Kányádi Sándor: Világgá ment a nyár

Mesékkel az évszakok körül. Világgá ment a nyár. Nyár elején, az igazi kánikulai napok küszöbén eljátszadozni a gondolattal, mi lenne, ha világgá menne a nyár, egészen üdítő. Ebből kitalálhattátok: nem vagyok az a kifejezetten nyárias típus. Nálam a nyár kimerül a szobahőmérsékletben, 25 fok felett pedig minden kánikula. Nagyjából. De itt most nem erről lesz szó.

Kányádi Sándor: Világgá ment a nyár

Móra Könyvkiadó, 2022, 80 oldal

Illusztrálta: Bogdán Viktória

Csillagérték: 8

A nagy Kányádi-blogturné alkalmával megismerkedtem egy világlátott egérke mindenféle küzdelmeket érintő mindennapjaival, majd egy mesecsokor által bepillantást nyerhettem Kányádi Sándor rövidebb állatmeséinek birodalmában. A négy könyv felén túl végül megérkezett harmadikként a Világgá ment a nyár…

Mártonffy András: 11 éjszaka (idézetek)

11 éjszaka részleteiben. Mártonffy András első regényét – mint sok más esetben, mikor olyan műfajok felé teszek kitérőt, melyek nem feltétlenül a komfortzónám részei – puszta kíváncsiságból olvastam el annak idején, viszont az Én, Sándor Erik „betegsége” teljesen magába szippantott. Ezt akkor is megírtam – és meg fogom még néhányszor említeni.

Mártonffy András: 11 éjszaka

Trend Kiadó, 2024, 320 oldal

Csillagérték: 9

Egyértelműen felcsillant tehát a szemem, mikor a Trend Kiadó újdonságai között megláttam Mártonffy András legújabb regényét. Hogy teljesen őszinte legyek – miért ne lennék az? – nem olvastam el a fülszöveget (a borító egyébként is nagyon jól átadta, milyen világba kerülök majd), csak annyit tudtam: ezt a könyvet olvasnom kell! Mielőtt azonban megfogalmaznám a szokásos értékelős-élménybeszámolós posztomat, a turné extrájaként elhoztam néhány hosszabb-rövidebb idézetet, melyek különösképp megragadtak.

Kányádi Sándor: Az okos kos

Hogy a káposzta is megmaradjon. A Kányádi-turné második állomásaként egy egészen vicces borítóra böktem a kis pakkomban – s persze tudjuk jól, egy mesekönyv esetében ennek is nagyon fontos szerepe lehet. Mármint az illusztrációnak és a megjelenésnek. Az okos kos meséihez Tuza Edit készítette az illusztrációkat.

Kányádi Sándor: Az okos kos

Móra Könyvkiadó, 2022, 96 oldal

Illusztrálta: Tuza Edit

Csillagérték: 7

Az okos kos kapcsán már összehasonlítási alapom is lehetett, hiszen a Világlátott egérke kapcsán már szereztem némi rálátást a szerző mesélői mivoltjára – ó, igen, s talán ezt nem is említettem az előző bejegyzésben: ugyan néhány Kányádi-mese rémlik valahonnan nagyon régről, az életművel való ismerkedésem abszolút ehhez a turnéhoz kapcsolódik.

Kányádi Sándor: Világlátott egérke

A kisegér, aki jót remélt és mást kapott. Hogy harminchárom éves bloggerként miért lesem árgus szemekkel a mesekönyveket, a trendeket – és miért olvasok legalább annyi mesekönyvet, mint sok más műfajú és célközönségű könyvet, nehezen megfogalmazható számomra. De mi lenne, ha elfogadnánk azt a választ, így egyszerűen, hogy: mert szeretem.

Kányádi Sándor: Világlátott egérke

Móra Könyvkiadó, 2022, 72 oldal

Illusztrálta: Bogdán Viktória

Csillagérték: 7

Szeretem visszahozni az egyre távolodónak tűnő gyermekkort, szeretek eljátszadozni emlékekkel, képzetekkel és sok más szempontból is nagyon hasznosnak találom a meseolvasást, amiről talán indokolatlan lenne pont itt és most bővebben írni. A lényeg, hogy a Kányádi-turnéval most egy olyan folyamnak nézek elébe, ami egyszerre tölt el az én életemre vonatkoztatott nosztalgiával, és olyan nosztalgiával, ami azokból az évtizedekből származik, mikor még nem is éltem.

Szaszkó Gabriella: Engedj el

Hallgattassék meg a negyedik fél: James Pennington története. Szaszkó Gabriella regényei mindig tanítanak valamit arról, hogyan lehet vagy érdemes (vagy éppen nem érdemes) szemlélni a világot. A világot, amelyben élünk. A világot, amely körbevesz. A világot, amelyben mások élnek – és amivel olykor-olykor összesimul vagy éppen koccan a mi világunk. A Pennington-testvérek trilógiája az egyik legjobb realista sorozat, amivel a húszas-harmincas éveim fordulóján találkoztam.

Szaszkó Gabriella: Engedj el

Sorozat: Glens Falls (1)

Maxim Könyvkiadó, 2021, 464 oldal

Csillagérték: 10

Miután néhány évre kiléptem a blogolásból, majd visszatértem, az első szerző, akivel találkoztam, Gabi volt – a tavalyi Könyvhéten. Nagyon meglepett a figyelmessége, hogy tudott az újraindulásról és megkérdezte, hogy olvasnám-e a két kötetet, melyek a Glens Falls sorozatban jelentek meg – Te úgyis ismered a Penningtonjaimat!

Lorie Langdon: Vanessa

Mágiák találkozása földön és vízben. Tavaly óta majdnem akkorát fordult az olvasói életem, mint mikor elkezdtem blogolni. Újra megismerkedni az éppen futó trendekkel, ismét rádöbbenni az olvasás és a műfajok szeretetére, megtalálni azokat a zsánereket, könyveket és szerzőket, akik valamiféle újdonságot visznek az olvasói ritmusomba. A Manó Könyvek és a Menő Könyvek gondozásában megjelenő Disney-átiratok pedig egyértelműen dobogósok ez utóbbi szempontjából.

Lorie Langdon: Vanessa

Manó Könyvek, 2024, 432voldal

Fordította: Widder Zsuzsa

Csillagérték: 7

A Gonosztevők-sorozat, a Sorsfordító történetek-sorozat egy-egy darabkájával való megismerkedés még akkor is nagy élményt jelentett a naiv ráakadásomnak, hogy sok esetben maga a történet nem igazán tetszett. Maga a játék érdekel, a kísérlet – és persze, ezek is gyakorta futnak zátonyra. S ha már tenger, a Vanessa immár második alkalommal mutatja be Ariel történetét teljesen más szemszögből. Illetve: ez a történet egyáltalán nem érinti Arielt.

Annabel Monaghan: Nora kilép a forgatókönyvből

Aki elmegy, ugye, hazatér? Nem tudom, ki hogy van vele, én gyakran alszom el egy ideálisnak gondolt forgatókönyvvel a fejemben. A saját életemre vonatkoztatva. Minek és miként kellene történnie, kivel kellene összehoznia a sorsnak – vagy nevezzük forgatókönyvírónak vagy rendezőnek. Aztán álomba merülök, és az idő általában úgy hozza, hogy inkább iratmegsemmisítőbe teszi a piszkozataimat.

Annabel Monaghan: Nora kilép a forgatókönyvből

Next21, 2024, 272 oldal

Fordította: Nagy Marietta

Csillagérték: 10

Mert mi van akkor, ha a sors – vagy mint fentebb, nevezzük forgatókönyvírónak vagy rendezőnek – valami sokkal jobbat, hasznosabbat, romantikusabbat, célravezetőbbet vagy tanulságosabbat ötölt ki számunkra? Annabel Monaghan nyári limonádéja éppen ezzel a gondolattal játszik el, egészen üdítő formában.