Barangolások a Luther-úton

A korábbi évszázadokban talán fel sem merült széles körben, manapság pedig sokan olyan luxusként tekintenek rá, ami nem mindenkinek adatik meg. Részben igazuk van. Az elvonulás, a lelkünk ápolása, a továbblépés átgondolása, a közhelyesen felgyorsult világnak emlegetett mindennapokban olyan sikk, mely mintha csak keveseké lehetne. Sokszor pedig akkor vesszük észre, mennyire meg kellett volna állnunk, mikor már minden mellett elrohantunk. Vagy minden elrohant mellettünk?

Mörk Leonóra: A papagájos ablak

Jaffa Kiadó, 2024, 288 oldal

Csillagérték: 9

Nagyon aktuális élethelyzetben találtam rá Mörk Leonóra könyvére, mely új és csodaszép borítóval jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában. Mikor az elmúlt lassan fél évemre nézek, áldásként tekintek arra a lelassulásra, arra a kilépésre, melyben részem lehet. 

Mégsem haltak ki a dinoszauruszok?

A minden, amit a miniszörnyekről tudtál, hamis annyira egy cseppet elvitt magával tavaly. Ennélfogva, mikor megláttam az új Nick Crumpton-könyv megjelenésének előszelét, egészen biztos voltam benne, hogy nem szeretném kihagyni. Még akkor sem, ha a miniszörnyeknél csak a dinoszauruszok állnak tőlem távolabb. De utóbbiak legalább már kihaltak. Vagy mégsem?

Nick Crumpton: Minden, amit a dinoszauruszokról tudtál, hamis

Móra Könyvkiadó, 2024, 64 oldal

Fordította: Weltler Ildikó

Illusztrálta: Gavin Scott

Csillagérték: 8

Eskü (sajnos) nincs semmilyen szerződésem a Jóbarátokkal, de hát a paleontológiával meg a különféle fosszíliákkal mégiscsak akkor kerültem napi kapcsolatba, mikor Ross Geller munkáját figyelgettem. Hozzáteszem, a tudományos élet működéséről is lehet összerakosgatni mozaikokat, például akár azzal kapcsolatban is, milyen klassz dolog (lehet) az embert véglegesítik a munkahelyén. De ez egy másik bejegyzés másik eszmefuttatása.

Fogva tart-e a titok?

A titkok kérdésköre nehéz ügy. Mert mégis: ki előtt titkolózunk? Önmagunk? Szerettünk? Ismeretlenek? És mit titkolunk? Magánügy? Lélekölő bűnök? Hazugságaink? A titkok titkos élete – az alcím alapján – arra a keresi a választ, hogy hogyan befolyásolja a titkolózás az életünket. 

Michael Slepian: A titkok titkos élete

Park Könyvkiadó, 2024, 256 oldal

Fordította: Molnár Csaba

Csillagérték: 7

Alapvetően nem tartom magam titkolózósnak. Nem látom túl sok értelmét, mert általában a fent felsorolt kérdések merülnek fel bennem. Olyan érzéseim, megéléseim és tapasztalataim persze vannak, melyeket nem szívesen osztok meg akárkivel – vagy éppen senkivel. Így tulajdonképpen egy picit arra is kerestem a választ, hogy ezek egyáltalán titkok-e.

A gyerekkor, amit senki nem kívánhat

A 20. századi történelmi regények, memoárok olvasmányélményként és emberként is rendre képesek próbára tenni. Ezek egy részéhez kapcsolódnak a holokauszttörténetek, melyek közül ugyan számos fiktív regényt megismertem, a személyes írások – legyenek azok naplók vagy memoárok – egyre inkább átveszik a helyet az olvasmányaim között. A memoárok között pedig egyre több és több a gyermeki nézőpontból megírt elbeszélés.

Lantos Péter: A fiú, aki nem akart meghalni

Kolibri Kiadó, 2024, 208 oldal

Fordította: Miks-Rédai Viktória

Csillagérték: 9

Nem egyszerű könyvek ezek, mégis – akárhányat is olvasok közülük – mindig azt érzem, több lettem és tanultam. Meg azt is, hogy sok nyitott szívű olvasóra lenne szükségük ezeknek a történeteknek. Ahogy időben távolodunk, egyre többre. A Kolibri Kiadó újdonságait böngészve így egészen egyértelmű volt, hogy Lantos Péter memoárját szeretném elolvasni, bár egy kissé elgondolkodtatott, hogyan fér majd el ez a kötet a kiadói portfólióban.

Kalandok a csokigyárért

Kulttörténetek. Kis túlzással mindenki ismeri őket, még akkor is, ha sosem látta vagy olvasta volna őket. Nehéz megfogni, mintha mindig – de legalábbis nagyon régóta – velünk lettek volna. Nem is mindig szeretjük őket, és nem is mindig tudjuk megmagyarázni hol és mikor váltak a részünkké. Nem elevenen, nem mindig élőn. De valahogy ott vannak.

Roald Dahl: Charlie és a csokigyár

Sorozat: Charlie (1)

Kolibri Kiadó, 2024, 228 oldal

Illusztrálta: Quentin Blake

Csillagérték: 8

A Charlie és a csokigyár, Willy Wonkával szerintem hasonló kategóriát képvisel. Talán a húszévente újra és újra megközelített történet nem engedi, hogy a generációk váltakozása elfeledje, talán az újra és újra kiadott meseregény. Mindenesetre, megragadtam az alkalmat, hogy a filmek után megismerkedjek Roald Dahl klasszikusával.

Hova tűnik a jókedv?

Az eddigi olvasmányaim mentén úgy alakult, hogy Kertész Erzsi meséivel még nem keresztezték egymást útjaink, viszont Az elátkozott erdő kérdése – Hova tűnt a jókedv? – felkeltette az érdeklődésem. Tényleg, hova? És milyen megoldást vagy választ tud adni erre egy ködösen kék borítójú mesekönyv?

Kertész Erzsi: Az elátkozott erdő

Móra Könyvkiadó, 2024, 40 oldal

Illusztrálta: Káposztás Judit

Csillagérték: 7

Mit gondolnak a gyerekek a jókedvről? Milyen az – és milyen, ha nincs? Ki tehet róla (ha van és ha nincs)? Mit tehetünk, ha elveszik? Ezekkel a kérdésekkel lapoztam fel a könyvet, olyan válaszokat keresve, melyek az óvodás korosztály számára kielégíthetőek lehetnek. Az ovisoknak és nekem.

Lüktető 20. századi éjszakák

Ígértem, hogy sokszor le fogom írni, úgyhogy íme, ismét: Mártonffy András hét évvel ezelőtti első regénye úgy vett le totálisan a lábamról, hogy maga a műfaj egyáltalán nem áll közel a komfortzónámhoz. Az Én, Sándor Erikkel mégis úgy találtunk egymásra, hogy azóta sem feledtem (ha ismeritek a sztorit, akkor tudjátok: Sándor Erik tökéletesen tisztában lenne vele, hogy ez nem is történhetett volna másként). Hosszú évek teltek el 2017 óta, hiába vártam a következő nagy dobást.

Mártonffy András: 11 éjszaka

Trend Kiadó, 2024, 320 oldal

Csillagérték: 9

A Trend Kiadó ebben az évben vett meg magának a szuper kiadványaival, s annál nagyobb meglepetést nem is okozhatott volna, mint mikor megpillantottam a 11 éjszakát az újdonságok között. Nem érdekelt a fülszöveg, nem érdekelt a téma. A szerző és a borító egyértelmű garancia volt számomra – tényleg valami fura, megmagyarázhatatlan dolog ez. Jó, egy valami mégis érdekelt: hogy legyen egy blogturné is a könyvből, lehetőség szerint egy olyan bloggerinával, akiről tudom, hogy kedveli a hasonló történeteket. No, de elég a felvezetésből, csapjunk végre a lapok közé!

Kányádi magyar meséi

A többedik szerzői turné után számos gondolat kavarog bennem. Egyrészt – és elsősorban – nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy rövid időn belül lehetőségem nyílt Richard Scarry, Szabó Magda vagy éppen Kányádi Sándor életművének három, négy vagy hat darabjával is megismerkedni, s bemutatni azokat egy-egy turné keretén belül.

Kányádi Sándor: Világgá ment a nyár

Móra Könyvkiadó, 2024, 88 oldal

Illusztrálta: Tuza Edit

Csillagérték: 7

Másfelől persze van egy csomó kérdésem is – elsősorban a befogadás szempontjából. Nem túl tömény-e egy hónap alatt egy szerző több könyvével megismerkedni? Mi történik akkor, ha az első vállalt kötet után kiderül, hogy zátonyra futottam? Nos, amellett, hogy utóbbi kérdésre nyilván egy combos „semmi”-t tudnék felelni, a Kányádi-turné esetében kifejezetten jól jött ki, hogy négy kötetet is összeválogat(hat)tam a szerzőtől. Jöjjön egy összegzés tehát, és egy élménybeszámoló a Fából vaskarika mesekönyvről.

Mesékkel az évszakok körül

Világgá ment a nyár. Nyár elején, az igazi kánikulai napok küszöbén eljátszadozni a gondolattal, mi lenne, ha világgá menne a nyár, egészen üdítő. Ebből kitalálhattátok: nem vagyok az a kifejezetten nyárias típus. Nálam a nyár kimerül a szobahőmérsékletben, 25 fok felett pedig minden kánikula. Nagyjából. De itt most nem erről lesz szó.

Kányádi Sándor: Világgá ment a nyár

Móra Könyvkiadó, 2022, 80 oldal

Illusztrálta: Bogdán Viktória

Csillagérték: 8

A nagy Kányádi-blogturné alkalmával megismerkedtem egy világlátott egérke mindenféle küzdelmeket érintő mindennapjaival, majd egy mesecsokor által bepillantást nyerhettem Kányádi Sándor rövidebb állatmeséinek birodalmában. A négy könyv felén túl végül megérkezett harmadikként a Világgá ment a nyár…

11 éjszaka részleteiben

Mártonffy András első regényét – mint sok más esetben, mikor olyan műfajok felé teszek kitérőt, melyek nem feltétlenül a komfortzónám részei – puszta kíváncsiságból olvastam el annak idején, viszont az Én, Sándor Erik „betegsége” teljesen magába szippantott. Ezt akkor is megírtam – és meg fogom még néhányszor említeni.

Mártonffy András: 11 éjszaka

Trend Kiadó, 2024, 320 oldal

Csillagérték: 9

Egyértelműen felcsillant tehát a szemem, mikor a Trend Kiadó újdonságai között megláttam Mártonffy András legújabb regényét. Hogy teljesen őszinte legyek – miért ne lennék az? – nem olvastam el a fülszöveget (a borító egyébként is nagyon jól átadta, milyen világba kerülök majd), csak annyit tudtam: ezt a könyvet olvasnom kell! Mielőtt azonban megfogalmaznám a szokásos értékelős-élménybeszámolós posztomat, a turné extrájaként elhoztam néhány hosszabb-rövidebb idézetet, melyek különösképp megragadtak.

Hogy a káposzta is megmaradjon

A Kányádi-turné második állomásaként egy egészen vicces borítóra böktem a kis pakkomban – s persze tudjuk jól, egy mesekönyv esetében ennek is nagyon fontos szerepe lehet. Mármint az illusztrációnak és a megjelenésnek. Az okos kos meséihez Tuza Edit készítette az illusztrációkat.

Kányádi Sándor: Az okos kos

Móra Könyvkiadó, 2022, 96 oldal

Illusztrálta: Tuza Edit

Csillagérték: 7

Az okos kos kapcsán már összehasonlítási alapom is lehetett, hiszen a Világlátott egérke kapcsán már szereztem némi rálátást a szerző mesélői mivoltjára – ó, igen, s talán ezt nem is említettem az előző bejegyzésben: ugyan néhány Kányádi-mese rémlik valahonnan nagyon régről, az életművel való ismerkedésem abszolút ehhez a turnéhoz kapcsolódik.

A kisegér, aki jót remélt és mást kapott

Hogy harminchárom éves bloggerként miért lesem árgus szemekkel a mesekönyveket, a trendeket – és miért olvasok legalább annyi mesekönyvet, mint sok más műfajú és célközönségű könyvet, nehezen megfogalmazható számomra. De mi lenne, ha elfogadnánk azt a választ, így egyszerűen, hogy: mert szeretem.

Kányádi Sándor: Világlátott egérke

Móra Könyvkiadó, 2022, 72 oldal

Illusztrálta: Bogdán Viktória

Csillagérték: 7

Szeretem visszahozni az egyre távolodónak tűnő gyermekkort, szeretek eljátszadozni emlékekkel, képzetekkel és sok más szempontból is nagyon hasznosnak találom a meseolvasást, amiről talán indokolatlan lenne pont itt és most bővebben írni. A lényeg, hogy a Kányádi-turnéval most egy olyan folyamnak nézek elébe, ami egyszerre tölt el az én életemre vonatkoztatott nosztalgiával, és olyan nosztalgiával, ami azokból az évtizedekből származik, mikor még nem is éltem.

Hallgattassék meg a negyedik fél: James Pennington története

Szaszkó Gabriella regényei mindig tanítanak valamit arról, hogyan lehet vagy érdemes (vagy éppen nem érdemes) szemlélni a világot. A világot, amelyben élünk. A világot, amely körbevesz. A világot, amelyben mások élnek – és amivel olykor-olykor összesimul vagy éppen koccan a mi világunk. A Pennington-testvérek trilógiája az egyik legjobb realista sorozat, amivel a húszas-harmincas éveim fordulóján találkoztam.

Szaszkó Gabriella: Engedj el

Sorozat: Glens Falls (1)

Maxim Könyvkiadó, 2021, 464 oldal

Csillagérték: 10

Miután néhány évre kiléptem a blogolásból, majd visszatértem, az első szerző, akivel találkoztam, Gabi volt – a tavalyi Könyvhéten. Nagyon meglepett a figyelmessége, hogy tudott az újraindulásról és megkérdezte, hogy olvasnám-e a két kötetet, melyek a Glens Falls sorozatban jelentek meg – Te úgyis ismered a Penningtonjaimat!

Mágiák találkozása földön és vízben

Tavaly óta majdnem akkorát fordult az olvasói életem, mint mikor elkezdtem blogolni. Újra megismerkedni az éppen futó trendekkel, ismét rádöbbenni az olvasás és a műfajok szeretetére, megtalálni azokat a zsánereket, könyveket és szerzőket, akik valamiféle újdonságot visznek az olvasói ritmusomba. A Manó Könyvek és a Menő Könyvek gondozásában megjelenő Disney-átiratok pedig egyértelműen dobogósok ez utóbbi szempontjából.

Lorie Langdon: Vanessa

Manó Könyvek, 2024, 432voldal

Fordította: Widder Zsuzsa

Csillagérték: 7

A Gonosztevők-sorozat, a Sorsfordító történetek-sorozat egy-egy darabkájával való megismerkedés még akkor is nagy élményt jelentett a naiv ráakadásomnak, hogy sok esetben maga a történet nem igazán tetszett. Maga a játék érdekel, a kísérlet – és persze, ezek is gyakorta futnak zátonyra. S ha már tenger, a Vanessa immár második alkalommal mutatja be Ariel történetét teljesen más szemszögből. Illetve: ez a történet egyáltalán nem érinti Arielt.

Aki elmegy, ugye hazatér?

Nem tudom, ki hogy van vele, én gyakran alszom el egy ideálisnak gondolt forgatókönyvvel a fejemben. A saját életemre vonatkoztatva. Minek és miként kellene történnie, kivel kellene összehoznia a sorsnak – vagy nevezzük forgatókönyvírónak vagy rendezőnek. Aztán álomba merülök, és az idő általában úgy hozza, hogy inkább iratmegsemmisítőbe teszi a piszkozataimat.

Annabel Monaghan: Nora kilép a forgatókönyvből

Next21, 2024, 272 oldal

Fordította: Nagy Marietta

Csillagérték: 10

Mert mi van akkor, ha a sors – vagy mint fentebb, nevezzük forgatókönyvírónak vagy rendezőnek – valami sokkal jobbat, hasznosabbat, romantikusabbat, célravezetőbbet vagy tanulságosabbat ötölt ki számunkra? Annabel Monaghan nyári limonádéja éppen ezzel a gondolattal játszik el, egészen üdítő formában.