Rényi Ádám: Várólista és további felnőttmesék

Rényi Ádám novelláival való ismerkedésem első lépéseit szeretném a következőkben röviden vázolni. Nem amolyan egyperces formában, de semmiképp sem hosszadalmasan ecsetelve. Annál is inkább, mert úgy gondolom: bár ez az első, de nem az utolsó bejegyzése egy Rényi-kötetről. Már, ami a novellákat illeti.

Rényi Ádám: Várólista és további felnőttmesék

21. Század Kiadó, 2026, 208 oldal

Csillagérték: 10

A nagy felismerésem óta – miszerint nem muszáj minden irodalmi műfajt kedvelnem, s a novellák épp ebbe a bugyorba tartoznak – többször is kifejtettem, hogyha ezek után választhatok, nem a novellák közül szemezgetek majd. S aztán tessék: szembejött velem a Várólista és további felnőttmesék, és valamiért irtó kíváncsivá tett.

A totál egyszerű és letisztult borító mögé kukkantva azért némiképp elfogott az aggodalom. A szerzői köszönetnyilvánítás és – leginkább – a szerkesztői előszó tette ezt. Ez nem szemrehányás. Leginkább azért, mert a méltató szavak, melyeket Laik Eszter megfogalmazott: mind egy szálig beigazolódtak. Tudom, nem feltétlenül szükséges az előszavaknál elidőzni, én mégis javaslom, hogy szenteljetek egy kis időt az elolvasásukra. Az elismerés ötvözve a kellő alázattal engem mindig levesz a lábamról – nem mellesleg még egy kevéssé érett munkával kapcsolatban is elnézőbbé tesz. Bár e szempont érvényesítésére itt valóban nem volt szükség.

A címadó novella egyrészt beszippantott, másfelől megalapozta azt a bizonyosságot, hogy egészen jó társaságban fogom tölteni az időt. Nem szerettem volna egyben végigszánkázni a köteten, végül mégis a könyv feléhez érve néztem fel a lapok közül. A novellák hangulata egészen változatos, az abszurd, az örkényi egypercesek hangulata, a társadalomkritika, a groteszk, a hétköznapi éleslátás és a humor nagyon szépen megférnek egymás mellett. A címadó Várólista mellett nagy kedvencem volt A férfi, aki otthon felejtette a telefonját, ami egyfajta görbe tükör a napokról, amiket élhetnénk, de nem élünk – és tulajdonképpen nem is tudjuk, hogy melyiket bánjuk meg inkább és újrakeretezi a „lemaradni valamiről” fogalmát. Keserédes. A kávéházi beszélgetés talán abszurdnak tűnik – mindaddig, míg nem hallottál egy egészen hasonló beszélgetést, melynek egyik beszédpartnere megrögzött összeesküvés-függő. Innen kezdve pedig tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy az aktuálpolitikai utalásokat érteni fogja-e a 10-20 évvel későbbi olvasó (mert érteni fogja). A Bácsikám mintha szintén a való életből merítene, s a 17B és 17C sem látszik túl elrugaszkodottnak a valóságtól – ráadásul külön kiválónak éreztem, hogy két nézőpontból figyelhetünk meg egy triviálisnak tűnő plátói (vagy beteljesült) szerelmet. A tiniszerelmek tényleg elkísérnek minket „mindenhova”?

Nem szemezgetem végig. Már csak azért sem, mert néhány novella még a lapok tarsolyában maradt. Lehet, hogy mégis szeretem a novellákat? Elég, ha jól vannak megírva? „Elég”. Nagyon régen éreztem azt, hogy ennyire kiegyenlített írásokat olvasnék, amik hosszan fenn tudják tartani az érdeklődésem – mit az érdeklődésem? Az őszinte kíváncsiságom. Rényi Ádám novellái meglepőek, életközeliek, olykor groteszkek. Tetszik az a látásmód, amivel az elbeszélő a jelenetek, élethelyzetek felé közelít. Feleleveníti az örkényi világot, mégis egyéni hangon szólal meg. Nem hosszan, inkább instant formában – amit itt abszolút pozitív értelemben jegyzek meg. Nem könnyű röviden írni, jól. Nem könnyű hosszan írni, jól. Nem könnyű jól írni? Lehet, hogy „csak” ebben a jóságban rejlik a titok? Mindenesetre, örülök, hogy néhány írást még nem ismertem meg a kötetből, bár azt gondolom, hogy még vissza-vissza fogok térni az egyes történetekhez, és szívesen fogok még olvasni a szerzőtől. Köszönöm az élményt! Ajánlom nektek is!

Blogturné Klub

Rényi Ádám Várólista és további felnőttmesék című kötete finom iróniával és keserédes humorral vezet végig bennünket a hétköznapi abszurditások világán. Ezek a rövid történetek egyszerre szórakoztatnak és tükröt tartanak: megmutatják, mennyire ismerősek tudnak lenni a legfurcsább helyzetek is. A Blogturné Klub állomásain most ezekbe a különös, néha meghökkentő, néha megható „felnőttmesékbe” nyerhetünk bepillantást — ahol a valóság és a szatíra gyakran csak egy hajszálnyira van egymástól. 

A turné állomásai

03.27. Milyen könyvet olvassak?

03.30. Könyv és más

04.01. Szembetűnő

Nyereményjáték

A nyereményjáték során idézeteket találtok Rényi Ádám különböző megjelent köteteiből. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik könyvből származik az adott idézet, majd írjátok be a helyes könyvcímet a megfelelő sorba a Tally űrlapon. Ha figyelmesen olvastok, nem lesz nehéz dolgotok – a szerző jellegzetes humora és stílusa sokszor árulkodó. Sok sikert a megfejtéshez, és ne feledjétek: a helyes válaszokkal esélyetek nyílik megnyerni Várólista és további felnőttmesék című kötetet! 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

"Két éve vagyunk ismét ketten, amióta kirepültek a gyerekek. Emlékszem, mennyit terveztük, hogy milyen élet vár majd ránk, amikor visszakapjuk a szabadságunkat. Hogy újra kettesben csinálunk programokat, felfedezzük Magyarország rejtett szépségeit, sőt évente egy-két hétre elutazunk külföldre, félpanziós ellátással, hogy végre valaki elém is letegye tálcán az ételt. Ehhez képest egyszer voltunk azóta ketten bárhol is, amikor az anyját látogattuk meg Bátonyterenyén."