Wisinger István: A Nobel-díjas kém

2016 szeptemberében jelent meg az Athenaeum gondozásában Wisinger István Szent-Györgyi Albertről szóló dokumentumregénye, A Nobel-díjas kém. Mennyit tudunk vajon Szent-Györgyiről, vagy közvetlen környezetéről, amelyben élt?

Wisinger István: A Nobel-díjas kém
Megjelent: 2016. szeptember 29.
Kiadó: Athenaeum
Téma, műfaj: életrajz, dokumentumregény
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 448 oldal
Csillagérték: 9

Fülszöveg:

Szent-Györgyi Albert 1937. december 10-én átvette a Nobel-díjat Gusztáv svéd királytól. Az indoklásban ez szerepelt: „…a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért”. A tudóst idehaza a C-vitamin feltalálójaként emlegetik, és szinte nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy ő az egyetlen magyar Nobel-díjasunk, aki ezt az elismerést a szülőhazájában tudományos eredményeiért nyerte el. De milyen ember is volt Szent-Györgyi, akit Szegeden csak „Prof”-ként emlegettek tanítványai, baráti, kollégái? Egy pacifista, aktív politikus, önjelölt kém, rendkívüli tudós, aki a családi tragédiák hatására élete utolsó két évtizedét a rákkutatásnak szentelte. Wisinger István e dokumentumregényben Szent-Györgyi Albert kevésbé ismert oldalát, személyisége ellentmondó vonásait, a belső vívódásokkal teli életútját, és magánéleti válságait is feltárva igyekszik bemutatni a tudóst.

Ötórai tea a kollégákkal, Szeged

Mindenhol ott vagyunk. Mi, magyarok. A tudományban, az irodalomban, a művészetekben. Mindenhol. Legalábbis, előszeretettel hangoztatjuk. Na jó, nem alaptalanul. Tudjuk, hogy a golyóstoll Bíró László nevéhez fűződik, az anyák megmentője Semmelweis Ignác vagy, hogy a C-vitamint Szent-Györgyi Albert ismerte fel. Belénk kódolva tudjuk – vagy megtanuljuk. De vannak más ismereteink is ezekről a nagyszerű feltalálókról, vagy elég, ha képesek vagyunk összekötni feltalálót és találmányát?

A Nobel-díj átvétele

Wisinger István dokumentumregényében Szent-Györgyi Albert tudományos pályafutásának és magánéletének bemutatására tett kísérletet. A kötet idővezetése ugyan nem lineáris, végeredményben a mozaikokból szépen összeállhat a világhírű Prof pályafutása. Bevallom, számomra picit zavaró volt, hogy az életmű egyes elemei nagyobb hangsúlyt kaptak, míg a gyermekkort vagy épp az idős kort kevésbé részletezte a szerző. Ezen túllendülve azonban csodálatos 20. századi utazást tettem a könyvvel.

A csodálatos alatt pedig azt az atmoszférát, azokat a kulturális-tudományos nagyságokat értem, akik valamilyen formában felbukkantak Szent-Györgyi életében, akik befolyásolták a kor szellemi életét. Sokszor elsiklunk afelett, hogy az irodalmat, történelmet, művészeteket, természettudományokat egy „időzónában” szemléljük. Hogy összhangba hozzuk őket egymással. Kevésbé tudatosítjuk például, hogy miközben a Klebelsberg-féle kultúrpolitika zajlik hazánkban, a Szegedi Egyetemre olyan neves személyiség érkezik haza, mint Szent-Györgyi Albert, s ugyanebben a városban ugyanekkor tevékenykedik Sík Sándor vagy épp Móra Ferenc. Hiányzik annak szemléltetése, hogy a Prof hogyan viselkedett tanítványaival, hogy a tanár mint szerep nem feltétlenül a személytelen hierarchián alapul, a tiszteletet nem csak és kizárólag szigorral és felsőbbrendűséggel lehet kivívni. Sőt! E két dologban látom a hazai oktatási rendszer egy fontos problémáját: hogy nem mutatjuk meg a gyerekeknek a felhalmozott tudásanyag összefüggéseit, hogy lássák, milyen folyamatok zajlanak le ugyanott, ugyanabban az időszakban a tudományok és kultúra különböző szegmenseiben. A másik általános "hiba", hogy a tanulás folyamatában nem partnerként kezeljük a diákokat. Az üdítő kivételeknek pedig hála és köszönet! Ilyen lehetett a Prof is hallgatóival.

Laborban

Nagy úr ugyanakkor a politika, ami szinte az egész 20. századot beárnyékolta. Különböző történelmi kurzusokon többször is összeszámoltuk, hány és hány rendszerváltozáson esett át egy – tegyük fel – Szent-Györgyi korában született ember. A politikai rendszerek mellett a két világháború, a hidegháború, a szocializmus mind-mind olyan tényezők, melyek sötét foltot vetnek a tudományra és a kultúrára. Nyilván, a címből is sejthető, hogy a kötet nagyban erre, a második világháborúra és az ezt követő évekre helyezi a hangsúlyt. Dokumentumregény lévén ezek a leírások részletezőek voltak, és néhol a kötet el is vesztett engem mint olvasót. Nagyon hiányoltam továbbá egy fényképes mellékletet, amit akár a szövegbe ágyazva is tartalmazhatott volna a kiadvány.

Mindazonáltal, A Nobel-díjas kém érdekes olvasmány volt számomra, elsősorban társadalomtörténeti, kultúratörténeti szempontból. Akaratlanul is elkalandoztam néha, milyen emlékeket őrizhetnek, őrizhettek azok az egyetemisták, akik Profként emlegették Szent-Györgyit, akik tőle tanulhattak, akik között ott kerekezett nap mint nap. Felcsillant a szemem, ha olyan névre bukkantam, akitől tanulmányaim során én is olvastam, vagy mikor irodalmi alakokról tudtam meg új információt. A magánéleti elbeszélések szintén sok újdonságot tartogattak. A kötet alapján Szent-Györgyi Albert igazi tudós volt, aki végeredményben mindent a tudománynak, az ismertek továbbadásának áldozott. Azt hiszem, kicsit mindannyiunknak többet kellene tudnunk Nobel-díjasunkról. Ez a kötet pedig jó alapot biztosít ehhez.