Légrádi Gergely: Éppen annyi

Mennyi az annyi? Éppen annyi? Túl sok? Túl kevés? Másmennyi? A Falaink kapcsán tavaly tavasszal egészen jól eljátszadoztam (előzetesen és a könyv olvasása után is) Légrádi Gergely könyvének címével. Az Éppen annyi ismét egy olyan címválasztás, ami sok kérdést vet fel – csakúgy, mint maga a novelláskötet.

Légrádi Gergely: Éppen annyi

Kalligram, 2025, 160 oldal

Csillagérték: 7

Annak ellenére, hogy a Falaink magával ragadó, különleges világa után kíváncsi voltam a szerző legújabb könyvére (azzal együtt is, hogy a novellákat kevéssé kedvelem), sokáig nem lapoztam fel. Illetve: fellapoztam, de az első blokk végén be is fejeztem. 

Lengyel Dénes: Királyok kora

Ha a monda vagy a mítosz szót halljuk, sok esetben asszociálunk globális történetekre, mondavilágokra vagy épp az ókor ismert történeteire, s talán inkább második körben futunk rá az egyes népek, nemzetek eredetmondáira vagy korábbi évszázadokhoz köthető elbeszéléseire. 

Lengyel Dénes: Királyok kora

Móra Könyvkiadó, 2025, 240 oldal

Illusztrálta: Czuczor Eszter

Csillagérték: 7

A magyar mondák, mondavilág talán kisiskolás korunkban kerül a figyelmünk homlokterébe. Saját emlékeimből legalábbis nagyon erősen dereng, ahogy az olvasókönyvben a csodaszarvasról vagy épp Attila kalandozásairól olvasunk. Ezt követően – ahogy a popzenében mondanánk – mixekben és felújított változatokban (avagy a szépirodalomban, a költészetben) kerültek elém, immár mint tananyag ezek a történetek, a kalandozások és királyok pedig a történelemórákon. Melyből volt néhány az eddigi életutamon.

Szacsvay László - Vajda Katalin: Féltem, amíg éltem

Az életrajzokat, önéletrajzokat nagyon szívesen forgatom. Mások élményei, megélései, tapasztalatai és nézőpontja által – úgy hiszem – az olvasó is több lehet, fejlődhet, szélesedhet a világlátása, empátiája, adott esetben nyitottabbá válhat, választ kaphat bizonyos kérdéseire. Persze, mondhatjuk, hogy ez az irodalom egészére érvényes megállapítás lehet, én magam nagyon kedvelem, ha az írás személyes jellegű, ha áthatja a saját igazságérzet, látásmód és egy kicsit a nosztalgia.

Szacsvay László - Vajda Katalin: Féltem, amíg éltem

Corvina Kiadó, 2025, 304 oldal

Csillagérték: 10

Különösen meghitt élmény olyanok társaságában, a sorait és fotóit böngészni, akik valahogy mindig is léteztek. A kortalanná váló művészekre gondolok elsősorban, akik tudjátok: tényleg mintha mindig is léteztek volna, és valószínűleg – a maguk mögött hagyott jelentős lábnyomok révén: mindig is fognak.

Fabcaro: A fehér írisz

Az a helyzet, hogy a korábbiakban – mielőtt nekiestem volna az Asterix-sorozatnak – nem is gondoltam bele, hogy milyen régóta van jelen generációk életében ez a két fura gall a rómaiknak tűzön-vízen álló falujukkal. Pedig az Asterix, a Gall sorozatkezdő rész óta már kis híján hetven év telt el.

Fabcaro: A fehér írisz

Sorozat: Asterix (40)

Móra Könyvkiadó, 2025, 48 oldal

Illusztrálta: Didier Conrad

Fordította: Bayer Antal

Csillagérték: 10

A hatvanhat év alatt összesen negyven rész jelent meg, szerzői között hosszú ideig René Goscinny író és Albert Uderzo illusztrátor nevét láthattuk a borítón, ám – annak ellenére, hogy Goscinny 1977-ben, Uderzo pedig 2020-ban hunyt el mint a sorozat megalkotói – azóta is a borítók előkelő helyén szerepelnek. Nekik köszönhetjük őket.

Andreas H. Schmachtl: Az óriásfa teljesen fantasztikus titka

Snöfrid immár harmadik alkalommal hümmögte  be magát az olvasmányaim közé – ha szigorúan vesszük, az egy szem karácsonyi kiadással, négyszer – és annak ellenére, hogy az előző kalandjaival is jól elvoltam a társaságában, ez a harmadik számomra valami pluszt is adott az eddigiekhez.

Andreas H. Schmachtl: Az óriásfa teljesen fantasztikus titka

Sorozat: Snöfrid Virágvölgyből (3)

Manó Könyvek, 2025, 224 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Csillagérték: 9

Nem szeretnék annyira előreszaladni, így egyet és még egyet hátralépek. Méghozzá amiatt, mert az első két részben élményként elkönyvelt nyelvi megformáltság, játékosság (melynek magyar nyelvre ültetése Szalay Zsuzsanna fordítói munkáját dicséri) és a képi megjelenítés (ami pedig szintén a szerző alkotása) ebben a részben is tökéletesen megjelenik, csakúgy, mint az általam korábban szintén emlegetett ismerősség-érzés. Azt gondolom, talán ez utóbbi terén léptünk előre, és kicsit mintha az otthonosság-érzés került volna előtérbe.

Cyril Gely: Szohó mester utolsó teája

A nyár vége és az ősz kezdete elég megterhelő volt, így igencsak meggyűlt a bajom az alvással – illetve, annak hiányával. Egy rég bevált megoldáshoz nyúltam, s a napokat egy bögre citromfűtea társaságában zárom. Egyik este, miközben a konyhából csoszogtam a háló felé, valahogy a kezembe akadt Cyril Gely könyve. 

Cyril Gely: Szohó mester utolsó teája

Trend Kiadó, 2025, 160 oldal

Fordította: Pacskovszky Zsolt

Csillagérték: 10

Arra gondoltam, míg hűl a tea, belekezdek – aztán majd folytatom. De ismeritek ezt a folyamatot, igaz? Mikor hűlni kezdett a tea, arra gondoltam: míg kortyolgatom, akár folytathatnám is a történetet. Miközben kortyolgattam, arra gondoltam: kortyolgathatnám lassabban is, akkor tovább tudnám olvasni a történetet. Mikor a csésze aljára értem, arra gondoltam: ezt a pár oldalt már nem hagyom olvasatlanul.

Utazás a múltba

Talán nem lövök vele le nagy poént, de egészen kicsiként is nagyon szerettem az atlaszokat, az ismeretterjesztő kiadványokat. Az ezredforduló környékén, mikor kisiskolás voltam például teljesen odavoltam a Csodálatos állatvilág című lefűzhető kiadványért, bőszen és lelkesen gyűjtögettem az állatokról szóló információkat a lefűzhető mappába.

Utazás a múltba

Móra Könyvkiadó, 2025, 96 oldal

Fordította: Béres Ákos

Csillagérték: 7

De nagyjából minden (is) érdekelt, legyen az az élővilág vagy a kultúra szegmenseivel kapcsolatos lefűzhető gyűjtemény, vagy legyen az ismeretterjesztő enciklopédia. Azt hiszem, az enciklopédiák voltak a kedvenceim, különösen egy – amin egyébként látszik is, mennyire előszeretettel forgattam időről-időre.

Roxanne de Bastion: A budapesti zongorista

Mindjárt az elején szeretném leírni: A budapesti zongorista az év egyik legjobb választása volt és az egyik leginkább magával ragadó, legletaglozóbb története számomra. Nem áll tőlem messze a holokausztirodalom, ezek közül is a memoárok, a személyes történetek azok, melyek rendre mély benyomást tesznek rám.

Roxanne de Bastion: A budapesti zongorista

Athenaeum, 2025, 288 oldal

Fordította: Falvay Dóra

Csillagérték: 10

Az emberségük, az embertelenségük, az újrakezdés és a semmi alól való felállás szüntelen és élő bizonyítékai, az embernek maradás képességének lenyomatai, melyek példaként szolgálhatnak olyan korokban, mikor a (vagy egy képzelt) hatalomért, a (vagy egy ideiglenes) pozícióért, az (oly könnyedén elillanó) anyagiakért emberek minden – még talán valahol a mélyben leledző – elvüket képesek sutba vágni, megbélyegezni, kirekeszteni, lenézni csoportokat, embereket.

Alex Donovici: Hol bujkálsz, Remény?

Alex Donovici szárnyaszegett madárkája immár három mesekönyvben bizonyította be, hogy a lehetetlen csak egy szó. Sokat morfondíroztam – különösen a legutóbbi történet kapcsán –, hogy talán mégis felhagyok a sorozat követésével, mert egy picit sarkosnak és sztereotipizálónak éreztem az elbeszélést és a karakterek ábrázolását.

Alex Donovici: Hol bujkász, Remény?

Sorozat: Csudi, a pacsirta (4)

Móra Könyvkiadó, 2025, 112 oldal

Illusztrálta: Stela Damaschin-Popa

Fordította: Koszta Gabriella

Csillagérték: 9

De tudjátok, vannak azok a kapcsok vagy élmények, melyeknek érdemes még egy esélyt adni, ezért talán némi kétellyel, de mégis belevágtam Csudi legújabb kalandjaiba, ami végül egészen pozitívan zárult és jó döntésnek bizonyult. Még akkor is, ha ennek a mesekönyvnek is akadtak mélypontjai.

Richard Scarry: Tesz-vesz a farmon

Egyszer láttam egy mémet – amit nyilván most véletlenül sem sikerült megtalálnom –, miszerint a generációm (millennial) egyik fő traumája a harmincas éveikre, hogy észre kellett venniük: az élet nem olyan egyszerű, ahogy azt gyermekkorukban a Tesz-vesz városban látták.

Richard Scarry: Tesz-vesz a farmon

Fordította: Géczy Attila

Móra Könyvkiadó, 2025, 18 oldal

Csillagérték: 9

Ennélfogva – mint a harmincasok egyik tagja – némiképp talán érdekesen hathat, hogy miért ajánlom mégis újra és újra a legfrissebb vagy újrakiadott Scarry-köteteket. Valamiféle perverz naivitás vezet talán? Még mindig azt gondolom, hogy a világ igazából egy Tesz-vesz város, csak mi bonyolítjuk túl? Esetleg valami sémakövetésre buzdítom a következő generációt?

Lucy Maud Montgomery: Emily

Lucy Maud Montgomery írói világával az elmúlt egy-két évben kezdtem el tüzetesebben ismerkedni. Azért hangsúlyozom az „íróiságot”, mert annak a világnak és miliőnek a hangulata, melyet képvisel, már gyermekkoromban átjárt a különféle adaptációk, többek között a Váratlan utazás jóvoltából.

 

Lucy Maud Montgomery: Emily

Sorozat: Emily (1)

Manó Könyvek, 2025, 448 oldal

Fordította: Loósz Vera

Csillagérték: 8

Az Anne-sorozat feleleveníti a gyermekkoromban magamba szívott hangulatokat, s noha az amerikai irodalmat mindig picit távolinak éreztem, az ifjúsági regények valahogy mégis könnyebben hozzák közel hozzám. Talán nem véletlen, hogy kicsiként nem rögtön nagyregényekkel kezdjük az ismerkedést a magyar- és világirodalom berkeiben. 

Kertész Edina: Magda menekülése

Sok évvel ezelőtt egy elsőkönyves szerző magánkiadásban jelentette meg elvesztéstörténetét. Egy olyan személyről, aki mindig közel állt hozzá, meghatározója volt a mindennapjainak. Egyértelműen érzékelhető volt, hogy a szerző a traumáit írja ki magából, terápiás kötet. Nem irodalmi. Ugyancsak hasonló megkeresés érkezett egy volt hallgatómtól, aki egyelőre valóban csak magának írta le azokat a tapasztalatait, melyek nehézséget okoztak számára. 

Kertész Edina: Magda menekülése

Athenaeum, 2025, 320 oldal

Csillagérték: 6

Lelkesen küldte az írásait, miközben egyre inkább azt éreztem, nem pedagógusként vagy bloggerként olvasom a sorait, hanem praxis nélküli pszichológusként. Ezeket a helyzeteket amiatt tartottam fontosnak, mert minden alkalommal nehézséget okoz – a mai napig is, hogyha olyan könyvről kell írnom, melyek elsősorban terápiás jellegűek, s – szerintem, az én aktuális lelkiállapotomhoz és befogadókészségemhez mérten – nem feltétlenül tudnak (annyit) adni az olvasónak (mint amennyi az írói szándék lehetett).

Igaz barátok

Mindig szeretem, ha egy könyvhöz – hogy hogyan került hozzám, miért választottam, ilyesmi – akad egy kis személyes anekdota, előtörténet. Az Igaz barátok például majdnem lemaradt az olvasmánylistámról. 

Igaz barátok

Móra Könyvkiadó, 2025, 176 oldal

Fordította: Sigmond Boglárka

Csillagérték: 10

Történt ugyanis, hogy véletlenül kimaradt a Mórás pakkomból, amit jeleztem is a blogturnés kapcsolattartónknak, Veronikának – azzal a megjegyzéssel, hogy tulajdonképpen lehet, hogy túl is vállaltam magam a mostani kapacitásomhoz, ha nem szükséges az állomásom a turnéhoz, el is engedhetjük. És amúgy is, ez biztos egy jel!

Yvonne Semken: Pont így vagy jó, Pénelopé!

Talán vitán felül áll, hogy mind vágyunk arra, hogy szeressenek és úgy fogadjanak el minket, ahogy vagyunk. Nem a különlegességünk, az extravaganciánk, a pénzünk, a megjelenésünk vagy az ismertségünk okán. Egyszerűen: magunkért.

Yvonne Semken: Pont így vagy jó, Pénelopé!

Manó Könyvek, 2025, 32 oldal

Illusztrálta: Yvonne Semken

Fordította: Csapody-Szabó Noel

Csillagérték: 9

De mi a helyzet akkor, ha nem találjuk helyünket a világban? Ha teljesen kívülállónak tűnünk a saját szemünkben, s valamiért nem merjük a másik szemén keresztül nézni magunkat? Vajon tényleg csak ott lehetünk otthon, ahol hozzánk – külsőségekben – hasonlók vesznek körül? Kivel tudunk kapcsolódni? És hogyan?

Steve Behling: A ragacs ramazúri

Nagyjából tizenegy éves voltam, mikor a Lilo és Stitch, a csillagkutya megérkezett a Disney meséi közé. Hawaii olykor nyugodt, olykor pezsgő világát felborította egy kék űrlény, aki egy cuki kislány legkevésbé sem gondtalan hétköznapjait éli. S csak annyit szeretne: szeressék és szerethessen. Nem nagyon tehetett róla, hogy a menhelyi kutyusok közül épp egy csillagkutya ugrik az ölébe…

Steve Behling: A ragacs ramazúri

Sorozat: Stitch ügynök (1)

Manó Könyvek, 2025, 226 oldal

Illusztrálta: Arianna Rea

Fordította: Vidák Réka

Csillagérték: 9

…nem feltétlenül önzetlen szeretetből. De ez már persze mind (mese)történelem. Az utóbbi idők élőszereplős változataihoz csatlakozott huszonhárom év után Lilo és Stitch története is, így kedves – illetve, inkább rakoncátlan – mesehősünk újra virágkorát élheti. Mindehhez pedig mindenféle trend is kapcsolódik. Steve Behling például nem csupán ügynököt faragott Stitchből, de még egy egész mesesorozatot is írt neki.

Szaszkó Gabriella: Mezítláb nem lehet világgá menni

Szaszkó Gabriella könyveivel már csaknem tíz évre tekint vissza a múltam – oké, egészen pontosan idén lesz kilenc (de ki számolja, ugye). A Penningtonok története azóta van velem, az egyik kedvenc könyvsorozatként az olvasmánylistámról.

Szaszkó Gabriella: Mezítláb nem lehet világgá menni

Maxim, 2025, 288 oldal

Csillagérték: 8

A két trilógia (Pennington-testvérek és Glens Falls) mellett az eddigiekben A cukorkagyűjtést olvastam a szerzőtől, mely azonban zsánerét tekintve ifjúsági krimi. A Mezítláb nem lehet világgá menni ehhez a vonalhoz kapcsolódva a tinédzserek önfeledt, és olykor krimibe illő mindennapjaiba vezeti az olvasót.

Varga Viola: Barangoló a Dunakanyarban és a Balaton-felvidéken

Az elmúlt években több alkalommal is volt lehetőségem múzeumpedagógusok konferenciaelőadásait meghallgatni az általuk alkalmazott, összeállított és kifejlesztett múzeumpedagógiai módszerekről, programokról és innovációkról, melyek elsődleges célja, hogy a legkisebbeket bevonják a játékos ismeretszerzés lehetőségeibe.

Varga Viola: Barangoló a Dunakanyarban

Móra Könyvkiadó, 2025, 48 oldal

Rajzolta: Nemes Anita

Csillagérték: 8

Varga Viola: Barangoló a Balaton-felvidéken

Móra könyvkiadó, 2024, 48 oldal

Razolta: Nemes Anita

Csillagérték: 8

Könyvtáros és muzeológus kollégákkal való beszélgetéseim során pedig sokszor arról számolnak be, hogy a pici gyerekek mennyivel fegyelmezettebbek, mindazonáltal fogékonyabbak és érdeklődőbbek egy tárlatvezetésen vagy egyéb programokon. Mindig örülök, ha megosztják ezeket a tapasztalataikat, hiszen általában tanárhallgatókkal szoktuk meglátogatni a helyi múzeumokat, és számukra is fontos információ, hogy érdemes majd a saját pályájukon is lehetőséget teremteni az ilyen jellegű ismeretszerzési/adási lehetőségekre. Nem feltétlenül csak egy osztálykirándulás során. De akár akkor is.

Deborah Moggach: Marigold Hotel

Ritkán, de olykor-olykor azért megengedem magamnak azt a luxust, hogy könyvválasztás esetén az elsődleges indokom a borító legyen. Persze, a fülszöveg, a téma vagy épp a szerző is szükséges a végleges igenhez. 

Deborah Moggach: Marigold Hotel

Athenaeum, 2025, 400 oldal

Fordította: Szigeti Imre

Csillagérték: 7

A Marigold Hotel esetén pedig egy picit a cím is behúzott.Megint egy egzotikum, mondhatnánk, hiszen a Marigoldról nekem A ruhakészítő egyik szereplője ugrott be. Az pedig egy ausztrál történet. Az összekötő kapocs talán Nagy-Britannia, ha a történeti-területi szempontokat nézzük. Hiszen India – bár kulturális tekintetben nyilván messzebb áll az európaitól – a brit szigettel ugyancsak szoros kapcsolat fűzi össze.

Natalie Sue: Remélem, jól vagy

…ahogy az előző levelemben említettem is. Kevés ennél passzív-agresszívabb megfogalmazást ismerek az e-mailezés történetében. Bár néha tényleg nem árt, ha mi magunk döbbenünk rá, hogy adott esetben még az is megeshet, hogy figyelmetlenek voltunk. S ez az üzenet valahogy mégis kedvesebb, mint amit olykor-olykor egy nehéz napon legszívesebben válaszolnánk.

Natalie Sue: Remélem, jól vagy

Magnólia, 2025, 432 oldal

Fordította: Tót Barbara

Csillagérték: 6

Néhány évvel ezelőtt, a tudományszervezői munkámból kifolyólag rengeteg e-mailezést folytattam, több mint száz doktorhallgató ügyes-bajos dolgait ismertem kívülről, évekre visszamenőleg meg tudtam mondani, hol tartanak a tanulmányaikban, eközben órákat koordináltam, vizsgákat szerveztem – azok minden vetületével, s persze – maximalizmusomból kifolyólag – mindent tökéletesen, senkit sem bántva szerettem volna ezt a munkát elvégezni. Senkit. Kivéve magamat. 

Lukács Liza: Mire éhezel?

Ha elakadunk az életünkben, manapság gyakrabban és bátrabban merünk külső segítséget kérni. A kép viszont még mindig nagyon színes: valakinek az is előrelépést jelent, hogy a barátaival meg tudja osztani a gondolatait, de vannak olyan kortársaim, akinek a szülei még úgy vélik: a gondokat oldd meg magad (különösen, ha lelki eredetű, s ebben az esetben: különösen, ha férfi vagy). Mások pedig terápiába járnak, olykor divatból, máskor mert sikerült rászánni magukat.

Lukács Liza: Mire éhezel?

Kulcslyuk Kiadó, 2025, 178 oldal

Csillagérték: 8

Az egyértelmű elakadásainkkal tehát már bátrabbak vagyunk, de mi a helyzet a mélyebb rétegekkel? Az étkezési szokásokkal, azok hatásával általános lelkiállapotunkra, probléma- és konfliktuskezeléseinkre, életvitelünkre? Ugye, ezzel már viszonylag ritkábban fordulunk pszichológushoz – ha szakemberhez el is jutunk esetleg.

Mészöly Ágnes: Minna és Róka

A nyári kaland mindenkié. Kicsi, fiatalé, idősebbé – és ezt senki nem veheti el senkitől. Persze, minden korosztálynak megvan a maga nyári kalandja. Sőt, mi több: minden korosztály minden tagjának más és más a nyári kaland – és mindaz, amit ez számára takar.

Mészöly Ágnes: Minna és Róka

Móra Kiadó, 2025, 48 oldal

Illusztrálta: Fodor Anikó

Csillagérték: 9

Mészöly Ágnes mesekönyvében a legkisebbek nyári kalandjai közül ismerkedhetünk meg kettővel. A szerzőtől már olvastam nemrégiben, méghozzá a Móra Kiadó nagytestvérének, a Trend Kiadó gondozásában megjelent, felnőtteknek szóló mesekönyvet. Ezúttal egy picit tágítom a látóköröm, s a klasszikusabb, gyermekmesék irányába indulok.

Dorosz Dávid: Mindenki lelép

A Cser Kiadó gondozásában megjelent kötetek közül meglehetősen széles a műfaji paletta az olvasmánylistámon. Mese, életrajz, krimi – és most egy thriller. Bátran válogatok a kiadó könyvei közül, mert minden esetben gondolatébresztő történetekre bukkanok.

Dorosz Dávid: Mindenki lelép

Cser Kiadó, 2025, 320 oldal

Csillagérték: 7

Így van ez Dorosz Dávid nyári thrillere kapcsán is, aminek a műfaji besorolása egyébként talán egy picit megtévesztő. Olyan sztorira számítottam, ami egy lehűti a nyári kánikulát, de ennek thriller volta talán nem annyira domborodott ki, mint számítottam rá. A gondolatébresztés mindazonáltal most sem maradt el.

Tamás Zsuzsa: Mimi az iskolában és Mimi naplója

Kicsi Mimi sem marad mindig óvodás. A Kicsi Mimi sorozat egy részéről már írtam a napokban, egy kis időhurokba keveredve, végül két Mimi-könyvvel zárom a sorozattal való megismerkedésem.

 

Tamás Zsuzsa: Mimi az iskolában

Sorozat: Mimi (1)

Naphegy Kiadó, 2020, 64 oldal

Illusztrálta: Horváth Ildi

Csillagérték: 8

Tamás Zsuzsa gülüszemű mesehősének óvodás történetei Kicsi Mimi sorozatként látott napvilágot, azonban a szerző nem hagyta cserben azokat a gyerkőcöket sem, akik időközben elballagtak az oviból.

Tamás Zsuzsa: Mimi naplója

Sorozat: Mimi (2)

Naphegy Kiadó, 2021, 64 oldal

Illusztrálta: Horváth Ildi

Csillagérték: 8

Számukra, az ő világukra formálva indult el a Mimi-sorozat, melynek eleddig kettő része jelent meg a Naphegy Kiadó gondozásában, Mimi az iskolában és Mimi naplója címmel. Kíváncsi voltam, hogy a 21. században hogyan tudja körüljárni egy mesesorozat az iskolakezdéssel járó izgalmakat…

Emily Henry: Szingli páros

Nyárra egy jó kis limonádé sose rossz! Egy romantikus limonádé – a jófajtából – pedig különösen jól jöhet a strandon, a kerti ejtőzés közben vagy a délutáni szundi elé. Emily Henry mestere a könyves-romantikus történeteknek, melyek közül két évvel ezelőtt A könyvek szerelmesei volt az első olvasmányom…

Emily Henry: Szingli páros

Animus Kiadó, 2025, 432 oldal

Fordította: Goitein Veronika

Csillagérték: 8

…s eddig az egyetlen is, azonban a Szingli páros fülszövege, meg a kíváncsiság egy újabb Henry-regény után el is döntötte a kérdést: Daphne és Miles története lesz a második olvasmányom a szerzőtől. Nem bántam meg, bár van néhány észrevételem. Ó, és az élfestést imádtam, igazi nyári csemege!

Coco Wyo: Cozy cuties

Az első felnőtt színezőkről immár tíz évvel ezelőtt írtam itt, a Szembetűnőn. A legeslegelső színezővel azért tettem próbát 2015 magasságában, mert kíváncsi voltam – s mert azt gondoltam, ez is csak egy múló hóbort, amit a piaci rés kibélel magának és tiszavirág életű pályáján jól kihasznál. 

Coco Wyo: Cozy cuties

Menő Könyvek, 2025, 96 oldal

Csillagérték: 9

Már az első alkalommal lebomlottak a bennem épült sztereotípiák – részben persze. Az első színezőt követően még kettővel próbát tettem (és nagyon szerettem őket). Visszaolvasva a 2015-2016-os élménybeszámolóimat, voltak olyan elejtett félmondataim, melyek aztán elég mélyen meggyökereztek mind a napi rutinomban, mind a stresszkezelésemben.

Prieger Zsolt: Egy évem Szerb Antallal

A véletlenekben nem hiszek – abban inkább, hogy akivel vagy amivel találkoznom kell, valahogy mindenképpen keresztezzük egymás útját. Így volt ez Prieger Zsolt könyvével is. A Szerb Antal idézeteket összefogó kötetről már a megjelenése előtt láttam híreket. Kicsit talán szemezgettem is vele, mert Szerb Antal azon szerzők közé tartozik, akiktől még nem olvastam, hiába tudok tőle felsorolni több művet is.

Prieger Zsolt (szerk.): Egy évem Szerb Antallal

Corvina Kiadó, 2025, 256 oldal

Csillagérték: 10

Aztán történt egy tavaszi napon, hogy az egyik kutatószemináriumomra egy hallgató az Utas és holdvilág értelmezési lehetőségeiről, bizonyos szegmenseiről hozott be leendő szakdolgozati témát. Nagy élvezettel beszélt a regényről és magáról a szerzőről is (mindig le tudnak venni a lábamról, ha fiatalok ennyire nagy lelkesedéssel beszélnek a saját kutatási témájukról). Így nem is maradt több kérdésem. Szerb Antalt olvasnom kell!

Sylvie Misslin: Hahó, dzsungel!

Ha van egy olyan dolog, ami az olvasói pályafutásomat nullától egészen a harmincas éveimig (és remélhetőleg még tovább) végigkíséri: az a mese. Nem tudok – de persze különösebben nem is akarok – ellenállni a meséknek, legyenek azok hosszabbak, rövidebbek, fejlesztők vagy kalandosak.

Sylvie Misslin: Hahó, dzsungel!

Naphegy Kiadó, 2025, 38 oldal

Illusztrálta: Amandine Piu

Fordította: Pacskovszky Zsolt

Csillagérték: 9

Felnőttként persze talán valamelyest más az élmény, több szempontot veszek figyelembe és sokszor talán háttérbe szorul a gyermeki-naiv olvasó (persze a legjobb, ha az is képes érvényesülni). Különösen szeretem, hogy folyamatosan alakul, változik és bővül a paletta. Így nem is volt kérdés, hogy egy piciknek szóló interaktív mesekönyvvel is szeretnék megismerkedni.

Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi és Pöttöm

Szeretek új mesesorozatokkal, mesehősökkel megismerkedni, így nagyon örültem a Móra Kiadó ajánlásának, hogy szervezzünk Kicsi Miminek egy blogturnét. 

Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi és Pöttöm

Sorozat: Kicsi Mimi

Naphegy Kiadó, 2024, 48 oldal

Illusztrálta: Horváth Ildi

Csillagérték: 8

Tamás Zsuzsa tollából eddig nyolc Kicsi Mimi-könyv került a könyvesboltokba. Ezek a történetek (minden könyv két rövid, összefüggő mesét tartalmaz) elsősorban az óvodás korosztálynak szólnak, a szerző azonban gondolt a kisiskolásokra is. A Mimi sorozatról a turné következő bejegyzésében fogok írni. A Kicsi Mimi szériából a Kicsi Mimi és Pöttömre esett a választásom – leginkább a cuki címe miatt egyébként. A történetek kronológiájának akkor még nem igazán néztem utána, de a mesekönyvet fellapozva fel sem merült bennem, hogy ezzel probléma lenne. Ha tervezitek, hogy megismertetitek a gyerekekkel a gülüszemű nyuszicsaládot, érdemes a korábbi kiadásokkal kezdeni. 

Christopher Clarey: A harcos

A történelem egészét tekintve az egyes évszázadok gyakorta nem konkrétan az évszázad első évével kezdődnek. A 19. századot hosszú 19. századnak szokás nevezni, mely a francia forradalomtól egészen az első világháborúig tartott, a 20. század egyes megközelítések szerint II. Erzsébet születésétől haláláig datálható. Szerintem, saját életünkben is találunk hasonló példát. Az én húszas éveimet például nagyban meghatározta a tenisz követése…

Christopher Clarey: A harcos

21. Század Kiadó, 2025, 400 oldal

Fordította: Novák Gábor

Csillagérték: 10

…különösen két kiemelkedő férfi sportoló pályafutása és a párharcuk. S higgyétek el, sem 2007 magasságában, sem 2022-ben nem voltam huszonéves. Mégis, valahogy azon a 2022. szeptemberi éjszakán átléptem a harmincas éveimbe, ami egy picit azért 2024-ig még vissza-visszakacsingatott. 

Ruff Orsolya: A végzetes vonatút

Jártunk már Londonban, Párizsban és Budapesten, oldottunk meg vele rejtélyeket és maradtak nyitott kérdések. Végigszánkáztunk a történelmi városok korzóin és megismertünk elfeledett helyeket, szokásokat vagy történelmi személyeket. Orczy Mimi 19. századi utazása a kontinensen át, bűntények után kutatva (szerencsére) még nem áll meg. A negyedik rész elején éppen Erdély felé vesszük az irányt.

Ruff Orsolya: A végzetes vonatút

Sorozat: Orczy Mimi kalandjai (4)

Manó Könyvek, 2025, 288 oldal

Csillagérték: 9

Ruff Orsolya fondorlatos, éles eszű nyomozókisasszonya az első rész óta töretlen figyelmem élvezi, s noha nem minden esete ragad ugyanolyan intenzitással magával, újfent örültem, hogy egy vonatra válthattam jegyet vele. Ezúttal egy végzetes vonatútra. 

Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül, szabadon

Olybá tűnik, hogy minden évre jut egy történet Sue Monk Kidd tollából, ami újabb és újabb színeit engedi felfedezni az írónő világának. A méhek titkos élete lehengerlő és emlékezetes elbeszélése után A sellő legendája egy teljesen más perspektívát vázolt az emberi kapcsolatok színes és széles palettájáról.

Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül, szabadon

21. Század Kiadó, 2025, 408 oldal

Fordította: Csonka Ágnes

Csillagérték: 7

Teljesen biztos voltam benne, hogy a Szárnyak nélkül, szabadon az emberi, rokoni és baráti kapcsolatok egy új nézőpontját fogja felvázolni, a kérdés inkább az volt, hogy mindezt hogyan fogja működtetni a szerző ebben a környezetben, s hogy én mennyire tudok ebbe bevonódni.

Madarász Éva: Veronika kisasszony

Az elmúlt néhány hétben kevésbé tudok koncentrálni az olvasásra. Mindig keresem az okokat, ha nehézséggel szembesülök, így tettem most is: túlvállalás, olvasási válság (teljesen természetes), túl sok egyéb inger, fókuszváltás. Egy magyartanári felvételi közben arról beszélgettünk a napokban, hogy az olvasás válsága (globálisan), hogy egyre kevésbé tudunk lelassulni és/vagy elmerülni a szövegben.

Madarász Éva: Veronika kisasszony

Menő Könyvek, 2025, 312 oldal

Csillagérték: 10

Kicsit én is ezt tapasztalom magamon ezen a tavaszon (és nyárkezdeten), pedig alapvetően nem találkoztam kifejezetten rossz vagy unalmas olvasmányokkal. Valószínűleg egy áttörésre várok/vártam, ami új lendülettel tölt fel. S ezt az áttörést most egy olyan történet hozta el számomra, amitől nem vártam volna.

Corinne Giampaglia: Erik és az ezüst csillag

Akadnak olyan kérdések az életünkben, melyek végigkísérnek minket, minden életszakaszunkban újrafogalmazhatjuk őket, esetleg a dolgok folyásától változtatnak útvonalat vagy nyernek új értelmet. Az egyik ilyen, ami talán már egészen kicsiként felmerülhet bennünk (talán leginkább a „miért”-korszakunkban), hogy miért is vagyunk itt a Földön, mi a küldetésünk.

Corinne Giampaglia: Erik és az ezüst csillag

Manó Könyvek, 2025, 40 oldal

Fordította: Todero Anna

Csillagérték: 8

Corinne Giampaglia kis mesehőse, Erik meséje hasonló alapról indít – és egészen különleges utat jár be a nyári szellők édes ölelésében. A mese végére pedig talán az is kiderül, hogy az önmagunkhoz vezető úton sokszor egyáltalán nem vagyunk egyedül, sőt!