Habarccsal vagy bontógolyóval

Falaink. Sejtelmes és mégis sokatmondó. Egyértelmű és mégis olyan sok kérdést vet fel. Én emelem? Te emeled? Kinek? Magam ellen? Ellened? Érted? Veled? Magamért? Védekeznem kell. Védekeznem kell? Lebontom. Lebontsam? A saját falaimról ritkán vagyok hajlandó beszélni. Tudom, hogy vannak – és azt is, hogy baromi nehéz rajtuk igazán átjutni. Ha magamtól nem is tudnám, a mély beszélgetések alkalmával a legjobb barátom – egy idő után – folyton megjegyzi: nem hiszem el, hogy már megint majdnem átjutottam egy újabb falon és nem engedsz tovább. Így van ez. Szerintem sokunkkal. Csak nem látjuk. Vagy nem engedjük látni.

Légrádi Gergely: Falaink

Kalligram, 2024, 216 oldal

Csillagérték: 9

Ugyan még csak a bevezető gondolatoknál járunk, de fogalmam sincs, hogy melyik szimbólumánál fogjam meg a Falainkat. Az az igazság, hogy mikor Blanka a figyelmembe ajánlotta a könyvet, nem sokat gondolkodtam, a fülszöveg ajánlói elég meggyőzőek voltak – meg persze az a tény is, hogy sokéves ismertségünk alatt Blanka nem nagyon lőtt mellé, mikor kiállt egy könyv mellett. És most sem. Ennyit elöljáróban.

No, akkor mélylevegő – és fogjunk egy téglát! Légrádi Gergely kisregénye egy anya és kisfia belső vívódásait tárja az olvasó elé, melyek – természetszerűen – gyakran keresztezik is egymást. A legmasszívabb összekötő kapocsnak egy közös trauma, a férj/apa elköltözése bizonyul. A kisfiú betegsége miatt, a férfi úgy dönt, kiszáll a család életéből. Bár – sok más mellett – ebben sem feltétlenül lehetünk bizonyosak. Nehéz megmondani, hogy ez a traumatikus életesemény tulajdonképpen a két karakter életének közös bonyodalma, vagy megoldása-e – s még azt sem biztos, hogy meg tudom-e mondani, miért nem tudom megmondani. Maga a kötet a két karakter belső monológjainak váltakozásából építkezik. Egyes élethelyzeteket, szituációkat vagy párbeszédeket gyakorta mindkét perspektívából megismerhetünk, így olvasóként nekünk van a legteljesebb rálátásunk a mindennapokkal és a már említett traumával való megküzdésre. De válaszaink így sincsenek minden kérdésre. Például nem teljesen világos, hogy a kisfiú pontosan milyen betegséggel küzd. Hasfájás és rohamok gyötrik, miközben beilleszkedési és önkifejezési nehézségei vannak, saját kis világot épít. Kövekből. Falakkal. Hármójuknak. Előbbi miatt többször szorul kórházi ellátásra, utóbbi miatt pedig osztálytársai, tanárai és olykor anyja is megbélyegzi. Az anya pedig küzd. A mindennapokkal, a kisfiával, a saját „mi lett volna, ha…” démonaival, melyek folyton azt súgják neki: ő tehet mindenről. A beteg gyerekről, a későbbi vetélésről, a férj elköltözéséről. Sokáig úgy tűnik, mintha csak a kisfiú szenvedne az apa hiányától, hamarosan azonban kikristályosodik: az anya az, aki még mélyebb ragaszkodással várja haza férjét. Nem engedi el az emlékét. A képeket a falakról. 

A két belső monológból pedig több törmelék is lehull. Ezekből hol a múlt darabkáit, hol pedig a külső szemlélő nézőpontját ismerhetjük meg. Számomra az előbbi volt igazán izgalmas, ugyanis ezekből kapunk valamiféle képet az elhagyóról, melyek nagyon fontos morális és erkölcsi kérdéseket is felvetnek. A gyermekvállalás mint egy pár közös megegyezésén alapuló döntés, az érzelmi zsarolás és sakkban tartás, a gyermeknevelés kérdései, a felelősségvállalás és a felelősség megosztása mind kemény félmondatokban tolulnak elénk, miközben tulajdonképpen az egész elbeszélés ezeken a kérdéseken alapul. Mit tehet és hogyan élhet egy elhagyott édesanya a a szintén elhagyott, beteg gyermekével, miért fordít hátat napjainkban egy férfi a családjának, ha az épp nem a kedve szerint működik? Hogy éli meg ezt a gyermek? Mit visz magával felnőtt korára? S persze, hogy éli meg ezt az anya – s hogyan válik szép lassan az önvád áldozatává, miközben ő jelenti az egyetlen támaszt a gyermeke számára? Hol vannak a határaink, hol ütközünk falakba – s ki építette ezeket valójában?

Az alig több, mint kétszáz oldalas történet olyan mély kérdéseket feszeget, melyek számtalan további szempontból megvizsgálhatók és körbejárhatók. Olyan pedagógiai és általános társadalmi szegmensekbe is bevilágít, mint a büntetés nevelési eszközként való alkalmazása, a pedagógusok és gyógypedagógusok (nem) jelenléte az iskolákban, a terápia napjainkban is stigmatizált léte – és persze: a tabu. A majd megoldja, a majd túlteszi magát rajta, az úgysem lehet rajta segíteni, a magának kereste a bajt, a mindenki oldja meg a maga lehetőségei szerint, az ez csak mással történehet meg, a nem is érdekel a baja, a ne beszéljünk róla, a mindenkinek megvan a saját gondja, a nő tehet róla. A Falaink nehéz olvasmány. A tőmondataival. A gondolataival. A mélyrehúzásával. Az érzelemvilágával. A tipródásaival. Azzal, hogy folyamatosan mérlegelésre, beleérzésre és elgondolkodásra sarkall olyan témákban, melyekre nem lehet egyszerűen felelni, melyket nem lehet egyszerűen megoldani. Ez pedig valahol nagyon is lehangoló. És valahol mégis felemelő, hogy az irodalom rálát ezekre a helyzetekre, ezekre a történetekre. Így adva tovább, ahogy Légrádi Gergely könyve teszi.

Blogturné Klub

Mi történik, ha az apa elhagyja feleségét és gyermekét - csak mert a gyermek másként viselkedik vagy fejlődik, mint a többiek? Légrádi Gergely egy anya és egy kisfiú belső monológján keresztül mutatja be, milyen visszavárni valakit, aki soha nem tér haza, milyen büntetést kapni, mikor semmi rosszat nem követtünk el. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, s ismerjétek meg a szerző rövid, ám annál mélyebb kisregényét. A turné végén pedig meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.

A turné állomásai

04.16. Szembetűnő

04.19. Könyv és más

04.22. Spirit Bliss Sárga könyves út

Nyereményjáték

A Falaink című könyv kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmeteket a szerző további könyveire is, így játékunkban Légrádi Gergely műveinek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet a szerző valamely könyvéből, a feladatotok pedig, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok a kötet címét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„Úgy emlékszem, problémamegoldó voltam. Ha ez igaz, akkor nem csupán azt láttam, mi a gond, de azt is, hogyan kell megoldani. Ez jó képesség lehetett. Kár, hogy egyetlen problémára sem emlékszem, amit megoldottam.”

a Rafflecopter giveaway