Van olyan, amiről nem vagyunk hajlandóak
elhinni, hogy megtörténhet… A rák pont ilyen. A tizenéves Tania és az édesanyja
együtt szállnak szembe a gyilkos kórral, miközben a lányra rátalál a szerelem
is. Kövesd velünk a turnét, ismerd meg a különleges történetet, és ha
szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egy példányát.
Eredeti megjelenés: 2015.
Hazai megjelenés: 2017. október 17.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Farkas Ildikó
Téma, műfaj: ralista, ifjúsági
Megrendelhető: ITT
Terjedelem: 120 oldal
Csillagérték: 10
Fülszöveg:
A lányom szeretete nélkül már nem
élnék! Tania az átlagtinik meglehetősen egyhangú életét éli. Suliba jár a többi
szerencsétlennel,rajong a csokiért meg mindenféle képzeletbeli lényért, a tesit
ellenben ki nem állhatja, futni különösen utál. Az anyukája is gyakran az
agyára megy: amióta a férje (Tania apja) lelépett egy felbotoxozott szájú olasz
spinével, egy rózsaszínűre festett virtuális életet talált ki magának, azzal
kábítja a blogja (Olvasmányok & lekvárok) olvasóit. Egy napon furcsán kezd
viselkedni, és Taniának rá kell döbbennie, hogy az anyja nem azért guglizik rá
lázasan és hosszasan a „mell” szóra, mert nagyobb lökhárítókat szeretne. Nem: az
édesanyjának mellrákja van. Ettől fogva Tania élete teljesen megváltozik, és
fokozatosan ő maga is: lázongó kamaszból a halál ellen lázadó fiatal lánnyá
válik, aki olyan dolgokra is vállalkozik, amikre álmában sem gondolt. Mert az
életben minden megeshet. Ha a legrosszabb megtörténhet, akkor a legjobb is. Megindító
és reményt adó történet egy kemény témáról.
Nem egyszerű szembesülni azzal, hogy
akit – talán a világon mindennél jobban – szeretünk, egyszer csak nem lesz
mellettünk. Főleg nem akkor, ha ez a bekövetkezhető valóság villámszerűen csap
le egy napfényes napon. Előfordul, hogy természetesnek (és véglegesnek)
vesszük, hogy a szüleink örökké mellettünk lesznek. Kamaszként úgy érezzük, nem
értenek meg minket (persze, nem csak ők…az egész világ…de a szüleitől mégiscsak
elvárná az ember…ki érti a felnőtteket?), nem értjük a szokásaikat, nem értjük
az örömüket, és a bánatukat…aztán egyszer: minden kitisztul.
Francia borító |
Jó ideje ott hevert már az olvasásra
váró könyvek között az akkor még Rákfogó munkacímen létező történet. Már nem is
emlékeztem, miért tetszett meg a fülszöveg és miért jelentkeztem a turnéra…vagy
egyszerűen csak a cím ragadott magával? Egy olvasós estén – épp Róbert Katalin
hamarosan megjelenő könyvének olvasása után, mellyel egyébként a napokban
szintén turnézni fogunk – nem akartam azzal a történettel aludni térni, így
rákattintottam a Rákfogóra, amit immár a szintén jó hangzású A Remény kalózai
címen fog megismerni a – reményeim szerinti minél szélesebb – olvasóközönség.
Az történt ugyanis, hogy Anne Percin Taniája az első pillanattól kezdve levett
a lábamról, az intelligens megnyilvánulásaival, a lazaságával – egyszóval: a hihetetlenül
zseniális stílusával. Nem is tudom szavakba önteni, hogy mennyire régóta várok
egy ennyire jó érzékkel, ilyen jól elkapott karakterekkel megírt regényre, ami
mindezekkel együtt rendkívül mély témát/témákat feszeget.
Borító2 |
Bizony, témákat. Tania szülei elváltak,
ő az édesanyjával él, aki blogot vezet a mindennapjairól. Az ehetetlen sütijeit
fotózza, amivel az ő kis „csibéit” várja haza nap, mint nap (a csibék Taniát és
testvérét jelentik, de közülük csak Tania él már otthon), a tökéletes
mindennapokat mutatja be annak a néhány száz követőjének, akik apró
dicséretekkel halmozzák el az édesanyát, aki egyedül is tökéletesen megállja a
helyét családfenntartóként. Tania édesanyja tehát folyamatosan
kompenzál: ami a valóságban nem úgy alakul, azt a virtuális térben pótolja.
Kívülről, egy kamasz számára ezek persze adott esetben csak ciki és nevetséges
hobbik, de nem árt picit elidőzni a történet minden apró rezdülésén. S többek
között megfigyelni azt, hogy a cselekmény kibontakozásával arányosan hogyan
tűnik el a csekély olvasótábor, hogyan alakul át az anya és lánya blogja,
illetve kettejük kapcsolata.
A másik elbeszélői síkon Tania tizenéves mindennapjainak történetével ismerkedhetünk meg. Hiszen mit érne egy ifjúsági regény egyéni útkeresés és egy leheletnyi romantika nélkül (amit annyira, de annyira pontos patikamérlegen mért a szerző, hogy az már csak önmagában is cirógatja a lelket). Tania persze itt talán még inkább előkapja szarkasztikus humorát, ami mellett erőteljesen befigyel az ifjúkori naivitás is. Picit beleshetünk a középiskolai testnevelés órák rejtett bugyraiba, és olyan valamiért még mindig valószerűtlenül tabutémák is előkerülnek, mint hogy miért okoz(hat) gondot a lányoknak a futás…illetve, hogy hiába erőltetjük a sportot, ez valahogy olyasmi, mint az olvasás: amíg nem találod meg a neked való könyvet/sportágat, nem fogod élvezni. Első blikkre ezek talán triviális témáknak tűnhetnek, de a tálalás az, ami igazán kiemelte számomra ezt a könyvet a többi hasonló könyv közül - és tette egészen egyedivé.
A másik elbeszélői síkon Tania tizenéves mindennapjainak történetével ismerkedhetünk meg. Hiszen mit érne egy ifjúsági regény egyéni útkeresés és egy leheletnyi romantika nélkül (amit annyira, de annyira pontos patikamérlegen mért a szerző, hogy az már csak önmagában is cirógatja a lelket). Tania persze itt talán még inkább előkapja szarkasztikus humorát, ami mellett erőteljesen befigyel az ifjúkori naivitás is. Picit beleshetünk a középiskolai testnevelés órák rejtett bugyraiba, és olyan valamiért még mindig valószerűtlenül tabutémák is előkerülnek, mint hogy miért okoz(hat) gondot a lányoknak a futás…illetve, hogy hiába erőltetjük a sportot, ez valahogy olyasmi, mint az olvasás: amíg nem találod meg a neked való könyvet/sportágat, nem fogod élvezni. Első blikkre ezek talán triviális témáknak tűnhetnek, de a tálalás az, ami igazán kiemelte számomra ezt a könyvet a többi hasonló könyv közül - és tette egészen egyedivé.
Anne Percin |
Engem nagyon meglepett és picit meg is
rökönyödtem (igen, a meghökkentő talán a legjobb szó), hogy egy ilyen mély témát, mint a rák ennyire jó stílusban,
gyakorlatilag végig fityiszt mutatva a halálnak, mégis tele féltéssel és
szenvedéssel egyáltalán meg lehet fogni. Ez a könyv iszonyat nagy bukta is
lehetett volna, mert látszólag a szarkazmus, az optimizmus és a halállal való
harc nem feltétlenül kompatibilis a hasonló könyvekben. Ez a történet nagyon más, mint az eddigiek,
melyeket a témában olvastam. Szórakoztató, de mégsem bagatellizálja el a
betegséget. Megmutatja a kibírhatatlanul nehéz pillanatokat (igen, a
hajvágásnál a könnyeim potyogtak), mégis végig ott lebeg a remény a levegőben.
Az emberi nagyság, a szülői és a gyermeki szeretet, az útkeresés, az új
nézőpontok és szemlélet felbukkanása mind-mind szépen egymást keresztezik,
együtt működnek a történetben. Nem tudom, hogy az érintettek hogyan vélekednek
a kötetről, nekem erőt adott. S megkockáztatom, hogy A Remény kalózai a legjobb
realista ifjúsági könyv, amit eddig olvastam.
Blogturné Klub
A turné állomásai
10.04. - Sorok között
10.06. - Szembetűnő
10.08. - Zakkant olvas
10.06. - Szembetűnő
10.08. - Zakkant olvas
Nyereményjáték
A könyv nagyon fontos témát taglal,
ezért a hagyományos játékokkal ellentétben ezúttal egy kérésünk lenne felétek. Nézzetek
fel a Mellrákinfó oldalára ( http://www.mellrakinfo.hu/ ) és írjátok meg a
Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik cikket olvastátok el, és
nézzétek meg a Mellrákinfó Facebook oldalát is.
Figyelem! A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése