Kertész Edina: A fotográfuslány

Kalandok az 1910-es évek Budapestjén. Kertész Edina meséi nem ismeretlenek előttem, hiszen A lány, aki…./A fiú, aki… sorozatban több mesekönyvét is olvastam. Megkedveltem ezeket a kiadványokat, a mesékkel és az illusztrációkkal együtt, mert egyrészt méltó emléket állítanak a főhősüknek, másrészt kiváló példaként szolgálhatnak a gyerekek számára.

Kertész Edina: A fotográfuslány

Manó Könyvek, 2024, 224 oldal

Csillagérték: 9

A fotográfuslányt tehát egyrészt azért vártam különös izgatottsággal, mert kíváncsi voltam, hogy a szerző egy terjedelmesebb ifjúsági regényben miként működik, másfelől pedig a Manó Könyvek Új Kedvencek sorozata szintén különleges helyet foglal el a szívemben. Egyszerűen odavagyok azért, hogy a kiadó egy ilyen klassz sorozatban enged teret egy, az ifjúsági irodalomból szerintem nagyon is hiányzó láncszemnek, az ifjúsági történelmi kalandregényeknek...

Florian Illies: Szerelem a gyűlölet korában

Érzelmek háborúja egy gyűlölt korban. Azt hiszem, valahogy úgy van, hogy mindenkinek az a legnehezebb korszak, amelyben éppen él. Azt látja a legsötétebbnek, a legutálatosabbnak, a legkilátástalanabbnak. Persze, sok minden függ a társadalmi, politikai környezettől, mint ahogy az egyéni megélésektől, s persze attól, hogy mindezeket mennyire hagyjuk a részünkké válni. Van-e lehetőségünk kívül rekeszteni őket.

Florian Illies: Szerelem a gyűlölet korában

Park Könyvkiadó, 2023, 416 oldal

Fordította: Fodor Zsuzsa

Csillagérték: 8

Nem tudom elégszer kinagyítani, hogy mennyire fontos ilyenkor (is) a történeti tudás. A körülöttünk lévő világ ismerete, mechanizmusainak megértése nagyban függ attól, hogy mennyire tudjuk összehasonlítani a jelenlegi helyzetünket egy korábbi történelmi koréval. Mikor azt mondjuk, nehéz manapság párt találni, mennyivel könnyebb volt régen – vajon belegondolunk, hogy tényleg így volt-e? Mennyire volt egyszerű két világháború között közös jövőt vizionálni két embernek?

Jón Kalman Stefánsson: Árkok az esőben

Betemetetlen fjordok. Teljesen a véletlennek köszönhető, hogy az izlandi irodalommal, s azon belül is (már ha ez elválasztható úgy, hogy csak tőle olvastam), Jón Kalman Stefánsson történeteivel abban az évben kezdek ismerkedni, mikor az unokatesóm és a családja ezen a számomra mindig is valamiféle misztikummal körbevettként elképzelt országba költözött.

Jón Kalman Stefánsson: Árkok az esőben

Jelenkor Kiadó, 2024, 180 oldal

Fordította: Egyed Veronika

Csillagérték: 7

A Hiányod maga a sötétség megmagyarázhatatlanul vonzott be a szerző világába, még akkor is, ha – szokásomtól eltérően – hosszú heteken át haladtam csupán a történettel. A Jelenkor Kiadó a nyár beköszöntére a szerző első, 1996-ban megjelent prózakötetét hozta el a magyar olvasók számára, így külön élményt sejtetett maga mögött, hogy Stefánsson legfrissebb regénye után rögtön a legelsővel folytatom. A két kötet között eredeti megjelenése között egyébként huszonnégy év telt el.

Peter Wohlleben: Értsük meg a fákat

Ültess fát és értsd meg jól. Tulajdonképpen szerintem úgy igazán viszonylag későn jöttem rá, hogy mennyire szeretem a fákat. Pedig végigkísérnek. A természet biztos pontjai az életemben. A jól mászható fűz az óvoda udvarán, a lengedező, fehér törzsű nyír az iskoláén. A kedvenc almafáim a kertben, a szintén jól mászható az egyik mama kertjében. A lugasba futó, alatta csak hajolva közlekedhető nyári körte a másik mamáéban. A bükk, amiről a szülőfalum a nevét kapta (bükkös erdő alja).

Peter Wohlleben: Értsük meg a fákat

Park Könyvkiadó, 2024, 220 oldal

Fordította: Malyáta Eszter

Illusztrálta: Margret Schneevoigt

Szakmai lektor: Iványi Ákos

Csillagérték: 8

Az azóta kivágott jegenyék a kert alatt, s melyek mindig a klasszikus balatoni utak hangulatát idézik. A fenyők az allén, a platánok a parton. Dédipapa körtefái, melyekből még mindig van az udvarban. A papa meggyfája a hobbikertben. A diófa a földesút kanyarjában. A gesztenyék, melyekről termést gyűjtünk. És igen, ott van a két hatalmas hárs, melyek egybeolvadva több, mint száz éve állnak a házunk előtt. 

Michael Mosley: Csak egy apróság

Új szokások a küszöbön. Azt tartják, hogy minden új szokás kialakulásához, beépüléséhez huszonegy nap szükséges. Ennyi idő alatt szökik a napi rutinunkba egy-egy tevékenység. Az „azt tartják” kijelentések persze pont arra jók, hogy valaki megcáfolja őket. A fenti állítást mások úgy tartják, nem teljesen fedi a valóságot.

Michael Mosley: Csak egy apróság

Libri Könyvkiadó, 2024, 220 oldal

Fordította: Gyárfás Vera

Csillagérték: 8

Én is cáfolnám. Volt olyan tevékenység, amivel kapcsolatban úgy terveztem, bevezetem a mindennapi rutinomba, hiszen mindössze huszonegy nap, és máris a részemmé válik. Mennyire szuper! Bizony, kitaláltátok: alig vártam, hogy leteljes a huszonegyedik nap, és a huszonkettediken már nem csináltam. Szerintem huszonegy napnál azért többre van szükség. És nem feltétlenül az intervallumra gondolok, inkább valamiféle belső motivációra.

Mörk Leonóra: A papagájos ablak

Barangolások a Luther-úton. A korábbi évszázadokban talán fel sem merült széles körben, manapság pedig sokan olyan luxusként tekintenek rá, ami nem mindenkinek adatik meg. Részben igazuk van. Az elvonulás, a lelkünk ápolása, a továbblépés átgondolása, a közhelyesen felgyorsult világnak emlegetett mindennapokban olyan sikk, mely mintha csak keveseké lehetne. Sokszor pedig akkor vesszük észre, mennyire meg kellett volna állnunk, mikor már minden mellett elrohantunk. Vagy minden elrohant mellettünk?

Mörk Leonóra: A papagájos ablak

Jaffa Kiadó, 2024, 288 oldal

Csillagérték: 9

Nagyon aktuális élethelyzetben találtam rá Mörk Leonóra könyvére, mely új és csodaszép borítóval jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában. Mikor az elmúlt lassan fél évemre nézek, áldásként tekintek arra a lelassulásra, arra a kilépésre, melyben részem lehet. 

Nick Crumpton: Minden, amit a dinoszauruszokról tudtál, hamis

Mégsem haltak ki a dinoszauruszok? A minden, amit a miniszörnyekről tudtál, hamis annyira egy cseppet elvitt magával tavaly. Ennélfogva, mikor megláttam az új Nick Crumpton-könyv megjelenésének előszelét, egészen biztos voltam benne, hogy nem szeretném kihagyni. Még akkor sem, ha a miniszörnyeknél csak a dinoszauruszok állnak tőlem távolabb. De utóbbiak legalább már kihaltak. Vagy mégsem?

Nick Crumpton: Minden, amit a dinoszauruszokról tudtál, hamis

Móra Könyvkiadó, 2024, 64 oldal

Fordította: Weltler Ildikó

Illusztrálta: Gavin Scott

Csillagérték: 8

Eskü (sajnos) nincs semmilyen szerződésem a Jóbarátokkal, de hát a paleontológiával meg a különféle fosszíliákkal mégiscsak akkor kerültem napi kapcsolatba, mikor Ross Geller munkáját figyelgettem. Hozzáteszem, a tudományos élet működéséről is lehet összerakosgatni mozaikokat, például akár azzal kapcsolatban is, milyen klassz dolog (lehet) az embert véglegesítik a munkahelyén. De ez egy másik bejegyzés másik eszmefuttatása.