Nicholas Sparks: Menedék

2017 márciusában kapott új köntöst és jelent meg a General Press Kiadó gondozásában és Szieberth Ádám fordításában Nicholas Sparks romantikusa, a Menedék. Az eredetileg 2010-ben megjelent regényt (mely nálunk rögtön egy évvel az amerikai megjelenést követően került a könyvesboltok polcaira) 2013-ban adaptálták Julianne Hough és Josh Duhamel főszereplésével.

Nicholas Sparks: Menedék
General Press Kiadó, 2017, 352 oldal

"Egy lánynak szüksége van az álmodozásra, tudod?"

Nincs mellébeszélés: mikor belekezdtem a könyvbe, egyáltalán nem számítottam erre, de a Menedék egyértelműen Nicholas Sparks egyik legkiemelkedőbb és legjobban sikerült regénye. Pont. Ezen igazából nincs is mit ragozni, bár azért megpróbálom röviden összefoglalni, miért is gondolom ezt így.

Filmjelenet

Kezdjük a cselekménnyel (persze, csak dióhéjban és nem végigvezetve)! Southport új lakója a messziről érkezett és zárkózott Katie. Bár idegen a városban, a helyi étteremben kiválóan végzi a munkáját, ezzel pedig eloszlatja maga körül a kéretlen kérdéseket. Zárkózottsága mindössze két embernek tűnik fel. Jo nem sokkal Katie beköltözése után bérli ki a szomszéd házikót. Azonnal bizalmába fogadja Katie-t. Ezzel és azzal, hogy terapeutaként mutatkozik be, eléri, hogy a nő is megnyíljon felé, s egy-egy esti borozgatás alkalmával elmesélje újdonsült barátnőjének múltjának sötét titkait. Alexnek, a helyi bolt üzemeltetőjének már nehezebb a dolga. Egyrészt meg kell küzdenie a mindennapok kihívásaival, ami két rakoncátlan gyermek nevelésével jár. Másrészt (azon felül, hogy a lány nagyon lassan fogadja őt bizalmába, így a férfi maga próbálja meg kibontogatni a múlt titkait), még mindig ott munkálkodik benne a kétely, hogy felesége halála után már készen áll-e, hogy a szerelem ismét beköszöntsön az életébe.

"Vannak az életben olyan álmok, amelyek ébredés után is a beteljesültség érzésével töltenek el minket: ezek miatt érdemes élni. Számomra te vagy ez az álom, drága férjem, és elszomorít, hogy szavakba kell öntenem, amit irántad érzek."

Sparks a Menedékben igazán fontos témát, a nők elleni erőszakot helyezi fókuszba. Ez kellő komolyságot és érzékenységet követel, s ebben a regényben szó sincs tabusításról vagy elbagatellizálásról. A történet és a múlt kibontása nagyon érzékletes. Az áldozathibáztatás, az áldozat belső vívódásainak bemutatása, a kirakatházasság és az alkoholizmus kendőzetlen elbeszélése lekötötte minden idegszálam. Nagyon jó megoldásnak tartottam, hogy az elcsepegtetett információk már a kezdetektől sejtették, hogy mi motoszkálhat a háttérben, de az igazi elbeszélés, Katie monológja a menekülésről különösen magával ragadott. Mindeközben a jelen eseményeiben egy kedvesen idilli romantikus történet formálódik, ami egyrészt oldja azt a hatalmas feszültséget, amit Katie a múltból cipel magával, másrészt pedig reménysugár is, hogy igenis van értelme az újrakezdésnek. A menekülés nem minden esetben a gyávák sajátja. Sokszor épp a bátorságot példázza. 

Filmplakát

"Volt egy Emily nevű barátnőm, és azt játszottuk, hogy egycenteseket tettünk a sínre. És miután elment a vonat, ott keresgéltük őket négykézláb, és ámultunk-bámultunk, hogy a rajtuk lévő vésetnek nyoma se maradt. És néha még forrók voltak az érmék, egyszer majdnem megégettem az ujjamat. Ha visszagondolok a gyerekkoromra, főleg ilyen apró örömök jutnak eszembe."

A romantika mellett fontos szerep jut a gyerekeknek is (talán hozzátehetem: végre). Kristen és Josh mindvégig igazi szeretetgombócok voltak. Alex mindent megtett, hogy a hétvégéket színes programokkal tegye emlékezetessé gyerekeknek. Kristen az első pillanattól befogadta Katie-t. Látszólag ő vágyakozott az anyai szeretet iránt jobban, azonban Alex és Josh későbbi beszélgetéséből kiderült, a kisfiú némileg introvertáltabb a húgánál, s őt egészen más kérdések foglalkoztatták az új családtaggal kapcsolatban.

"Az hiányzik a legkevésbé, hogy olyan társadalomban létezzünk, ahol eluralkodik a teljes őszinteség. El tudod képzelni, milyen beszélgetéseket folytatnánk? „Kicsi vagy, és kövér”, mondhatná az egyik ember, mire a másik: „Tudom. De te meg büdös vagy.” Egyszerűen nem működne a dolog. Ezért az emberek elhallgatással hazudnak. Majdnem az egész történetet elmondják... de én megtanultam, hogy sokszor az a legfontosabb része, amit merő hanyagságból kifelejtenek."

Filmjelenet

Talán ennyire még nem éltem Sparks történetével, mint e regény kapcsán, éppen ezért nem is tudom, hogy a kötet vége ott rejtőzött-e a lapokon már a sztori első felében is, vagy én magam is csak néhány lépéssel Katie előtt járva jöttem rá a fordulatra; amikor már az elbeszélő is azt akarta, hogy jöjjek rá. Mindenesetre Carly levele ugyanúgy tarkón vágott, mint a történetben Katie-t, és hát innentől kezdve nem volt visszaút. A levél tökéletes volt (mint megannyi levél a szerző tollából), és maradéktalanul elvégezte feladatát. Azt hiszem, a Menedék az eddigi kedvenc Sparks-történetem. Egészen különleges és kiváló elegye a feszültségnek és enyhületnek, a család -és romantikus regénynek, a karakterei kidolgozottak, profin mozognak a történetben. Egyszóval, a Menedék minden volt, amiért szeretem Sparksot.

"Nem vagyok féltékeny, és nem haragszom rád, amiért átvetted a helyemet: mint már említettem, a barátnőmnek tekintelek. Boldoggá tetted a férjemet és a gyerekeimet, és azt kívánom, bárcsak ott lehetnék, hogy személyesen mondjak köszönetet ezért."