Iskola a táskámban

Sokszor kelünk, kelnek a gyerekek napjainkban is azzal a sóhajjal, hogy bárcsak ne kéne iskolába menni! Ez egy örökérvényű, szinte minden generációt érintő közös élményünk, azt hiszem. Sokszor – vagy talán inkább soha – nem is gondolunk bele, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy mégis felkelhetünk és elindulhatunk abba a nagy épületbe, hogy a barátainkkal legyünk és tanuljunk.

Iskola ​a táskámban - Mesék az iskoláról, a világról és a reményről

Móra Könyvkiadó, 2025, 48 oldal

Illusztrálta: Török Eszter

Csillagérték: 9

Ugyan az elmúlt években belekóstolhattunk, milyen volna egész nap otthon lenni: nem túl kellemes. A világ más tájain és országaiban azonban az iskola, a tanulás sok esetben álom marad, vagy csak nagy nehézségek és külső segítséggel bekövetkezhető valóság. Az Iskola a táskámban ilyen országokat, helyzeteket és iskolákat mutat be.

A mesekönyv kifejezetten kellemes külsejű, elsősorban a kisiskolás korosztálynak szóló mesékkel. Összesen tíz mesét olvashatunk különböző hazai szerzők tollából. Mindenki egy-egy mesével járult hozzá a kötethez, sorrendben: Vig Balázs, Molnár Krisztina Rita, Tamás Zsuzsa, Várfalvy Emőke, Miklya Luzsányi Mónika, Lackfi János, Szabó Imola Julianna, Kertész Edina, Tóth Krisztina és Mészöly Ágnes. 

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, sokuktól olvastam már valamilyen (vagy több) műfajban is, így kifejezetten kíváncsi voltam, hogy ehhez a témához milyen eszközökhöz és elbeszélői módokhoz nyúlnak. Az is nagyon tetszett, hogy abban az értelemben nem autentikusak a mesék, hogy nem az adott ország szerzőinek egy-egy mesét emelték be, hanem egy picit külső szemmel – valamelyest az UNICEF szemüvegén is keresztül – az iskolás gyerekek szempontjából, az ő életük mentén szólalnak meg a történetek. 

A mesék – ahogy fentebb is írtam – a világ különböző tájaira kalauzolják el az olvasókat: Jemen, a Fülöp-szigetek, Mongólia, Nepál, Elefántcsontpart, Szíria, Szudán, Afganisztán, Burkina Faso és Ukrajna iskolarendszere, a gyerekek és a tanulási lehetőségek állapota jelenik meg. Látjuk a felsorolásból, hogy a harmadik világ és/vagy háborús övezet játssza a főszerepet, az összekötő kapocs pedig a már szintén említett UNICEF, hiszen amellett, hogy a tanuláshoz való jog és lehetőség korlátozott az említett térségekben, a szervezet igyekszik olyan hosszútávú segítséget nyújtani, melyekkel valamelyest feloldódnak a korlátok. Ennélfogva a kiadványban nem csupán az adott országok gyerkőceiről olvashatunk mesét, hanem egy rövid ismertető után egy QR-kód segítségével átnavigálhatunk az UNICEF oldalára, ahol további adalékokat, ismereteket gyűjthetünk be minden ország kapcsán.

Nagyon fontosnak tartom ezt a kiadványt, mert olvasmányos és érzékenyítő módon mutatja be azokat a nehézségeket, melyekkel a világ gyermekei találkozhatnak. Szépen kirajzolódik, hogy a tanulás öröm és kiváltság, az előrelépés, de a fennmaradás szempontjából sem hagyható ki a képletből, ezzel pedig szerintem érdemes a gyerekeket megismertetni. Ehhez ez a mesekönyv jó választás lehet. A saját egyetemi óráimon is szoktunk foglalkozni az iskoláztatás globális lehetőségeivel és korlátaival, és azt látom, hogy az egyetemista korosztály is döntően csak ezeken az alkalmakon töpreng el azon, milyen lehet a szavannákon átvágva, veszélyek közepette eljutni az iskolába; milyen, amikor egy metróalagút adja az iskola biztonságát; ha éppenséggel amiatt korlátozottak a lehetőségek, mert valaki lánynak születik vagy ha a tanév lekorlátozódik egy évente megrendezésre kerülő, pár hetes táborra. És azon is, hogy vannak szervezetek, melyek reményt adhatnak. Kedveltem ezt a mesekönyvet, kellően mai, szemléltető, informatív és érzékenyítő.

Blogturné Klub

Bár sok gyermek számára természetes, hogy iskolába járhat és tanulhat, a világ számos pontján ez sajnos korántsem magától értetődő. A Móra Könyvkiadó az UNICEF-fel együttműködésben egy különleges kötetet hozott el számunkra: tíz magyar szerző tíz meséjén keresztül olyan gyerekek történeteit ismerhetjük meg, akiknek az iskolába jutás komoly kihívást jelent, mégsem adják fel az álmaikat. Tartsatok három bloggerünkkel az Iskola a táskámban című kötet blogturnéján, válaszoljátok meg a kérdéseket, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

A turné állomásai

12.12. Könyv és más

12.14. Szembetűnő

12.16. Utószó

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban igyekszünk jobban megismerni a kötetben szereplő országok helyzetét, illetve az UNICEF tevékenységét az adott térségben. Minden állomáson találtok egy hiányos idézetet az UNICEF honlapjáról, a ti feladatotok pedig, hogy a hiányzó ország nevét beírjátok a tally-doboz megfelelő helyére! A szükséges információkat itt találjátok.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

___________ két súlyos problémával küzd: temérdek hulladékkal és oktatási válsággal. A fővárostól nem messze, Abidjan tartományban a műanyaghulladék szinte mindent eláraszt. A bomló szemétből mérgező anyagok kerülnek a talajba, a levegőbe és a vízbe, veszélyeztetve a gyerekek egészségét. Emellett az országban az oktatási válság is súlyos: a gyerekek közel fele nem jár iskolába, mert nincs elég férőhely, a meglévő tantermekben pedig gyakran kétszer-háromszor annyi diák zsúfolódik össze, mint amennyit a hely befogadna. Az UNICEF partnereivel együtt egy innovatív megoldással válaszol erre a kettős problémára: a hulladékot hasznosítva mobil tantermeket hoznak létre, ahol a gyerekek biztonságos környezetben tanulhatnak.