Milliónyi történet egy böngészőben - miközben mindenki Vilit keresi

Az olvasóvá nevelés kérdésköre – történelmi és jelenkori vetületben is – az egyik legkedvesebb témáim közé tartozik. Mi vesz rá gyermeket vagy felnőttet, hogy leemeljen egy könyvet a polcról? Milyen műfajjal vagy témával érdemes próbálkozni? Hogyan fejleszthet mindenféle egyéb készséget és képességet az olvasás? Avagy: miért hasznos gyermeknek és szülőnek is egy könyv társaságában eltöltött minőségi idő?

Martin Hanford: Hová tűnt Vili?

Manó Könyvek, 2024, 24 oldal

Fordította: Csapody-Szabó Noel

Csillagérték: 10

A Manó Könyvek gondozásában egy igazán szórakoztató böngészőt vehetünk a kezünkbe, mely garantáltan leköti a gyerekek és a felnőttek figyelmét, s – ami talán még izgalmasabb ebben az egészben – a felnőttek semmiféle előnyt nem élveznek a feladatok teljesítése közben. Bizony!

Martin Hanford böngészője immár harmincöt éve állítja kisebb-nagyobb kihívások elé a…tulajdonképpen bármely korosztályból érkező olvasóját. 1987 óta már több, mint harminckét országban keresik Vilit a strandon, a repülőtéren, a vasútállomáson vagy épp a vidámparkban. Ugyan a böngésző első (eredeti) kiadása három évvel idősebb nálam, eddig nem keresztezték egymást az útjaink, mikor megérkezett hozzám, mégis valami hihetetlen izgalommal szabadítottam ki a hatalmas borítékból a kiadványt – s azzal a lendülettel vetettem magam a lapok közé, hiszen ugyan meddig tarthat megkeresni tizenkét szituációban egy csíkos pulcsis, feltűnő alakot?! (Súgok: sokáig!)

A Hová tűnt Vili? egy, talán még a szokásosnál is valamivel nagyobb alapú, keményborítós könyv. Lapjai fényesek és strapabírók, terjedelme miatt pedig a nagy alap ellenére is könnyen mozgatható (azért csak óvatosan a szaladgálással). A kiadvány összesen tizenkét helyszínen millió és egy életképet mutat be (igen, megszámoltam). A helyszínek (melyek dupla oldalon tárulnak elénk) a következők: város, sípályák, vasútállomás, strand, táborhely, repülőtér, stadion, tenger, áruház, múzeum, szafaripark és vidámpark. Az első terep a város, ez elsősorban Vili bemutatkozására (és a gyanútlan könyvforgató megtévesztésére) ad lehetőséget. A kötet főszereplőjétől megtudjuk, hogy világkörüli útra indul, az olvasót pedig arra invitálja, hogy ennek minden állomásán eredjen a nyomába. Vili persze nem egyedül utazik, társait is bemutatja. Ráhangolódásként pedig rögtön fel is kutathatjuk őket a város utcáin. Meglapogatva a vállam a sikeres és gyors nyomozásom miatt, nyomban tovább is lapozva aztán egy cseppet megilletődtem. Az előző oldalon kinagyított épületek, utcák és járókelők elillantak és egy sokkal távolibb képet kapunk. Egyrészt lenyűgözött a strand részletgazdag kidolgozottsága, aztán közelebbről szemügyre véve a karaktereket, az életképeket, a színes és százféle formákat, teljesen beszippantott Vili világa. Miközben a csíkos napernyők (nem, nem ez volt a fődíj) és csíkos törölközők között vadul kutattam a csíkos pulóveres, szemüveges kisfickót, nem tudtam megállni, hogy ne ragadjak le egy-egy vicces életképen.

Na, ilyen az, mikor a csillogó szemű gyereket szabadjára engeded – és valószínűleg a legapróbbak hasonlóképp viselkednek majd a könyvet lapozva. Ha van a gyerkőc mellett egy felnőtt segítő (valószínűleg mellém is elkélt volna), akkor picit irányítottabban is lehet haladni a nyomozással. Minden helyszínen találunk egy rövid képeslapot Vilitől, melyben leírja az aktuális helyszínt és hogy – rajta kívül – még kit kell megtalálnunk. És már kezdődhet is a verseny, vagy az időtlen kalandozás! A legjobb az egészben, hogy mindenki – legyen felnőtt vagy gyerek – ugyanolyan (vagy legalábbis hasonló) esélyekkel indul, és – ami még a legjobbnál is jobb – mindenkit érhet sikerélmény nyomozás közben: legyen az egy jópofa szituáció, amin elidőzik; egy történet, amit egy jelenet köré kerekít; egy elrejtett feladat, amire elsőként bukkan rá. A tizenkét helyszín bejárását követően – ha még mindig van rá kedvünk és kapacitásunk (és miért ne lenne?) – Vili ad nekünk minden állomáshoz egy check-listet, mely további elrejtett részletek felkutatására ad lehetőséget. A móka tehát tovább folytatódhat. Az én kedvenc állomásom egyébként a strand volt, a lelassult időben punnyadva szeretek azzal időzni (és tedd a szívedre a kezed, szerintem ezzel nem vagyok egyedül), hogy nézem az embereket, a sok formát (mindig elcsodálkozom, hogy hogy jutott valakinek is eszébe, hogy a konfekcióméret lehet valid), a gyerekek játékát, hogy ki mit olvas – és hogy mások hogy néznek másokat. A tipikus strandjelentek nagyjából mindegyike előkerül a lapokon, ami egy picit felmelegítette a téli napokat, és látjátok, azóta szebb is az idő.

A Hová tűnt Vili? klassz foglalkoztató böngészőkönyv, melyben mindenki megtalálhatja a kedvére való kikapcsolódást. A legkisebbek nem feltétlenül fognak hosszan elidőzni Vili felkutatása mellett, számukra a színes képi világ, a lapozgatás, a részletgazdag formák közötti kirándulás lesz szórakoztató. Mindazonáltal szülőként figyelhetjük, hogy milyen jelenetek, alakok ragadják meg az érdeklődésüket és beszélgethetünk velük, történeteket költhetünk a kiszemelt illusztrációk köré. Később a történeteket ők maguk mesélhetik el, ekkor már irányíthatjuk a figyelmüket a feladatok segítségével, elősegítve a koncentrációt. A jó böngészőkönyv ismérve, hogy évekig használható, forgatható és a gyerekek fejlődési szintjének megfelelően alkalmazható. Számos területen képes fejleszteni a gyerekeket (együttműködés, figyelem, koncentráció, emlékezés, kreativitás, észlelés), mindemellett pedig mélyíti a szülő-gyermek kapcsolatot. Sőt, ha megfelelő környezetet biztosítunk rá, akár a testvérek vagy játszótársak között is erősítheti az együttműködést, az idősebbek kitalálhatnak történeteket egy-egy képrészlet mentén, bemutathatják a nyomkeresés csínját-bínját a kisebbeknek. Martin Hanford könyve abszolút beleillik a fenti felsorolásba, a Hová tűnt Vili? olyan böngésző és foglalkoztató-fejlesztő könyv, mely évekig lehet jó pajtása a gyerekeknek és jó eszköze a közös, nyugodt időtöltésnek.

Blogturné Klub

A 90-es években szinte megkerülhetetlen volt, hogy valaki találkozzon Martin Handford mókás és formabontó böngészőivel, ahol zsúfolt képeken kellett megkeresni a piros-fehér csíkos szettet viselő fiút és barátait. A Manó Könyveknek köszönhetően itt a lehetőség, hogy felüljünk a nosztalgia-vonatra, vagy éppen megismertessük a legifjabb generációval régi kedvencünket. Tartsatok velünk a Hová ​tűnt Vili? blogturné három állomásán keresztül, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

A turné állomásai

02.02. Könyv és más

02.04. Szembetűnő

02.06. KönyvParfé

Nyereményjáték

Mi más lenne a feladat mostani nyereményjátékunkban, mint megtalálni Vilit? Minden állomáson találtok egy-egy olyan szót, ami mögé Vili bújt el, a feladatotok pedig, hogy ezeket a szavakat beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére. De vigyázzatok! Néhány szó alatt nem Vili bújkál, hanem valami egészen más!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway