Julie Klassen: A portréfestő lánya

2016 őszén jelent meg Julie Klassen sorban ötödik regénye magyar fordításban a General Press Kiadó gondozásában. A 19. századi romantikusok világába kalauzoló történet A portréfestő lánya címet viseli. 

Julie Klassen: A portréfestő lánya

Eredeti megjelenés: 2015.

Hazai megjelenés: 2016.

Kiadó: General Press Kiadó

Fordította: Melis Pálma

Téma, műfaj: romantikus

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 456 oldal

Csillagérték: 7

Fülszöveg:

Stephen ​​Overtree százados épp egy meredek sziklaösvényen kaptat felfelé a festői szépségű devoni partvidéken. Megbízhatatlan bátyját, Wesley-t keresi, hogy rábírja, térjen végre haza, és legidősebb gyermekként igazgassa a családi birtokot. Helyette azonban csak egy lányt talál a sziklaszirten állva, aki furcsán ismerősnek tűnik számára…A különös szépségű, ám naiv Sophie Dupont-t tehetetlen dühe vezette a meredély szélére. Nem elég, hogy megbízott egy férfiban, aki aztán összetörte a szívét, de faképnél is hagyta őt – ráadásul várandósan. Kétségbeejtő helyzetéből Stephen Overtree kínál neki kiutat, aki, miután rájön, hogy Sophie a fivére gyermekét hordja a szíve alatt, felajánlja a lánynak, hogy feleségül veszi. Sophie, hogy elkerülje a botrányt, igent mond az ajánlatra. Vajon megbánja hirtelen elhatározását, amikor újra felbukkan Wesley, és a bocsánatáért esedezik? Vajon a gyermeke apja és a férje iránt érzett egyre növekvő vonzalom között őrlődve rálelhet a boldogságra? Julie Klassen magával ragadó történetében egy kilátástalan helyzetből menekülő fiatal nő és egy szigorú katona egymáshoz vezető útjáról olvashatnak a történelmi romantika rajongói.

Julie Klassennek A táncmester óta nagy kedvelője vagyok. A General Press Kiadó jóvoltából az elmúlt egy évben megismerkedhettem a szerző eddig összes magyarul megjelent művével. Az életmű négy darabja elég hullámzó volt számomra, viszont valamiért mégis rabul ejtett az – az egyébként nem is suta – igyekezet, amivel Klassen a 19. századi romantikusok világát próbálja előhozni.

Julie Klassen

A portréfestő lánya ismét egy új szín a Klassen-palettán. Leginkább azért, mert a fókuszban álló, kissé esetlen és naiv Sophie Dupont nem az a tipikus Austen-hősnő alkat. A történetet olvasva egészen hamar kikristályosodott, hogy ebben a regényben Austen csak nyomokban lesz fellelhető, s a Bronte-nővérek hatása érvényesül erőteljesebben. Noha sokáig pislákolt a Meggyőző érvek lángja, végül Jane Eyre és a Wildfell asszonya diadalmaskodott. 

Az alaptörténet szerint Sophie Wesley Overtree-vel keveredik szerelmi viszonyba, a szeszélyes férfi azonban ott hagyja a bajban várandós szeretőjét, s Itáliába utazik. A nőre, bátyja keresése közben, Stephen Overtree talál rá, aki vállalva bátyja gondatlanságát, feleségül kéri Sophie-t, ígéretet téve arra, hogy sajátjaként neveli fel a születendő gyermeket. A frigy megkötése után az ifjú pár Stephen családjának otthonában él. A pár kapcsolata nagyon lassan teljesedik ki. Igazi fordulatot az hoz kettejük viszonyában, mikor Sophie – miközben százados férje a fronton harcol – rádöbben, mit is érez a férfi iránt, s hogy vélekedik alig pár hónapja élt életéről, szerelméről Wesley-ről. Wesley hazatér családjához, s hamarosan a frontról is hír érkezik Stephen súlyos sérüléséről.

A csodálatos eredeti borító

A regény kevesebb, mint egy évet ölel fel, viszont nagyon lassú folyású. Sokszor éreztem vontatottnak, túl részletezőnek az elbeszélést, ezért nem mindig tudta fenntartani a figyelmem a könyv, ami Klassen olvasása közben eddig nem nagyon fordult elő velem. A végkifejlet sejthető volt már néhány fejezet után, ami persze nem baj. Sőt, a hasonló könyvek esetén előre borítékolható a lezárás, épp ez benne az érdekes: hogy nem a cél érdekel, hanem az út, ami odavezet. A portréfestő lányában nem éreztem, hogy különösebben lefoglalna, merre és min keresztül vezet az út, kevés információ jött át a társadalmi életből, jóval kisebb volt a humor, az irónia szerepe, mint eddig. Ez persze nyilván egyenesen adódik abból is, hogy a történet alapmotívumaiban Charlotte és Anne Bronte műveit fedeztem fel. Most kiderült, hogy őket jobban szeretem „átdolgozás nélkül” olvasni, egy kis Austeni játék viszont sose baj. 

Julie Klassen további regényeiről ide kattintva olvashatsz recenziót.