Fekete István: Hú

Nem ez volt az első alkalom (és reményem szerint, nem is az utolsó, mikor egy szerzői életmű több darabját rövid időn belül, sorjában olvasom. Teljesen új élményt és megfigyelési lehetőségeket kínál ez a belső olvasói utazás, amit már akár Szabó Magda, akár Kertész Erzsébet történeteit sorjázva figyeltem meg.

Fekete István: Hú

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 8

Nem arról van szó természetesen, hogy „nagyüzemben” vágtázok végig az életművön (az előző példákban sem ez történt), hanem lehetőségem nyílik rá, hogy egy hónap alatt kicsit többet kapjak abból, ami adott esetben az addigiakban nem történt meg. Fekete István négy könyve kapcsán is ez történt velem.

Fekete István: Csí és más elbeszélések

Az olvasói utamban újabb és újabb felismerésekkel találkozom, és ezeket egyre bátrabban vállalom és mondom ki. Korábban nem gondoltam, hogy mondhatom azt, hogy a klasszikus és magasan jegyzett műfajokra illik azt mondani, hogy nem szeretem. Most. Éppen. Aztán lehet, hogy évek múltán mást sem fogok olvasni. Nem tudhatom, és ez valahol teljesen rendben van.

Fekete István: Csí és más elbeszélések

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 8

A novellákkal hasonló a helyzet, viszont Fekete István Csí és más elbeszélések kötete felé pontosan ez húzott. A Tüskevár és a Vuk mentén nagyon kíváncsi voltam azokra a természetábrázolásokra, leírásokra, melyek számomra talán egy-egy novella keretein belül még hatásosabbak lehetnek.

Fekete István: Tüskevár

Fekete István történetei észrevétlenül ivódnak az olvasmányműveltségünkbe – ez az, amit két könyv sorjában olvasása után megállapítottam. Persze, talán a két legismertebbel kezdtem. Vuk és Tüskevár. A gyermekkor és az ifjúkor. S hogy mindjárt egy beismeréssel kezdjek: „ifjúként” egyáltalán nem szerettem a Tüskevárt.

Fekete István: Tüskevár

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 9

Tutajos, Matula bácsi és a többiek kalandjait nem igazán éreztem magamhoz közel. Fiúkról szóltak, velük történhettek izgalmas vagy suta dolgok, miközben én apukámmal jártam pecázni, a dédi papához a górén játszani vagy a papámmal traktorozni. Ne értsetek félre, szerintem nem voltam „fiús lány”, de nem éreztem és soha nem is éreztették velem kicsiként, hogy a hagyományosan fiús dolgokhoz nekem semmi közöm.

Fekete István: Vuk

Fekete István a magyar irodalom egyik megkerülhetetlen alakja, művei közül több, mint ötven éve több is szerepel a kötelező olvasmányok listáján – ami gyakorlatilag garantálja, hogy több generáció is fel tudjon idézni néhány jelenetet, szereplőt vagy beszédes állatnevet a műveiből. 

Fekete István: Vuk

Móra Könyvkiadó, 2022, 118 oldal

Illusztrálta: Balogh Péter

Csillagérték: 8

S ha még valaki oly „szemfüles” is, hogy egy könyvét se olvasta soha, a Vuk talán olyan egyetemes rajzfilm, melyet aztán tényleg senki emberfia ki nem tud kerülni. A fürge róka lábak idestova 44 éve csengnek ismerősen füleinknek, noha maga a történet sokkal korábbra, 1965-re tekint vissza. Már, ami az első kiadást illeti, ugyanis a kis róka története már 1940-ben napvilágot látott.