2018. január 16., kedd

Legjobb olvasmányok díjátadója 2017.

A 2017-es év mérlege - olvasói benyomások szempontjából mindenféleképp - meglehetősen megosztó és vegyes érzelmekkel tarkított volt számomra. Mondanám, hogy nehéz volt kiválogatni az igazán kiemelkedő olvasmányaimat, végtére is 126 könyv csaknem 40 500 oldalával ismerkedtem meg 2017-ben (még mindig nem vagyok elvetemült, s ennek nyilvántartását továbbra is a Molyra bízom), de ez nem lenne igaz. Azt mondanám, hogy volt az átlagos, egyszer olvasós és mellényúlós könyvek csoportja és voltak az igazi gyöngyszemek, melyek igazi élményt nyújtottak. Ez utóbbi pedig sajnos kisebb arányban volt jelen 2017-ben, mint 2016-ban. Azt gondoltam egyébként, hogy ezzel a 126 kötettel magasan túlszárnyaltam az eddigi rekordomat, utánajárva viszont kiderült, hogy 2014-ben már sikerült összehozni egy 124-es listát - no, nem mintha ez számítana. Persze, nem akarom ilyen kis negatív felütéssel kezdeni az idei gálámat, hiszen mégiscsak ünnepelni gyűltünk itt össze.

Ahogy az eddigi években már megszokhattátok, most is igyekeztem tartani magam a kategóriánkénti három jelölt állításához. Talán idén ezzel és a kategóriák meghatározásával volt a legkönnyebb dolgom, a nyertes megnevezése viszont megint kihívást jelentett. Bár nyilván azokkal, akik a legjobb háromba kerültek, érdemes megismerkedni, viszont ahogy eddig is, pici magyarázatot is fűztem minden jelölthöz. A névre/könyvre kattintva pedig elérhetitek a teljes értékelést. No, de nem is szaporítom tovább a szót, kezdődjön a gála!


AZ ÉV FELFEDEZETTJE

(Athenaeum)
(Könyvmolyképző Kiadó)
(Jelenkor Kiadó)

Margaret Atwood
Az elmúlt évvel ellentétben, most nem indítok külön külföldi és magyar kategóriát. S rögtön fel is vezetem e különös kegyetlenség indokát. Ahogy 2016-ban, úgy tavaly is sok, általam eddig nem ismert szerzővel ismerkedhettem meg. Alapvetően ebből a szempontból mindig bátor voltam/vagyok/leszek. A 2017-es jelöltjeim viszont a kellemes találkozás élménye mellett valami különleges többletet nyújtottak, legyen az egy új téma vagy műfaj számomra befogadható bemutatása. Mire is gondolok pontosan? Szurovecz Kitti a poliamoria jelenségét dolgozta fel/vitte regényre A sokszívű című történetben. A poliamoria egyrészt új fogalom volt számomra, másrészt viszont - mint kiderült - ez nem is véletlen, és nem is tudnék azonosulni ezzel az élethelyzettel/kapcsolati formával. Ugyanakkor az elbeszélői stílus, a történetvezetés végig fenntartotta a figyelmem, így minden idegenkedésem ellenére, kicsit közelebbről is megismerkedhettem a témával. Paullina Simons szovjet/orosz földre kalauzolt A bronzlovasban. El kell mondanom: nem vagyok oda az orosz történetekért. Hiába kedvelem a történelmet, van néhány téma, ami valahogy nagyon megüli a gyomrom. Így minden olyan szerzőért tudok rajongani, aki történelmi hűségében lebilincselő történetet alkot, és Paullina Simons ezt nagyon magasan megugrotta. Margaret Atwood pedig először A szolgálólány meséjével vont be a komfortzónámon kívül eső disztópiák világába, majd az Alias Grace-szel - immár a komfortzónám közepébe találva - győzött meg zsenijéről. Így 2017-ben ő lett nálam az év felfedezettje.


A LEGJOBB ÖNÉLETRAJZI/ÉLETRAJZI KÖNYV

Bálint György: Emlékfoszlányok
(Kossuth Kiadó)
Buza Péter: Bagolyröpte Pest felett
(Budapesti Városvédő Egyesület)
(Libri Könyvkiadó)


Instagram: @szembetuno_blog
Igen, újabb kategória, ami tavaly két külön versenyben indult, de most picit nehezebb dolgom volt, mert bár akadt néhány kiemelkedő, elgondolkodtató életrajzi, önéletrajzi könyv, de két kategóriányi sajnos nem gyűlt össze (nem számát, hanem minőségét illetően). Viszont e három jelöltnek mindenképpen örülök. Nem vagyok Star Wars rajongó, sőt, talán még nem is láttam egyetlen részt sem (vagy még gyerekként), viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy Carrie Fisher, az a nő, aki nem tudott/akart kilépni Leia hercegnő "szerepéből", hogyan élte meg a sikert - egyáltalán sikernek élte-e meg ezt az egészet. Nem a pikáns pletykákra voltam kíváncsi - bár ezt is megkaptam, hanem a lélekre - amit ugyan csak részben kaptam meg, ezt viszont talán a különböző világlátásnak köszönhetően éreztem így. A hercegnő naplója rajongóknak nyilván kötelező, érdeklődőknek erősen ajánlott. A nagy találkozások szempontjából is különleges volt 2017. A Könyvfesztiválon például Bálint Györggyel is személyesen találkozhattam, beszélgethettem picit. A fesztiválon szereztem be Emlékfoszlányok c. kötetét, ami inkább egy beszélgetés - már abban az értelemben, hogy Bálint Gazda ül és mesél, én meg csillogó szemekkel hallgatom. Még akkor is, ha a valóság síkján nem teljesen így történt. S hát végül a jelöltek közé került Buza Péter könyve, ami inkább történeti jellegű, hiszen Szendrey Júliával kapcsolatos, egészen elképesztő kutatását közli. Totálisan elmerültem a 19. században és a Szendrey család történetében, Júliát pedig jobban kedvelem, mint eddig valaha, úgyhogy nálam ez a kötet léphet fel a képzeletbeli dobogó legfelső fokára.


A LEGJOBB IFJÚSÁGI REGÉNY

(Könyvmolyképző Kiadó)
(Libri Könyvkiadó)
(Menő Könyvek)


Ali Benjamin
Meglepetésemre, idén elég erős volt az ifjúsági regények felhozatala (vagy kivételesen sikerült egész tűrhetően válogatnom). A jelöltek megnevezésénél egyértelműen itt volt a legnehezebb háromra szűkítenem a listát, így mindenféleképp szeretném megemlíteni a Menő Könyvek két zseniális antológiáját, Az Elsőt és a Szívek dallamát (utóbbin belül pedig Szabó T. Anna novelláját), melyek nagyon emlékezetesek voltak számomra (s ha még egy értékelhető antológiához lett volna szerencsém, tuti indítok egy külön kategóriát). Vissza a jelöltekhez! Anne Percin regényéről még a későbbiekben lesz szó, röviden: imádtam! Catherine Rider az ifjúsági/young adult könyvek megszokott sémáját hozta egy klassz karácsonyi történetben, de nem is ez volt benne a legizgalmasabb (mert ez azért még nem lépi át az ingerküszöböm), hanem az, hogy annyira jól vezette a történetet, s olyan jó stílusban írta meg, hogy simán levett a lábamról. Hosszú idő óta egy romantikus ifjúsági, amire tényleg szívből tudtam azt mondani, hogy: tetszett! Ali Benjamin könyve pedig több, mint egy iskolai sztori, hihetetlen pedagógiai értékeket hordoz magában, melyek valószínűleg sokkal, de sokkal - az életre nézve is - hasznosabb és maibb elemeket vonultatnak fel, mint a kötelező irodalmi lista egyes tételei. Van azonban egy regény, amire a bejegyzésemben "a legjobb realista ifjúsági regény, amit eddig olvastam" címkét ragasztottam, s ezt tartom is. A Remény kalózai a kategória győztese.


A LEGJOBB ROMANTIKUS

(General Press Kiadó)
(Park Könyvkiadó)
(General Press Kiadó)


Sikerült egy roppant változatos férfi keresztnevekből álló listát összehoznom, juhéjj! Nem is tudom, hogy megéri-e hosszan ecsetelgetni, hogy miért épp ezek a könyvek szerepelnek itt. Főleg, ha 2017-ben követtétek a bejegyzéseimet, vagy olvastátok bármelyik Nicholas Sparks könyvértékelőmet az elmúlt években. 2017-ben három könyvét olvastam, viszont az eddigi tíz Sparks-olvasmányomat tekintve számomra messze és magasan a Menedék vitte a prímet. Viszont, itt van Nicolas Barreau regénye is. Nem csak díszként, mert bár az eddigi könyvek, amiket tőle olvastam, nem igazán győztek meg, az Egy este Párizsban hangulatában már hozta azt, ami miatt van sejtésem a szerző sikeréről. Természetesen, a Menedék kapja a legjobb romantikus díját.


A LEGJOBB KRIMI, THRILLER

Instagram: @szembetuno_blog
Guillaume Musso: Holnap
(Park Könyvkiadó)
Charlie Lovett: Első benyomások
(Európa Könyvkiadó)
(Könyvmolyképző Kiadó)


Valahogy még mindig fura, hogy ez a kategória kivívta létjogosultságát az évösszegző gálámon, mikor két éve a krimi és a thriller maximum a komfortzónámon kívüli kategóriában kaphatott helyet  (még nem tudom, hány évig fogom ezzel felvezetni a krimi-jelöltjeimet). Mindenesetre 2017-ben is akadt néhány emlékezetes olvasmányom a műfaj berkein belül. Charlie Lovett könyvéről még nem írtam külön bejegyzést. Az Első benyomások fiktív (irodalom)történeti nyomozás Jane Austen legnépszerűbb regényének keletkezése kapcsán, ami teljesen magába szippantott - még a nyelvi igénytelenség és slendriánság ellenére is, amit a fordító és a szerkesztők elkövettek a könyv ellen. Szintén történelmi vizekre evezhetünk az Ambrózy báró esetei három és feledik részében. Böszörményi Gyula végre szabad utat engedett Mili kisasszonynak (majdnem). S nálam eddig ez a kisregény volt a legkrimisebb, hihetetlenül élveztem. Guillaume Mussótól pedig ez volt a második olvasmányom, s amellett, hogy Az angyal hívot is nagyon kedveltem, a Holnap még arra is tett egy nagy-nagy lapáttal, és egy pillanatig sem tudtam kiszakadni a történetből - nem is nagyon akartam, mondjuk. A kategóriát így egy hajszállal nálam Guillaume Musso viszi.


A LEGJOBB TÖRTÉNELMI REGÉNY

(Könyvmolyképző Kiadó)
(Park Könyvkiadó)
(Jelenkor Kiadó)

Instagram: @szembetuno_blog
A 2017-es olvasmányoknál a történelmi regény kategória okozta a legnagyobb nehézségeket. Szívem szerint ezt a három történetet úgy, ahogy van be is emelném a legek legjei közé. A jelöltek közül két történet is nagyjából ugyanabba a történelmi időszakba vezeti az olvasót: Kristin Hannah és Paullina Simons is a második világháború viszontagságainak egy-egy szeletkéjét emeli fókuszba. A bronzlovas a hétköznapi emberi sorsokra helyezi a hangsúlyt: a háborúban résztvevő hátország lakóinak kifordult életét, a hatalmi csatározások elszenvedőit, akik mit sem tehettek arról, hogy nem élhették tovább életüket úgy, ahogy szerették volna. A Fülemüle pedig azoknak a hétköznapi hősöknek állít emléket, akik nem a csatatéren folytattak háborút, hanem a náci ideológia ellen, s azon voltak, hogy ártatlan gyermekek százait mentsék meg. Pontosan visszaidézve a történeteket, úgy tűnik, egyre nehezebb a dolgom. S még itt van Margaret Atwood regénye, az Alias Grace, ami egy évszázaddal korábbra invitál, és egy valós gyilkossági esetet mutat be, ami nőtörténeti szempontból sem egyszerű kutatómunkát igényelhetett. A gondolati síkok nagyon jó ütemben váltogatják egymást, mindez pedig csodás szépirodalmi szövegben tárul elénk. Tényleg nehéz a döntés: talán Kristin Hannah történetére tenném a voksom mint kategóriagyőztes.


A LEGJOBB KÖNYVSOROZAT

(Könyvmolyképző Kiadó)
(Maxim Könyvkiadó)

Ez a kategória idén inkább ajánló jellegű. Az Ambrózy báró esetei kapcsán még mindig nehezen szólalok meg. A negyedik részről szóló bejegyzésben igyekeztem valamennyire tárgyilagos és objektív maradni, persze nem sikerült. A legjobb sorozat, amit valaha olvastam - az eddigi egyetlen sorozat, ami még a három és feledik rész után is ugyanolyan kíváncsisággal hajtott a negyedik rész felé. Ami ahogy megérkezett, vizsgaidőszak, bokros teendők ide vagy oda, mindent felülírt. A negyedik rész végén mégis csalódottan csuktam be a könyvet. Nem is véget ért ez a széria, inkább meghalt. Ez nem az a fajta siránkozós "így nem lehet vége", hanem a racionális: egy ilyen sorozatot így nem lehet lezárni kiakadás. Bízom benne, hogy a sorozat főnixként újjászületik, és a 2018-as gálán ismét a magam kis elfogulatlan örömködései közepette írhatok róla. A Pennington-testvérek szintén a mindent félresöprős kategória lett számomra, amit egy lendülettel muszáj kiolvasnom: nem tudom letenni. A Maradj velem 2017-ben megjelent folytatásában a történet egy új perspektíváját ismerhetjük meg, ami egyszerre nyomasztó és felszabadító. Fontos: a Beszélj hozzám elolvasása előtt mindenképpen ajánlott az első résszel való megismerkedés is. Izgatottan várom a sorozat harmadik részét!


A LEGJOBB "NŐI SORSOT BEMUTATÓ" KÖNYVEK

Instagram: @szembetuno_blog
Izsó Zita-Bach Máté: Pesti nő
(Athenaeum)
(Alexandra Kiadó)
(Park Könyvkiadó)
(Jelenkor Kiadó)

Jujj, mielőtt leleplezném a 2017-es legek legje kategória győztesét, engedjétek meg, hogy a tavalyihoz hasonlóan, idén is figyelmetekbe ajánljak néhány kiemelkedő olvasmányt, mely elsősorban női sorsokat mutat be. Mind a négy könyv más műfajt és más-más perspektívát képvisel. Izsó Zita és Bach Máté kötete nők portréit fogta színes csokorba - szóban és fotóval, ami nagyon tanulságos utazás volt abból a szempontból is, hogy néha nem árt rávilágítani arra: attól, hogy valaki nem rivaldafényben él, igenis fontos része a társadalomnak, és lehet sikeres a saját választott hivatásában. Liane Moriarty regénye a családon belüli erőszakkal foglalkozik, a rejtegetett sebekkel, s ezek generációról generációra való leképződésével, a tabusítás végzetes következményeivel. Radclyffe Hall '20-as években betiltott regénye kilencven évnyi lemaradással érkezett meg magyar fordításban, s tulajdonképpen még most sem vagyok biztos benne, hogy fel vagyunk-e készülve egy hasonló történetre. El sem tudom képzelni, mennyire bátor és vagány dolog volt megírni ezt a könyvet. Margaret Atwood A szolgálólány meséje, noha már 1985-ben megjelent, most éli másodvirágzását - melyet a könyvből készült sorozat is erősít. Olvasásra fel!


A LEGEK LEGJE

(Athenaeum)
(Könyvmolyképző Kiadó)

Az ifjúsági regényeknél ígértem, hogy Anne Percin könyvéről bővebben is írok. Ha összegeznem kéne, A Remény kalózai sírva röhögős történet. De nem a fogalom hétköznapi értelmében (nem a nevetéstől folytak a könnyeim - bár gyakran ez is megesett). Egyszerre totálisan megrendítő és hihetetlenül szórakoztató elbeszélés. Ezzel az eleggyel szerintem még nem találkoztam eddig. Zseniális stílus és történetvezetés, őszinte, szerethető, remek karakterekkel. Teljesen más, mégis hasonlóan lebilincselő volt az idei győztesem, Jodi Picoult legújabb regénye. Az Apró csodák a rasszizmus és a társadalmi elnyomás jelenségére hívja fel a figyelmet. Fontos téma, fontos üzenet, első hely!

Köszönet

Ilyen volt tehát a 2017-es évem - az olvasmányok szempontjából. Remélem, 2018-ban hasonlóan jó könyveket olvashatok és ajánlhatok majd, mint amiket ebben a bejegyzésben kiemeltem. Idén megpróbálom megkísérelni a tudatosabb könyvválasztást, jövő ilyenkor meglátjuk, hogy sikerült. Szeretném megköszönni egész éves kitartó és töretlen figyelmeteket, melynek köszönhetően a blog már meghaladta a négyszázezres látogatottságot! Továbbá szeretném megköszönni a következő kiadóknak és munkatársaiknak a több éve tartó bizalmat és együttműködést: Libri Könyvkiadó (Bookline Könyvek, Insomnia Könyvek, Kolibri Kiadó, Libri Kiadó és Park Könyvkiadó),  Líra Könyvkiadó (Athenaeum, General Press Kiadó, Menő Könyvek), Könyvmolyképző Kiadó, Maxim Könyvkiadó, Cartaphilus Könyvkiadó, Fumax Kiadó és az új, sikeres együttműködés reményében: Alexandra Kiadó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése