Rejtélyek a világkiállításon

Ha valamiért mindenféle téren tudok rajongó üzemmódba (is) kapcsolni, az nyilvánvalóan a 19. századi történetek egyre szélesedő skálája. Nem csupán a klasszikus irodalom terén, de a kortárs regényekben (legyen azok célközönsége a felnőtt korosztály vagy a gyerekek) is nagyon kedvelem, ha a szerzők ehhez a korszakhoz nyúlnak és olyan szegmenseket, személyeket vagy eseményeket emelnek ki, melyek kevéssé ismertek – vagy adott esetben olyan fiktív elemekkel játszadoznak el, melyek egyébként akár a valóságban is megállnák a helyüket.

Fodor Veronika: Az aranyváros

Manó Könyvek, 2023, 248 oldal
Csillagérték: 8

Persze, az is kitétel, hogy ezek az elbeszélői kalandozások jó érzékkel és ügyesen közelítsenek a korszakhoz. A Manó Könyvek Új Kedvencek sorozatában pedig e tekintetben az eddigiek során még nem csalódtam, így abszolút lelkesen lapoztam fel a kiadói széria legújabb részét, Fodor Veronika Az aranyváros című munkáját.

Mielőtt a történetbe lapoznánk – már jó hagyományokhoz illően – érdemes elidőzni a borítón. Az illusztrációk Láng Anna munkáját dicsérik és tökéletesen illeszkednek a sorozat eddig megjelent részeihez. A borító színvilága az óarany árnyalatát idézi számomra, egyben kedvesen asszociál a könyv címével is. A központban a Nemzeti Múzeum épülete áll, alatta a korszakban (is) szintén kulcsfontosságú Lánchíd tárul a szemünk elé. A megszokott levél- és virágfolyamok között különféle kincsek és lakatok bújnak meg, melyeknek természetesen szintén nagyon fontos szerepe van a keményfedél mögött lapuló történetben. A virágmotívumok a könyv lapjain is visszatérnek, ez számomra eddig minden esetben megadta azt a kis komfortérzetet, ami végigvezet a cselekményen. De lássuk is a történetet!

1873 őszén mindenkit az a novemberi jeles alkalom tart lázban a székesfővárosban, mikor Pest, Buda és Óbuda egyesüléséből megszületik: Budapest. S ugyancsak nagy érdeklődésre tarthat számot a birodalomban és Európa-szerte a bécsi világkiállítás is. Az előkészületekbe 1873 szeptemberében kapcsolódunk be. A főbb szereplők megismerése előtt azonban – s mielőtt a magyar nagyvárosba érkeznénk – egy bécsi bűntény szem- és fültanúi leszünk, s egy esős éjszakán Jakob Wasserberger lakásán találjuk magunkat. A bécsi ékszerkészítő üzlete és műhelye a lakás földszintjén található, így mikor az éjszaka leple alatt az ékszerész neszt hall, azonnal – de kellő óvatossággal – oson le, hogy utána járjon a ribilliónak. A páncélszekrényből egy laikusok számára értéktelen tervrajz tűnik el. A rablás megbízója azonban minden bizonnyal pontosan tudta, hogy az ellopott biztonsági szekrény tervrajza mit őriz…erre azonban egy röpke ideig magának az olvasónak is várnia kell, ugyanis egy snittel a Bécsbe tartó vonaton találjuk magunkat Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatójának elsőosztályú kabinjában. Az igazgató nem egyedül utazik, vele tart kedvenc unokahúga, Emília is. Hogy mi köze a szeptember éjszakai rablásnak és Pulszky bécsi útjának, hamar kitalálható: a biztonsági szekrényben Pulszky értékes megrendelése rejtőzött – melynek természetesen lába kélt, miután a biztonsági intézkedéseket a tervrajz segítségével könnyedén kijátszották.

De ki lehet a tettes? A bűntény felderítésében első körben a mindenre elszánt Emília és kis csapata lesznek a múzeumigazgató segítségére. A nyomozás közben együtt barangolhatunk a korabeli Bécs és Pest utcáin, megismerkedhetünk a boldog békeidők legfelkapottabb és kevésbé nívós helyszíneivel, némiképp a társadalomra is rálátásunk nyílik. Az írónő klasszul vegyítette a valóságot a fikcióval, hiszen noha Emília alakja kitalált, Pulszky Ferenc valóban a múzeum igazgatójaként működött ebben az időszakban. Az ő neve elsősorban a felesége miatt csengett ismerősen (szakmai ártalom). Pulszky Ferenc volt ugyanis az Egy magyar hölgy emlékiratai szerzőjének, Pulszky (született Walter) Teréziának a férje. A Bécsben született osztrák-magyar író, műfordító hölgy 1845-ben költözött Pestre, miután férjhez ment Pulszkyhoz. Nagyon izgalmas egyébként a Pulszky-házaspár első közös éveinek története, hiszen az 1848/49-es szabadságharc és forradalom az ő életükre is hatalmas hatással volt.  Pulszky Kossuthtal hagyta el az országot, s nem sokkal később hitvese is követte őt Amerikába. Terézia 1866-ban tért haza Magyarországra, s még ebben az évben el is hunyt kolerában. A történet egy rövid epizódjában talán éppen ennek állít emléket a szerző. Mindenesetre ennek is betudható, hogy a regényben Terézia már nem kaphatott szerepet, s talán az ő bátorságát látjuk átruházva Emíliára. Az, hogy mennyiben engedhette egy köztiszteletben álló férfi ennyire szabadjára az unokahúgát az 1870-es években, mint ahogyan azt a történet láttatni próbálja, nos erről nem vagyok annyira meggyőzve. A nőtörténeti beágyazottság e szempontból számomra picit sántít, mindazonáltal mindig örülök, ha egy ifjú hölgy veheti kezébe a gyeplőt egy 19. századi történetben.

Fodor Veronika ifjúsági kalandregénye olvasmányos, stílusa és elbeszélői módja gördülékeny. A szerző igyekszik visszaidézni a korabeli városok hangulatát, a sodró lendületű cselekményfolyamban ad teret és időt egy kis korzózásra, nézelődésre is. A nyomozós szál számomra nem annyira volt kidolgozott és hiányzott valamiféle fűszer – a nyomozás mellett talán a karakterek pontosabb kidolgozása, a hétköznapi lehetőségeik plasztikusabb ábrázolása –, hogy igazán átütő legyen számomra a történet (a Pulszky-élettörténet kidomborítása például remek terepe lett volna mindenféle történeti-elbeszélői játéknak). Mindazonáltal a megjelenő szereplők klassz lehetőséget biztosítanak (elsősorban talán a felsősök első két évfolyamának) a korszakban való elmerülésnek. Egy jó nagy sétát tenni a „megszülető” Budapest utcáin nem semmi lehetőség.

Blogturné Klub

A Manó Könyvek gondozásában megjelent Új kedvencek sorozat Fodor Veronika regényével bővül, melyben az 1873-as bécsi világkiállításra és a korabeli Budapestre látogathatunk el. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Emíliát a Nemzeti Színház igazgatójának bátor és talpraesett unokahúgát és barátait, akik titkos küldetésbe fognak, hogy visszaszerezzék az ellopott kiállítási tárgyakat. Merüljünk el együtt a kalandokban és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

A turné állomásai

12.05. Csak olvass!

12.07. Könyv és más

12.11. Szembetűnő

Nyereményjáték

A történet az 1873-as bécsi világkiállítás idején játszódik, így a játékunk is ehhez az eseményhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Mettől meddig tartott a világkiállítás?