunk ezekkel a kötetekkel kapcsolatos. Minden állomáson találtok egy homályos borító részletet. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a kötet címe.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

a Rafflecopter giveaway