A Móra nagy mesekönyve

Egyre inkább úgy tűnik, hogy mesés ez az év vége, hiszen immár a sokadik mesekönyvről hozok ajánlót. Egyáltalán nem bánom, mert olyan széles a merítés a kortárs vagy a népmesék világából, amit egyébként sem biztos, hogy valaha is be tudok érni: de az igyekezet megvan hozzá.

A Móra nagy mesekönyve

Móra Könyvkiadó, 2025, 224 oldal

Illusztrálta: Káposztás Judit

Csillagérték: 8

A karácsony közeledtével természetszerűen gyarapodnak az olyan kiadványok is – legyen szó nagyjából bármilyen műfajról –, melyek nemcsak tartalmuk, hanem eszmei és esztétikai értékük nyomán is figyelemreméltók. Ezáltal nyilván az ajándékkönyvek piaci igényeit is igyekeznek kiaknázni a kiadók, amivel szerintem semmi baj nincs. Most is egy ilyen kiadványt lapoztam fel a Móra Kiadó jóvoltából.

Erich Kästner: Interjú a Mikulással

A Trend Kiadó kiadványaira az esetek 80-90 százalékában olyannyira vevő vagyok, hogy gondolkodás vagy fülszöveg nélkül lecsapok rájuk. Az a helyzet, hogy az eddigiekben elenyésző a mellényúlási arányom, ami nem (csak) az én kifinomult érzékszerveimnek köszönhető, hanem amiatt is, hogy a kiadó rendre igényes és jó szövegekkel örvendezteti meg az olvasókat.

Erich Kästner: Interjú a Mikulással

Trend Kiadó, 2025, 112 oldal

Fordította: Győri László, Papolczy Péter

Csillagérték: 7

Erich Kästner kötete kapcsán szintén nem nagyon merültek fel bennem kérdések. Egyrészt, Mikulásos történetek esetén sokszor megszólítva érzem magam (nem mindig, de akadnak esetek), másfelől pedig kíváncsi voltam a szerzői életműre is, amiről eddig nem sokat tudtam.

Benedek Elek: Benedek Elek karácsonya

A karácsonyra sokféleképp hangolódhatunk: adventi naptárral, sajátos hagyományokkal és szokásokkal, a népi hagyományokkal, adventi vásárokkal, elcsendesüléssel. Néha pedig egészen egyszerűen segítségül hívhatjuk az irodalmat is.

Benedek Elek: Benedek Elek karácsonya

Corvina Kiadó, 2025, 294 oldal

Csillagérték: 8

A magam részéről, nagyon kedvelem a karácsonyi hangulatú és témájú könyveket, amit szerintem az elmúlt majdnem tizenegy év fényében itt a blogon, nem is nagyon kell bizonygatnom: mese, ifjúsági, young adult, romantikus vagy épp szépirodalom: mindennel szeretek próbát tenni, megismerkedni – s a legtöbb műfajhoz és zsánerhez rendre vissza is térek.

Michael Engler: Mi ketten - Mesék a szeretetről

Egy szavunk nem lehet! A Móra Könyvkiadó Michael Engler könyvével megint kilőtte a cukiságfaktort. A Mi ketten – Mesék a szeretetről azok közé a mesekönyvek közé tartozik, aminek nemcsak az olvasásával, hanem a nézegetésével, böngészésével is meghitt minőségi időt tudunk együtt eltölteni a gyerekekkel. De hozzáteszem: felnőttként is megmelengeti a szívet!

Michael Engler: Mi ketten - Mesék a szeretetről

Móra Könyvkiadó, 2025, 112 oldal

Illusztrálta: Joëlle Tourlonias

Fordította: Perczel Enikő

Csillagérték: 10

Habár az erősnek tűnő bevezetésből úgy hathat, nincs is már mit mondani a mesekönyvről, azért én mégis megpróbálkozom azzal, hogy röviden felvázoljam és bemutassam, hogy miért lehet érdemes levenni egy alapvetően a vizuális elemeket közvetítő és e berkekben mozgó szerzőpáros kötetét a könyvespolcról.

Mészöly Ágnes: Alvós mesék

A meséket sosem szabad lenézni vagy leértékelni, gyerekeknek írni – és gyerekkönyveket jól gondozni, megírni, illusztrálni szerintem csodálatos és egyben egyáltalán nem egyszerű feladat. Mi az, ami időtálló, mi az, ami leköti a legkisebbek figyelmét. 

Mészöly Ágnes: Alvós mesék

Móra Könyvkiadó, 2025, 40 oldal

Sorozat: Minna és Róka (2)

Illusztrálta: Fodor Anikó

Csillagérték: 10

Nem írom, hogy főleg a legkisebbekét, mert azt gondolom, minden korosztály szép feladat elé állítja a szerzőt, aki tartalmas, szórakoztató, de mégis értékes munkával lép az olvasóközönség elé. Mészöly Ágnes bölcsiseknek szóló mesekönyvsorozatának első részéről – mely Vizes mesék – címmel jelent meg szintén ebben az évben, nagy örömmel írtam, mert talán ez az a szegmense a gyermekkönyveknek, melyek egyelőre kicsit ismeretlenebbek előttem, mint a többi. A lapozók és böngészők világában már talán valamelyest otthon vagyok, az ovisok meséiben is járatosabb vagyok, de mi van azzal a korosztállyal, akik a böngészők mellett már a rövidke meséket is igénylik?

Lucy Maud Montgomery: Anne és az Álmok Háza

A gyermeki naivitás megőrzése szerintem fontos. Abban az értelemben és formában, ami túlsegít minket a szürke hétköznapokon, ami kíváncsivá és nyitottá tesz minket a világ és az emberek felé, ami egy ki tudja honnan jövő optimizmussal jár át minket. Nekem nem mindig sikerül ezt a hozzáállást és nézőpontot megtartani, de talán nem is az állandóság ebben a fontos: hanem, hogy ne felejtsük el.

Lucy Maud Montgomery: Anne és az Álmok Háza

Manó Könyvek, 2025, 296 oldal

Sorozat: Anne (5)

Fordította: Ruff Orsolya

Csillagérték: 8

Egy ifjúsági regénysorozat olvasásakor különösen érdekes, hogy a jellemfejlődésben ez a fajta naivitás hol tűnik el, eltűnik-e egyáltalán. Lucy Maud Montgomery Anne-sorozata mellett talán még mindig az tart engem leginkább, hogy ezt nyomon követhessem. S az a helyzet, hogy még a széria ötödik részében is van mit figyelni.

Kate MacDonald – L. M. Montgomery: Anne Shirley legkedvesebb receptjei

Kedvelem a különleges szakácskönyveket. Annak ellenére kedvelem őket, hogy alapvetően nem sok időt töltök a konyhában. Néha elfog – rövidebb ideig –, hogy valamit készítsek magamnak. Figyelem az ismerőseimet, hogy mit ügyködnek a konyhában és milyen szuper, finom, szép és/vagy egészséges dolgokat képesek alkotni és mindig csodálattal figyelem a KönyvParfé Ivettjének kreativitását a bejegyzéseiben.

Kate MacDonald – L. M. Montgomery: Anne Shirley legkedvesebb receptjei

Manó Könyvek, 2025, 112 oldal

Fordította: Ruff Orsolya

Csillagérték: 9

Általános szakácskönyveket viszont nem nagyon forgatok. Azokat kedvelem, melyekhez valamiképp (az evésen, ételeken kívül) kötődni tudok – és nagy örömömre, a kiadók egyre nagyobb előszeretettel szolgálják ki ezen igényeimet is (ami azt is jelentheti, hogy nem feltétlenül vagyok ezzel így). Lapozgattam már így a Jóbarátokhoz vagy a Harry Potterhez kapcsolódó receptgyűjteményeket is. De nagyon örültem például, mikor Csepelyi Adrienn: Nagymamám magyaráz könyvének végén is találtam egy receptfüggeléket.

Ginger Swift: Állatkölykök a hóban

Szeretem, hogy a Móra Könyvkiadó a legkisebb olvasókra is nagy figyelmet fordít, s hogy partner abban, hogy bloggerként megismerkedhessek olyan kiadványokkal, melyek nyilván nem az olvasói élményeimet mélyítik, sokkal inkább a didaktikai-nevelési elemek, a képi és formai megjelenítés viszi a fókuszt.

Ginger Swift: Állatkölykök a hóban

Móra Könyvkiadó, 2025, 12 oldal

Fordította: Szegedi Róza

Illusztrálta: Ariel Silverstein

Csillagérték: 10

Mert hát olvasóvá nevelni és készséget fejleszteni kéz a kézben jár, s valamiért – a nagy rohanásban – megfeledkezünk arról, hogy ez nem csupán az első néhány évünkben van így, hanem jóval ezt követően is. Nyilván egyre másabbak a célok, más a fejlesztési terület, de az olvasás és fejlődés – szerintem – kéz a kézben járnak. 

Erdős Zsuzsanna: A doktorkisasszony

A nőnevelés-történetben élem a mindennapjaim jelentős részét – jelenleg azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. Milyen nagy dolog ezt leírni! Sokszor bele sem gondolunk. No, nem mintha a 21. században ne gördülnének különféle akadályok az elé, hogy ez valóság lehessen. Főleg, ha nőnek születik az ember. 

Erdős Zsuzsanna: A doktorkisasszony

Manó Könyvek, 2025, 360 oldal

Csillagérték: 9

Nem volt ilyen „egyszerű” ugyanakkor a 19. században (vagy még korábban), ha egy nő munkát vagy hivatást szeretett volna választani magának, s abban elhelyezkedni. A kutatói pályám elején a konferenciaszereplések előtt mindig rájuk gondoltam: akik szerették volna, de nem lehetett. Azt a kérdést tettem fel legtöbbször magamnak, hogy ugyan miért izgulok ennyire: hiszen a legtöbb helyen szeretettel fogadnak, nem ítélnek el, amiért tudománnyal foglalkozom, és jó eséllyel a társadalom – vagy annak az a része, melyben mozgom – nem fog kitagadni mindezért.

Bella Swift: A kiskutya, aki szuperhős akart lenni

Bella Swift cuki mopszának, Millinek a történetét már több rész óta követem és figyelem, nemrégiben pedig egy tacsi, Csipesz főszereplésével indult a szerző új gyermekkönyv-sorozata, mely – már előre láthatóan – több ponton is találkozni fog Milli történetével – amit én kifejezetten várok.

Bella Swift: A kiskutya, aki szuperhős akart lenni

Sorozat: A kiskutya, aki...(12)

Manó Könyvek, 2025, 160 oldal

Fordította: Pogonyi Kata

Csillagérték: 9

A kiskutya, aki szuperhős akart lenni – mint a sorozat tizenkettedik része – szerintem megint egy olyan témát boncolgat, ami nagyon is (és mindig) aktuális, ha a gyermekek és a média kapcsolatát vizslatjuk. Persze, mint általában, most sem csak egy didaktikai szálat veszünk fel rögtön a történet elején.

Kádár Annamária: Minden jó, ha karácsonyra készülünk!

A sajátos, családi karácsonyi hagyományok kialakítását csodálatos feladatnak képzelem el. Persze, az ember – jó esetben – igyekszik, hogy mindent a lehető legjobban tegyen, hogy maradandó és valóban meghitt, szép emlék legyen a karácsonyvárás, az advent időszaka. Úgy, hogy miközben az ajándékvásárlási-főzési-sütési őrületben épp a feje tetejére áll a világ, valahogy mégis megtaláljuk a nyugalmat.

Kádár Annamária: Minden jó, ha karácsonyra készülünk!

Manó Könyvek, 2025, 32 oldal

Illusztrálta: Láng Anna

Csillagérték: 8

És a minőségi együtt töltött időt. Ha van bármi pozitív a korai sötétedésben (amit számomra tényleg borzasztó nehéz megfogni), akkor az valószínűleg az otthon töltött esték melege, vagy épp egy (mindenféleképpen kisebb, családias jellegű) adventi vásárban való botorkálás, forralt borral (nyilván csak a felnőtteknek), forró teával és sült gesztenyével.

Serena Valentino: Vesszen a szörny!

Serena Valentino Gonosztevők sorozata a tizenegyedik részéhez érkezett, Gaston történetével pedig én is felzárkóztam – na, nem annyira: hiszen a széria ötödik részénél tartok olvasásban. Mentségemre legyen szólva, hogy mióta felvettem a Disney gonoszainak történetét elbeszélő könyvek fonalát, el sem engedtem.

Serena Valentino: Vesszen a szörny!

Sorozat: Gonosztevők (11)

Manó Könyvek, 2025, 352 oldal

Fordító: Herman Alexandra

Csillagérték: 8

Sokszor leírtam már (nagyjából minden hasonló bejegyzésben), hogy a klasszikus mesékkel kapcsolatos újraírások, átgondolások és folytatások tekintetében elengedtem az esetleges elvárásaimat, s talán épp ezért tud különösen üdítően hatni, ha egy-egy mese (vagy inkább ifjúsági regény?) kiemelkedik a többi közül. A Gonosztevők elbeszélései közül eddig SzörnyElla története a legnagyobb kedvencem, akaratlanul is ehhez mérem a többiekét. 

Bella Swift: Csipesz, a tacsi Mikulásnak áll

Új kiskedvenc jelent meg Bella Swift mesevilágában – ráadásul úgy, hogy mindeközben Milli kalandjai sem értek véget, s még talán ebben az új szériában is vissza-visszatérnek a már jól ismert karakterek. 

Bella Swift: Csipesz, a tacsi Mikulásnak áll

Sorozat: Csipesz, a tacsi (1)

Manó Könyvek, 2025, 160 oldal

Illusztrálta: Kelly Caswell

Fordító: Pogonyi Kata

Csillagérték: 9

A sorozat és annak első részének címéből már jól sejthetjük, hogy a kis házikedvencek világától sem távolodunk el túlságosan. Sőt, igazából egyáltalán nem. Csipesz, a tacsi egy olyan új kedvence lehet az ovis és az éppen olvasni tanuló korosztálynak, aki kedves csetlés-botlásaival vidám pillanatokat csempészhet a betűkkel való ismerkedésbe.

Csepelyi Adrienn: Nagymamám magyaráz

Balzsam a léleknek. Az otthon melege. Gyermekkorom bársonnyal bélelt világa. A tücsökciripelős nyarak unalma. Az unalom lehet megnyugtató, biztonságos – és szükséges velejárója a mindennapjainknak. Szinte szüntelen keresem, néha rátalálok, s akkor nagyon vigyázok rá. Ez a fajta unalom nem jelenti azt, hogy nem történik semmi. Ülünk dédipapával a szőlő alatt egy padon, vasárnaponként náluk játszom a górén. Bogár kutyát messziről elkerülöm, a kukoricacsövek közül lesek le rá. Komisz. Pedig biztos nem bántana. Benyitok a gangra, csend van…de közben annyi minden történik. Minden, ami lényeges ilyenkor történik. Ebben a csendes unalomban.

Csepelyi Adrienn: Nagymamám magyaráz

21. Század Kiadó, 2025, 464 oldal

Csillagérték: 10

Csepelyi Adrienn könyvét nem lehet úgy olvasni, hogy ne hívjon elő olyan emlékeket, amiket már ott és akkor – akármennyire is gyerek voltál – ne helyeztél volna el szíved különleges kis fiókjába. Talán elfelejtkezel róla életed sodárban, de egy váratlan esemény, egy szófordulat, egy könyv eszedbe juttatja a fiókot. Ha kihúzod, visszaröppensz az időben, s ott vagy azok körében, akik meghatározták az életed. Akik szeretetükkel, a maguk saját történetével, esendőségükkel és emberségükkel körülöleltek. Hogy az ország épp melyik szegletében születtél, e szempontból kevéssé meghatározó, s ez talán a kötet legnagyobb varázsa. Csepelyi Adrienn könyve úgy univerzális, hogy közben a szabolcs-szatmári jegyeket viseli magán, a terület nyelvjárását, kultúráját, gasztronómiáját, jellegzetességeit. S mégis: úgy viseli magán a szabolcs-szatmári jegyeket, a terület nyelvjárását, kultúráját, gasztronómiáját, jellegzetességeit, hogy közben mégis univerzális. 

Légrádi Gergely: Éppen annyi

Mennyi az annyi? Éppen annyi? Túl sok? Túl kevés? Másmennyi? A Falaink kapcsán tavaly tavasszal egészen jól eljátszadoztam (előzetesen és a könyv olvasása után is) Légrádi Gergely könyvének címével. Az Éppen annyi ismét egy olyan címválasztás, ami sok kérdést vet fel – csakúgy, mint maga a novelláskötet.

Légrádi Gergely: Éppen annyi

Kalligram, 2025, 160 oldal

Csillagérték: 7

Annak ellenére, hogy a Falaink magával ragadó, különleges világa után kíváncsi voltam a szerző legújabb könyvére (azzal együtt is, hogy a novellákat kevéssé kedvelem), sokáig nem lapoztam fel. Illetve: fellapoztam, de az első blokk végén be is fejeztem. 

Lengyel Dénes: Királyok kora

Ha a monda vagy a mítosz szót halljuk, sok esetben asszociálunk globális történetekre, mondavilágokra vagy épp az ókor ismert történeteire, s talán inkább második körben futunk rá az egyes népek, nemzetek eredetmondáira vagy korábbi évszázadokhoz köthető elbeszéléseire. 

Lengyel Dénes: Királyok kora

Móra Könyvkiadó, 2025, 240 oldal

Illusztrálta: Czuczor Eszter

Csillagérték: 7

A magyar mondák, mondavilág talán kisiskolás korunkban kerül a figyelmünk homlokterébe. Saját emlékeimből legalábbis nagyon erősen dereng, ahogy az olvasókönyvben a csodaszarvasról vagy épp Attila kalandozásairól olvasunk. Ezt követően – ahogy a popzenében mondanánk – mixekben és felújított változatokban (avagy a szépirodalomban, a költészetben) kerültek elém, immár mint tananyag ezek a történetek, a kalandozások és királyok pedig a történelemórákon. Melyből volt néhány az eddigi életutamon.

Szacsvay László - Vajda Katalin: Féltem, amíg éltem

Az életrajzokat, önéletrajzokat nagyon szívesen forgatom. Mások élményei, megélései, tapasztalatai és nézőpontja által – úgy hiszem – az olvasó is több lehet, fejlődhet, szélesedhet a világlátása, empátiája, adott esetben nyitottabbá válhat, választ kaphat bizonyos kérdéseire. Persze, mondhatjuk, hogy ez az irodalom egészére érvényes megállapítás lehet, én magam nagyon kedvelem, ha az írás személyes jellegű, ha áthatja a saját igazságérzet, látásmód és egy kicsit a nosztalgia.

Szacsvay László - Vajda Katalin: Féltem, amíg éltem

Corvina Kiadó, 2025, 304 oldal

Csillagérték: 10

Különösen meghitt élmény olyanok társaságában, a sorait és fotóit böngészni, akik valahogy mindig is léteztek. A kortalanná váló művészekre gondolok elsősorban, akik tudjátok: tényleg mintha mindig is léteztek volna, és valószínűleg – a maguk mögött hagyott jelentős lábnyomok révén: mindig is fognak.

Fabcaro: A fehér írisz

Az a helyzet, hogy a korábbiakban – mielőtt nekiestem volna az Asterix-sorozatnak – nem is gondoltam bele, hogy milyen régóta van jelen generációk életében ez a két fura gall a rómaiknak tűzön-vízen álló falujukkal. Pedig az Asterix, a Gall sorozatkezdő rész óta már kis híján hetven év telt el.

Fabcaro: A fehér írisz

Sorozat: Asterix (40)

Móra Könyvkiadó, 2025, 48 oldal

Illusztrálta: Didier Conrad

Fordította: Bayer Antal

Csillagérték: 10

A hatvanhat év alatt összesen negyven rész jelent meg, szerzői között hosszú ideig René Goscinny író és Albert Uderzo illusztrátor nevét láthattuk a borítón, ám – annak ellenére, hogy Goscinny 1977-ben, Uderzo pedig 2020-ban hunyt el mint a sorozat megalkotói – azóta is a borítók előkelő helyén szerepelnek. Nekik köszönhetjük őket.

Andreas H. Schmachtl: Az óriásfa teljesen fantasztikus titka

Snöfrid immár harmadik alkalommal hümmögte  be magát az olvasmányaim közé – ha szigorúan vesszük, az egy szem karácsonyi kiadással, négyszer – és annak ellenére, hogy az előző kalandjaival is jól elvoltam a társaságában, ez a harmadik számomra valami pluszt is adott az eddigiekhez.

Andreas H. Schmachtl: Az óriásfa teljesen fantasztikus titka

Sorozat: Snöfrid Virágvölgyből (3)

Manó Könyvek, 2025, 224 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Csillagérték: 9

Nem szeretnék annyira előreszaladni, így egyet és még egyet hátralépek. Méghozzá amiatt, mert az első két részben élményként elkönyvelt nyelvi megformáltság, játékosság (melynek magyar nyelvre ültetése Szalay Zsuzsanna fordítói munkáját dicséri) és a képi megjelenítés (ami pedig szintén a szerző alkotása) ebben a részben is tökéletesen megjelenik, csakúgy, mint az általam korábban szintén emlegetett ismerősség-érzés. Azt gondolom, talán ez utóbbi terén léptünk előre, és kicsit mintha az otthonosság-érzés került volna előtérbe.

Cyril Gely: Szohó mester utolsó teája

A nyár vége és az ősz kezdete elég megterhelő volt, így igencsak meggyűlt a bajom az alvással – illetve, annak hiányával. Egy rég bevált megoldáshoz nyúltam, s a napokat egy bögre citromfűtea társaságában zárom. Egyik este, miközben a konyhából csoszogtam a háló felé, valahogy a kezembe akadt Cyril Gely könyve. 

Cyril Gely: Szohó mester utolsó teája

Trend Kiadó, 2025, 160 oldal

Fordította: Pacskovszky Zsolt

Csillagérték: 10

Arra gondoltam, míg hűl a tea, belekezdek – aztán majd folytatom. De ismeritek ezt a folyamatot, igaz? Mikor hűlni kezdett a tea, arra gondoltam: míg kortyolgatom, akár folytathatnám is a történetet. Miközben kortyolgattam, arra gondoltam: kortyolgathatnám lassabban is, akkor tovább tudnám olvasni a történetet. Mikor a csésze aljára értem, arra gondoltam: ezt a pár oldalt már nem hagyom olvasatlanul.

Utazás a múltba

Talán nem lövök vele le nagy poént, de egészen kicsiként is nagyon szerettem az atlaszokat, az ismeretterjesztő kiadványokat. Az ezredforduló környékén, mikor kisiskolás voltam például teljesen odavoltam a Csodálatos állatvilág című lefűzhető kiadványért, bőszen és lelkesen gyűjtögettem az állatokról szóló információkat a lefűzhető mappába.

Utazás a múltba

Móra Könyvkiadó, 2025, 96 oldal

Fordította: Béres Ákos

Csillagérték: 7

De nagyjából minden (is) érdekelt, legyen az az élővilág vagy a kultúra szegmenseivel kapcsolatos lefűzhető gyűjtemény, vagy legyen az ismeretterjesztő enciklopédia. Azt hiszem, az enciklopédiák voltak a kedvenceim, különösen egy – amin egyébként látszik is, mennyire előszeretettel forgattam időről-időre.

Roxanne de Bastion: A budapesti zongorista

Mindjárt az elején szeretném leírni: A budapesti zongorista az év egyik legjobb választása volt és az egyik leginkább magával ragadó, legletaglozóbb története számomra. Nem áll tőlem messze a holokausztirodalom, ezek közül is a memoárok, a személyes történetek azok, melyek rendre mély benyomást tesznek rám.

Roxanne de Bastion: A budapesti zongorista

Athenaeum, 2025, 288 oldal

Fordította: Falvay Dóra

Csillagérték: 10

Az emberségük, az embertelenségük, az újrakezdés és a semmi alól való felállás szüntelen és élő bizonyítékai, az embernek maradás képességének lenyomatai, melyek példaként szolgálhatnak olyan korokban, mikor a (vagy egy képzelt) hatalomért, a (vagy egy ideiglenes) pozícióért, az (oly könnyedén elillanó) anyagiakért emberek minden – még talán valahol a mélyben leledző – elvüket képesek sutba vágni, megbélyegezni, kirekeszteni, lenézni csoportokat, embereket.

Alex Donovici: Hol bujkálsz, Remény?

Alex Donovici szárnyaszegett madárkája immár három mesekönyvben bizonyította be, hogy a lehetetlen csak egy szó. Sokat morfondíroztam – különösen a legutóbbi történet kapcsán –, hogy talán mégis felhagyok a sorozat követésével, mert egy picit sarkosnak és sztereotipizálónak éreztem az elbeszélést és a karakterek ábrázolását.

Alex Donovici: Hol bujkász, Remény?

Sorozat: Csudi, a pacsirta (4)

Móra Könyvkiadó, 2025, 112 oldal

Illusztrálta: Stela Damaschin-Popa

Fordította: Koszta Gabriella

Csillagérték: 9

De tudjátok, vannak azok a kapcsok vagy élmények, melyeknek érdemes még egy esélyt adni, ezért talán némi kétellyel, de mégis belevágtam Csudi legújabb kalandjaiba, ami végül egészen pozitívan zárult és jó döntésnek bizonyult. Még akkor is, ha ennek a mesekönyvnek is akadtak mélypontjai.

Richard Scarry: Tesz-vesz a farmon

Egyszer láttam egy mémet – amit nyilván most véletlenül sem sikerült megtalálnom –, miszerint a generációm (millennial) egyik fő traumája a harmincas éveikre, hogy észre kellett venniük: az élet nem olyan egyszerű, ahogy azt gyermekkorukban a Tesz-vesz városban látták.

Richard Scarry: Tesz-vesz a farmon

Fordította: Géczy Attila

Móra Könyvkiadó, 2025, 18 oldal

Csillagérték: 9

Ennélfogva – mint a harmincasok egyik tagja – némiképp talán érdekesen hathat, hogy miért ajánlom mégis újra és újra a legfrissebb vagy újrakiadott Scarry-köteteket. Valamiféle perverz naivitás vezet talán? Még mindig azt gondolom, hogy a világ igazából egy Tesz-vesz város, csak mi bonyolítjuk túl? Esetleg valami sémakövetésre buzdítom a következő generációt?

Lucy Maud Montgomery: Emily

Lucy Maud Montgomery írói világával az elmúlt egy-két évben kezdtem el tüzetesebben ismerkedni. Azért hangsúlyozom az „íróiságot”, mert annak a világnak és miliőnek a hangulata, melyet képvisel, már gyermekkoromban átjárt a különféle adaptációk, többek között a Váratlan utazás jóvoltából.

 

Lucy Maud Montgomery: Emily

Sorozat: Emily (1)

Manó Könyvek, 2025, 448 oldal

Fordította: Loósz Vera

Csillagérték: 8

Az Anne-sorozat feleleveníti a gyermekkoromban magamba szívott hangulatokat, s noha az amerikai irodalmat mindig picit távolinak éreztem, az ifjúsági regények valahogy mégis könnyebben hozzák közel hozzám. Talán nem véletlen, hogy kicsiként nem rögtön nagyregényekkel kezdjük az ismerkedést a magyar- és világirodalom berkeiben. 

Kertész Edina: Magda menekülése

Sok évvel ezelőtt egy elsőkönyves szerző magánkiadásban jelentette meg elvesztéstörténetét. Egy olyan személyről, aki mindig közel állt hozzá, meghatározója volt a mindennapjainak. Egyértelműen érzékelhető volt, hogy a szerző a traumáit írja ki magából, terápiás kötet. Nem irodalmi. Ugyancsak hasonló megkeresés érkezett egy volt hallgatómtól, aki egyelőre valóban csak magának írta le azokat a tapasztalatait, melyek nehézséget okoztak számára. 

Kertész Edina: Magda menekülése

Athenaeum, 2025, 320 oldal

Csillagérték: 6

Lelkesen küldte az írásait, miközben egyre inkább azt éreztem, nem pedagógusként vagy bloggerként olvasom a sorait, hanem praxis nélküli pszichológusként. Ezeket a helyzeteket amiatt tartottam fontosnak, mert minden alkalommal nehézséget okoz – a mai napig is, hogyha olyan könyvről kell írnom, melyek elsősorban terápiás jellegűek, s – szerintem, az én aktuális lelkiállapotomhoz és befogadókészségemhez mérten – nem feltétlenül tudnak (annyit) adni az olvasónak (mint amennyi az írói szándék lehetett).

Igaz barátok

Mindig szeretem, ha egy könyvhöz – hogy hogyan került hozzám, miért választottam, ilyesmi – akad egy kis személyes anekdota, előtörténet. Az Igaz barátok például majdnem lemaradt az olvasmánylistámról. 

Igaz barátok

Móra Könyvkiadó, 2025, 176 oldal

Fordította: Sigmond Boglárka

Csillagérték: 10

Történt ugyanis, hogy véletlenül kimaradt a Mórás pakkomból, amit jeleztem is a blogturnés kapcsolattartónknak, Veronikának – azzal a megjegyzéssel, hogy tulajdonképpen lehet, hogy túl is vállaltam magam a mostani kapacitásomhoz, ha nem szükséges az állomásom a turnéhoz, el is engedhetjük. És amúgy is, ez biztos egy jel!

Yvonne Semken: Pont így vagy jó, Pénelopé!

Talán vitán felül áll, hogy mind vágyunk arra, hogy szeressenek és úgy fogadjanak el minket, ahogy vagyunk. Nem a különlegességünk, az extravaganciánk, a pénzünk, a megjelenésünk vagy az ismertségünk okán. Egyszerűen: magunkért.

Yvonne Semken: Pont így vagy jó, Pénelopé!

Manó Könyvek, 2025, 32 oldal

Illusztrálta: Yvonne Semken

Fordította: Csapody-Szabó Noel

Csillagérték: 9

De mi a helyzet akkor, ha nem találjuk helyünket a világban? Ha teljesen kívülállónak tűnünk a saját szemünkben, s valamiért nem merjük a másik szemén keresztül nézni magunkat? Vajon tényleg csak ott lehetünk otthon, ahol hozzánk – külsőségekben – hasonlók vesznek körül? Kivel tudunk kapcsolódni? És hogyan?

Steve Behling: A ragacs ramazúri

Nagyjából tizenegy éves voltam, mikor a Lilo és Stitch, a csillagkutya megérkezett a Disney meséi közé. Hawaii olykor nyugodt, olykor pezsgő világát felborította egy kék űrlény, aki egy cuki kislány legkevésbé sem gondtalan hétköznapjait éli. S csak annyit szeretne: szeressék és szerethessen. Nem nagyon tehetett róla, hogy a menhelyi kutyusok közül épp egy csillagkutya ugrik az ölébe…

Steve Behling: A ragacs ramazúri

Sorozat: Stitch ügynök (1)

Manó Könyvek, 2025, 226 oldal

Illusztrálta: Arianna Rea

Fordította: Vidák Réka

Csillagérték: 9

…nem feltétlenül önzetlen szeretetből. De ez már persze mind (mese)történelem. Az utóbbi idők élőszereplős változataihoz csatlakozott huszonhárom év után Lilo és Stitch története is, így kedves – illetve, inkább rakoncátlan – mesehősünk újra virágkorát élheti. Mindehhez pedig mindenféle trend is kapcsolódik. Steve Behling például nem csupán ügynököt faragott Stitchből, de még egy egész mesesorozatot is írt neki.

Szaszkó Gabriella: Mezítláb nem lehet világgá menni

Szaszkó Gabriella könyveivel már csaknem tíz évre tekint vissza a múltam – oké, egészen pontosan idén lesz kilenc (de ki számolja, ugye). A Penningtonok története azóta van velem, az egyik kedvenc könyvsorozatként az olvasmánylistámról.

Szaszkó Gabriella: Mezítláb nem lehet világgá menni

Maxim, 2025, 288 oldal

Csillagérték: 8

A két trilógia (Pennington-testvérek és Glens Falls) mellett az eddigiekben A cukorkagyűjtést olvastam a szerzőtől, mely azonban zsánerét tekintve ifjúsági krimi. A Mezítláb nem lehet világgá menni ehhez a vonalhoz kapcsolódva a tinédzserek önfeledt, és olykor krimibe illő mindennapjaiba vezeti az olvasót.

Varga Viola: Barangoló a Dunakanyarban és a Balaton-felvidéken

Az elmúlt években több alkalommal is volt lehetőségem múzeumpedagógusok konferenciaelőadásait meghallgatni az általuk alkalmazott, összeállított és kifejlesztett múzeumpedagógiai módszerekről, programokról és innovációkról, melyek elsődleges célja, hogy a legkisebbeket bevonják a játékos ismeretszerzés lehetőségeibe.

Varga Viola: Barangoló a Dunakanyarban

Móra Könyvkiadó, 2025, 48 oldal

Rajzolta: Nemes Anita

Csillagérték: 8

Varga Viola: Barangoló a Balaton-felvidéken

Móra könyvkiadó, 2024, 48 oldal

Razolta: Nemes Anita

Csillagérték: 8

Könyvtáros és muzeológus kollégákkal való beszélgetéseim során pedig sokszor arról számolnak be, hogy a pici gyerekek mennyivel fegyelmezettebbek, mindazonáltal fogékonyabbak és érdeklődőbbek egy tárlatvezetésen vagy egyéb programokon. Mindig örülök, ha megosztják ezeket a tapasztalataikat, hiszen általában tanárhallgatókkal szoktuk meglátogatni a helyi múzeumokat, és számukra is fontos információ, hogy érdemes majd a saját pályájukon is lehetőséget teremteni az ilyen jellegű ismeretszerzési/adási lehetőségekre. Nem feltétlenül csak egy osztálykirándulás során. De akár akkor is.

Deborah Moggach: Marigold Hotel

Ritkán, de olykor-olykor azért megengedem magamnak azt a luxust, hogy könyvválasztás esetén az elsődleges indokom a borító legyen. Persze, a fülszöveg, a téma vagy épp a szerző is szükséges a végleges igenhez. 

Deborah Moggach: Marigold Hotel

Athenaeum, 2025, 400 oldal

Fordította: Szigeti Imre

Csillagérték: 7

A Marigold Hotel esetén pedig egy picit a cím is behúzott.Megint egy egzotikum, mondhatnánk, hiszen a Marigoldról nekem A ruhakészítő egyik szereplője ugrott be. Az pedig egy ausztrál történet. Az összekötő kapocs talán Nagy-Britannia, ha a történeti-területi szempontokat nézzük. Hiszen India – bár kulturális tekintetben nyilván messzebb áll az európaitól – a brit szigettel ugyancsak szoros kapcsolat fűzi össze.

Natalie Sue: Remélem, jól vagy

…ahogy az előző levelemben említettem is. Kevés ennél passzív-agresszívabb megfogalmazást ismerek az e-mailezés történetében. Bár néha tényleg nem árt, ha mi magunk döbbenünk rá, hogy adott esetben még az is megeshet, hogy figyelmetlenek voltunk. S ez az üzenet valahogy mégis kedvesebb, mint amit olykor-olykor egy nehéz napon legszívesebben válaszolnánk.

Natalie Sue: Remélem, jól vagy

Magnólia, 2025, 432 oldal

Fordította: Tót Barbara

Csillagérték: 6

Néhány évvel ezelőtt, a tudományszervezői munkámból kifolyólag rengeteg e-mailezést folytattam, több mint száz doktorhallgató ügyes-bajos dolgait ismertem kívülről, évekre visszamenőleg meg tudtam mondani, hol tartanak a tanulmányaikban, eközben órákat koordináltam, vizsgákat szerveztem – azok minden vetületével, s persze – maximalizmusomból kifolyólag – mindent tökéletesen, senkit sem bántva szerettem volna ezt a munkát elvégezni. Senkit. Kivéve magamat. 

Lukács Liza: Mire éhezel?

Ha elakadunk az életünkben, manapság gyakrabban és bátrabban merünk külső segítséget kérni. A kép viszont még mindig nagyon színes: valakinek az is előrelépést jelent, hogy a barátaival meg tudja osztani a gondolatait, de vannak olyan kortársaim, akinek a szülei még úgy vélik: a gondokat oldd meg magad (különösen, ha lelki eredetű, s ebben az esetben: különösen, ha férfi vagy). Mások pedig terápiába járnak, olykor divatból, máskor mert sikerült rászánni magukat.

Lukács Liza: Mire éhezel?

Kulcslyuk Kiadó, 2025, 178 oldal

Csillagérték: 8

Az egyértelmű elakadásainkkal tehát már bátrabbak vagyunk, de mi a helyzet a mélyebb rétegekkel? Az étkezési szokásokkal, azok hatásával általános lelkiállapotunkra, probléma- és konfliktuskezeléseinkre, életvitelünkre? Ugye, ezzel már viszonylag ritkábban fordulunk pszichológushoz – ha szakemberhez el is jutunk esetleg.