Aki elmegy, ugye hazatér?

Nem tudom, ki hogy van vele, én gyakran alszom el egy ideálisnak gondolt forgatókönyvvel a fejemben. A saját életemre vonatkoztatva. Minek és miként kellene történnie, kivel kellene összehoznia a sorsnak – vagy nevezzük forgatókönyvírónak vagy rendezőnek. Aztán álomba merülök, és az idő általában úgy hozza, hogy inkább iratmegsemmisítőbe teszi a piszkozataimat.

Annabel Monaghan: Nora kilép a forgatókönyvből

Next21, 2024, 272 oldal

Fordította: Nagy Marietta

Csillagérték: 10

Mert mi van akkor, ha a sors – vagy mint fentebb, nevezzük forgatókönyvírónak vagy rendezőnek – valami sokkal jobbat, hasznosabbat, romantikusabbat, célravezetőbbet vagy tanulságosabbat ötölt ki számunkra? Annabel Monaghan nyári limonádéja éppen ezzel a gondolattal játszik el, egészen üdítő formában.

Az alaptörténet szerint a tipikus romantikus sémákra épülő történetekkel operáló forgatókönyvíró, Nora kilép a megszokott keretből és egy melankolikusabb, komorabb történettel lép a nézőközönség elé, melyben saját sorstragédiáját meséli el, melyben a férje egyik napról a másikra magára hagyja két gyermekével. A tragédiáról kiderül, hogy igazából nem is tragédia, s egy egészen erős nő önálló és – szinte – felelősségteljes önmegvalósításának kulisszái mögé nézhetünk be, melyben egyszerre egyensúlyoz a sematikus limonádégyártás és a gyermeknevelés mezsgyéjén. A sztori filmes jogait ráadásul egy jónevű cég vásárolja meg, s hol máshol lenne autentikusabb a forgatás, mint Nora kivételesen idilli otthona és udvara. Ó, és majdnem kifelejtettem: ki lenne alkalmasabb a filmbéli férj eljátszására, ha nem az aktuális szépfiú? Na, ugye! A forgatási munkák hamar véget érnek, de úgy tűnik, Leo nem hajlandó kiköltözni – sőt, maga Nora háza tájáról sem szeretne eltávolodni: bekúszik a háromtagú kiscsalád hétköznapjaiba, részt vesz a nevelésben, az iskolai programokban – s persze egyre közelebb kerül Norához. Hamarosan azonban új felkérést kap. A férfi megígéri Norának, hogy néhány nap múlva visszatér, végül mégis hosszú hónapok telnek el, mire ismét találkoznak. Nora filmjének bemutatója, illetve annak sikere kapcsán. Azonban még ekkor sem derül fény arra, hogy mi okozta a hosszas csendet a szerelmesek között.

„Nincs szégyenteljesebb, mint ez a visszamenőleges tudás, mert arra emlékeztet, hogy mennyire vak lehetsz olyan dolgokra, amelyek nincsenek összhangban azzal a valósággal, amelyben hinni próbálsz.”

Annabel Monaghan könyve teljes meglepetés volt számomra. A kellemesebbik fajtából. Tipikusan az a történet volt számomra, ami nagyon jókor talált rám, ami egy picit elringatott, s ami ezáltal mindent kimaxolt, amit a zsáner tartogathat. Kedveltem Nora alakját, a kicsit mindig a megszűnés határán táncoló, de anyaként mégis összeszedett nőt, aki saját bevallása szerint is hasonló klisék alapján szövi az újabb és újabb történeteket. Már nem különösebben hisz vagy bízik a szerelemben, ezáltal nehezen is tudatosítja magában, ha rátalál. A gyerekek ugyan szintén kissé sematikusak, mégis nagyon jó összhangot mutatnak az anyukájukkal, ami kedves atmoszférát fon az idilli házikó nagy terasza és a közös napfelkeltenézés köré. Ami talán egy cseppet fura volt, az Leo alakja. Nem a megformáltsága, hanem a regényben való „funkciója” szerint. Persze, ő volt a kívülről tökéletesen sármos pasas, akinek olyan mélységei vannak a felszín alatt, hogy hűha, mindeközben – és mindezek ellenére – szerintem egy csepp reflektorfényt sem sikerült elcsennie Norától. Talán ez tetszett az egész elbeszélésben a legjobban. Mondhatnám, hogy egy picit sajnáltam, hogy magáról a filmről keveset tudunk meg azon kívül, hogy a női nézők példaként és sorvezetőként emlegették, meg hát egy-két elég rangos díjat is bezsebelt…de igazából maga a történet tényleg nagyon klasszul bemutatott egy manapság kevéssé divatos szempontot: nem kell mindenbe belehalni, nem kell mindenen keseregni. Persze, tök jó nevetni a saját nyomorunkon, de mi volna, ha az arányokat szem előtt tartva, közben építkeznénk? A saját magunk elképzelése alapján. Nem akarom túlmisztifikálni a könyvet, de az első félév egyik legjobb romantikus limonádéjára épp most akadtam rá. És olyan régen volt, hogy ilyen széles mosollyal olvastam egy olyan történetet, amit széles mosollyal érdemes.

Blogturné Klub

A Next21 igazi nyári limonádéval lepte meg olvasóit, melyet szinte kötelező tartozékként érdemes magunkkal vinni a strandra. Annabel Monaghan romantikus történetében egy kétgyermekes forgatókönyvíró, Nora életébe nyerhetünk betekintést, mely fenekestül felfordul egy filmforgatás és egy jóképű filmsztár jóvoltából. Kukkants be a Blogturné Klub négy bloggerével a történet kulisszái mögé, tarts nyereményjátékunkkal, s ha neked kedvez a szerencse, meg is nyerheted a könyvet a Kiadó felajánlásában!

A turné állomásai

06.03. Szembetűnő

06.05. Betonka szerint a világ...

06.07. Olvasónapló

06.09. Pandalány olvas

Nyereményjáték

Nyereményjátékunkban maradunk a Next21 kiadványainál. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet a kiadó romantikus könyveinek valamelyikéből. A feladatotok, hogy a könyv címét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. Vadászatra fel!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Apád mondott nekem valamit tegnap este, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből. […] Azt, hogy azért nem értem, mit miért csinál Beth, mert ő másképp csinálja, mint én tenném. És másképp, mint ahogy Emmy tenné. […] És azt, ha egyszerűen csak felhozzuk, hogy mi másképp csinálnánk valamit, általában nem segítség.

a Rafflecopter giveaway