Marie Kondo: Tiszta öröm - A rendteremtés művészete

A ​​világhírű japán módszer forradalmasította a rendrakást az otthonokban: Marie Kondo útmutatóiból mára 6 millió példány kelt el 40 nyelven. A rendrakás szakértőjének könyve nélkülözhetetlen kalauz ahhoz, hogy egyszerűbbé, átláthatóbbá és egyúttal boldogabbá tegyük mindennapjainkat. A szerző "Tiszta öröm" című könyve a Bookline Könyvek gondozásában, Kurdiné Mohácsi Gabriella fordításában 2016 szeptemberében jelent meg hazánkban.

Marie Kondo: Tiszta öröm - A rendetermtés művészete
Bookline Könyvek, 2016, 300 oldal

"A zseni átlát a káoszon." Amúgy tényleg, de valahogy mégiscsak jobb érzés egy tiszta, rendezett és átlátható környezetben élni, mint az összedobált szennyes, vagy épp a szekrényekből kikandikáló holmik között. A rendrakást tervezgetni könnyű, nekifogni viszont már egészen más tészta. Egyáltalán: hol és hogyan kezdjek hozzá? Marie Kondo új könyve (és módszere, a KonMari) segítő kezet nyújt nekünk, bizonytalanoknak.

Marie Kondo

Nem tudom, hogy vagytok vele; én a „biztos még jó lesz valamire, valamikor még biztos felveszem” szellemében nagyon gyakran teszek a fiókba/szekrénybe olyan cuccokat (legyen az ruha, csomagolópapír-darabka, vagy bármi ilyesmi), amikről valahol nagyon mélyen sejtem, hogy életem során már nem fogom használni semmire. De előfordul, hogy szentül meg vagyok róla győződve, hogy tényleg bármikor szükségem lehet rá. Beteszem a fiókba, két-három napig/hétig még a fejemben is tartom, hogy eltettem…valahová. S lám: ez is csak a helyet foglalja, miközben másnak nem marad hely. Olykor ráveszem magam a selejtezésre (most aztán tényleg, de tényleg kidobom, ami nem kell), aztán ráakadok egy fotóalbumra, levelekre, emléktárgyakra…folytassam még? A nagy selejtezős nap a szoba közepén leheveredve, fényképek társaságában, nosztalgiába burkolózva folytatódik.

A hajtogatás művészete

Marie Kondo módszere első körben ezeket az apró bakikat igyekszik egyrészt tudatosítani bennünk, másrészt pedig szabályokat állítva szemléltetni, hogyan lehetünk tudatosabbak akkor, ha végre rávettük magunkat a rendrakásra. Fontos! A rendrakás nem egyenlő a takarítással! A rendrakás sokkal nagyobb volumenű munka. Biztos akadnak, akik alapból is mindent mindig rendszerezve, logikusan és csak a legszükségesebb holmikra fókuszálva vezetik a háztartást, de sejtésem szerint: ők vannak kevesebben. Az eddigiekből pedig kitalálhatjátok: én nem tartozom közéjük. A gyűjtögetésemet ráadásul nem akasztják meg olyan apróságok, mint a költözés, ami kétségtelenül sarkallhatna arra, hogy szigorúbban bánjak a felhalmozott apróságaimmal. Mióta megszülettem, ugyanott élek, és valószínűleg a padláson jó néhány rugdalózót is találnék fénykoromból. Nehezen válok meg dolgoktól, viszont régóta szeretnék ezen változtatni, és ehhez nekem nagy segítség a KonMari.

A rendrakás sorrendje

Nem minden elemével értek ugyan egyet, de nagyon tetszett az a logikusság, átláthatóság, ami nem csupán a könyv felépítését, de az egyes szakaszok egymásra épülését is jellemzi. Talán nem meglepő, a ruhák kérdésköre, rendezése foglalja el a módszer (így a könyv) legnagyobb részét. Rengeteg praktikus tanácsot kaptam Marie Kondótól, amit ezután alkalmazni fogok (hajtogatás, fiókok elrendezése). Ezek terén egyébként a nők talán valamivel több hasznot is húzhatnak a módszer ismeretével (fehérnemű, szoknya, stb. elpakolása). A ruhák után a másik sarkalatos pont a papírok, iratok kezelése. Ezeket a praktikákat egyébként már korábban is próbáltam alkalmazni, de jó volt a pozitív megerősítés. A sort nem folytatom, a kötet szépen végigvezet a házban fellelhető használati tárgyak témakörein egészen a legszemélyesebb tárgyakig (amit mindig a rendrakás legvégére kell hagyni). Ami kevésbé tetszett a tanácsok között, hogy minden kiselejtezett holmit azonnal kukába akar dobatni. Végig azon járt az agyam, hogy miért kellene kidobnom egy ruhát csak azért, mert már nem tetszik? Amúgy semmi baja, de többet nem veszem fel. Miért ne adományozhatnám oda annak, akinek szüksége van rá? Ugyanez játszódott le bennem a plüssjátékok esetében is. Ha már arra vetemednék, hogy valamelyiküktől megváljak (amit nem tervezek, mert nekem nem feleslegesek), akkor egész biztos megkeresném azt, aki nálam jobban örülne neki. A könyvek selejtezése pedig a magamfajtának már-már krimibe illő fejezete volt a könyvnek.

Rendezd be úgy a fiókod, mint a japánok a bento dobozt!

A Tiszta öröm alapvetően egy hihetetlenül jó kiindulópont a rendrakás művészetének elsajátításához, rengeteg hasznos tanáccsal, anekdotákkal, példákkal és illusztrációkkal. Nagyon tetszett, hogy a rendrakást lelki folyamatként is ábrázolja a szerző, hogy a példákon keresztül bemutatja a saját és tanítványai nehézségeit is. Ez utóbbiakat megismerve egyébként egy kis japán kulturális barangolásban is részünk lehet, főleg a konyhai renddel kapcsolatos szakaszok voltak e szempontból érdekesek. Hiánya viszont a könyvnek, hogy egyes témákat, hobbikat csak elvétve, morzsáiban érint (ezért is írtam fentebb, hogy a könyvekkel kapcsolatos leírás számomra horrorisztikus volt). Ha a könyvek és plüssök terén nem is, más téren megfogadom a KonMari-tanácsokat, és igyekszem betartani őket következő rendrakási kísérletemnél. Talán most nem marad meg kísérleti státuszban.