Orczy
Emma bárónő a kiegyezés előtt két évvel, 1865-ban született, s tizenöt éves
volt, mikor szüleivel elhagyta Magyarországot. A család előbb Brüsszelben, majd
végül Londonban telepedett le. A bárónő első művei viszonylag későn, a
harmincas évei második felében jelentek meg – köztük A Vörös Pimpernel is, mely
kezdetben nem kifejezetten ragadta meg az angol közönség figyelmét – mígnem,
nem sokkal később: színpadra vitték.
Orczy Emma: A Vörös Pimpernel
Fordította: Borbás Mária
Csillagérték: 8
A
Vörös Pimpernel olyan művek előfutára lett, mint az eredetileg 1919-ben
megjelent Zorro, vagy a század további szuperhősei. Bár nem különösebben vagyok
a szuperhős-éra kedvelője vagy követője, Orczy Emma műveit nőtörténeti és
irodalomtörténeti szempontból is fontosnak gondoltam (újra) elolvasni.
A
Vörös Pimpernel mindig valami titokzatos, megmagyarázhatatlan képzettársítást
hozott magával a fejemben, mígnem az első olvasást követően világossá vált,
hogy a pimpernel nem más, mint egy virág. S hát persze, mennyivel eredetibb,
mint egy rózsa vagy egy tulipán. Nemde? Mindettől függetlenül azonban az első
találkozásom a történettel nem hagyott bennem túl mély nyomokat, így viszonylag
hamar elfelejtettem a sztorit és a pimperneles vonalat is – azt hozzá kell
tennem, hogy az első magyar kiadást olvastam néhány évvel ezelőtt és a kissé
nehézkes fordítás mellett kicsit aggódva lapozgattam a megroggyant kiadást. Borbás
Mária fordításaira azonban hosszú ideje megbízhatóként tekintek, a Menő Könyvek
pedig – szerencsére – ezt a fordítást vette át.
A
Vörös Pimpernel cselekménye 1792-be kalauzolja az olvasót. A francia forradalom
idején Párizsban, s egész Franciaországban közellenséggé váló arisztokrácia
mindent igyekezett elkövetni, hogy elkerülje a korszak egyik jelképével, a
guillotine-nal való találkozást, melyet minden bevethető alkalommal és
lehetőséggel igyekeztek megvalósítani. A történet kezdetén, mely tulajdonképpen
felvezetés nélkül tárul az olvasó elé, a franciák egy olyan személy vagy
szervezet nyomába igyekeznek eredni, aki segíti az előkelőket megszökni az
általuk kijelölni vélt sorsuk elől. A fondorlatos idegen mindent bevet, hogy
kijátssza az arisztokraták üldözőit, s épségben átmenekítse a Csatornán az
egykor szebb napokat látott családokat, s bizony: általában sikerrel is jár. A nyélbeütött
szöktetés után egyetlen jelet hagy maga mögött: egy vörös pimpernelt, így az
országban ezen a néven válik ismertté. De ki lehet a titokzatos személy, és
miért segíti a népet sanyargatókat?
A
kalandregény elbeszélése meglepően olvasmányos (a korábbi emlékeimmel
ellentétben), lendületesen tudtam vele haladni, ami kellemes kikapcsolódást
nyújtott. A Vörös Pimpernel kiléte teljesen egyértelművé vált már a történet
legelején, így ebből a szempontból nem is kellett különösebben lerágni a
körmeimet, viszont ettől függetlenül is érdekes volt a történetvezetés a maga
módján. Ezt amiatt írom, mert aki esetleg egy modern elbeszélésre számít, nem
feltétlenül fogja kedvét lelni a történetben, viszont egy picit történelmi
szemmel tekintve rá, szerintem nagyon izgalmas végigkövetni az egyes szimbolikák
megjelenését a regényben, melyek a későbbiek során még olyan sok történetben
visszaköszönnek. A regény nyelvezete számomra inkább a 19. századi elejei
elbeszéléseket idézte, értve ezalatt a történetvezetést is és azt a fajta nyájas
és kifinomult kommunikációt, mely egyúttal a társasági és a társadalmi rétegek
közötti hierarchikus viszony megnyilvánulásának lenyomatát is közvetítette. Ami
számomra kissé talán félrevezető volt, az a Halászpihenő fejezet terjengőssége,
melyből arra következtettem, hogy ez a helyszín kiemelt jelentőségű lesz a
regényben, de ez nem feltétlenül volt így. A másik pedig Marguerite alakja, aki
egyébként egy egészen kedvelhető karakter, de annak ellenére, hogy eszes
asszonyként kerül bemutatásra, azért akad néhány jelent, melyben könnyebben
megvezetik, mint várhatnánk.
Mindent
egybevetve, jó döntés volt ismét megismerkedni a történettel, néha nem árt még
egy esélyt adni egy-egy elbeszélésnek. Kiemelkedő olvasmányélményként továbbra
sem feltétlenül tekintek a kalandregényre, viszont a fenti szempontokat is
megerősítve, szerintem nagyon klassz, hogy van igény arra, hogy feledésbe
merült nagyjainkat (még ha elsőkörben a világot is hódították meg) ismét felfedezzük.
Talán ezt nem is lehet elégszer hangsúlyozni, főleg mivel épp a napokban írtam
az Orczy Emma által inspirált Orczy Mimi kalandjairól is. Fedezzük fel ezeket a
történetek újra, vagy alkossunk a segítségükkel valami újat! Köszönet illeti a Menő
Könyveket és a Manó Könyveket, hogy mindkét szempontnak teret engednek, s hogy
hosszú idő után A Vörös Pimpernel is egy hozzá illő, szép kiadványban kerülhet
könyvespolcainkra!
Blogturné Klub
A
Menő Könyvek ebben az évben is gondoskodik róla, hogy klasszikus történeteink
ne merüljenek feledésbe. A Blogturné Klub négy bloggere ezúttal Orczy Emma
bárónő világhírű regényével, A Vörös Pimpernellel indul turnéra. Ismerkedj meg
velünk Zorro és a további szuperhősök előképével, és a turné végén megnyerheted
a regény egy példányát!
A turné állomásai
04.19. Szembetűnő
04.21. Csak olvass!
04.22. Könyv és más
04.25. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nyereményjáték
Orczy
Emma bárónő könyvei azon szerzőink közé tartozik, akik nem magyarul
publikáltak, regényei közül még mindig akad olyan, melyet magyarul nem
olvashatunk. A Vörös Pimpernelhez kapcsolódó játékunkban azonban most azoknak a
történeteinek eredünk nyomába, melyek hazánkban is megjelentek. Minden
állomáson találtok egy idézetet, a feladatotok pedig az, hogy írjátok be a
Rafflecopter megfelelő sorába, a szerző mely könyvéből származik az adott
gondolat.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
„A
sarokban ült egy öregember. Olyan volt, mint egy madárijesztő. Most félretolta
a poharát és rákönyökölt az asztalra. – Rejtélyek … – dünnyögte – nincsenek is
rejtélyek; ha kellő ügyességgel és szakértelemmel fognak hozzá egy
bűncselekmény kinyomozásához, képtelenség rejtélyről beszélni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése