Julie Klassen: A néma nevelőnő

A General Press Kiadó jóvoltából ismét időutazást tehetünk az 1800-as évek világába Julie Klassen kalauzolásában. A kirándulásra a Blogturné Klub hat bloggere vállalkozott, a turnéval tartva érdekességeket tudhattok meg a történetről. Sőt, ha részt vesztek a nyereményjátékon, még a könyv egy példánya is a tiétek lehet.

Julie Klassen: A néma nevelőnő

Eredeti megjelenés: 2010.

Hazai megjelenés: 2017. szeptember 19.

Kiadó: General Press Kiadó

Fordította: Melis Pálma

Téma, műfaj: történelmi romantikus

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 416 oldal

Csillagérték: 8

Fülszöveg:

Olivia Keene épp egy lánynevelő intézetbe tart, hogy állás után érdeklődjön, amikor a kíváncsisága letéríti az útjáról. A környék egyik nemesi családjának otthonában ugyanis estélyt adnak, és a lány mindenáron vetni akar egy pillantást az előkelő társaságra, és ha szerencséje van, a birtok tulajdonosára is, akit valamiféle titokzatos, megmagyarázhatatlan kapcsolat fűz az anyjához. Balszerencséjére azonban rajtakapják, ahogy egy fa mögött rejtőzve véletlenül kihallgat egy bizalmas beszélgetést a ház ura és annak fia, az ifjú Lord Bradley között. Egy beszélgetést, amely, ha kitudódik, óriási botrányba keverheti a családot. Lord Bradley ezért úgy dönt, ő maga ajánl munkát a lánynak, hogy ott tartsa a birtokon, amíg meg nem győződik róla, hogy nem ártó szándék vezeti. A két fiatal közti kényszerű ismeretség lassan szerelemmé mélyül, a múltjuk azonban veszélyezteti a törékeny vonzalmukat. Vajon van esélyük a boldogságra, ha a titkaik napfényre kerülnek?

Bibury Court ihlette a regény helyszínét

Nem titok, hogy A táncmester óta nagyon kedvelem Julie Klassent. Olyannyira, hogy a General Press Kiadó jóvoltából a szerző összes eddig magyar nyelven megjelent regényét olvashattam és bemutathattam a blogon. Bár – mint említettem – A táncmester nálam nagyon betalált anno (elsősorban talán amiatt, mert Jane Austen Emmáját véltem nagyon erősen felfedezni benne), a többi kötettel kapcsolatban már nem ennyire tiszta a kép. Noha Klassent továbbra is zseniálisnak tartom azon az úton, melyen halad.

Bibury Court 2015 óta ismét magántulajdon
(1968-tól szállodaként üzemelt)

Jelesül, hogy a nagy írónőelődök történeteinek egyes elemeit kiragadva, azokat más perspektívába helyezve új történetet alkot. Teszi mindezt amerikaiként, a korabeli angol szerzőnők világát és stílusát megidézve, kifejezetten élvezetes elbeszéléseken keresztül. Ha jobban belegondolunk, azért ez nem annyira egyszerű feladat. Szerzőként (legalábbis. én így képzelem) nehéz úgy olyan elemet kiemelni bármely közismert és népszerű történetből, hogy az ember akarva akaratlanul is ne az eredeti sztorit akarja újramesélni, hogy írás közben ne az eredeti karakterek szavai visszhangozzanak az író fejében. S ne tagadjuk, nehéz ugyanezt az olvasónál is elérni: hogyha fel is fedez egy-egy számára ismerős szituációt, el tudjon vonatkoztatni Austen vagy a Brontë nővérek regényeitől. Hol van az a mezsgye, ahol még hiteles az új történet, s az olvasó nem vágyja vissza a régit?

Bibury Court és a Coln-folyó

A néma nevelőnő kapcsán a szokott lelkesedéssel vetettem magam a történetbe. Az első betűtől kezdve kíváncsian kutatom a legelső és legapróbb jeleket, melyek egy már ismert történetre utalhatnak. Izgalmas játék ez, mely sosem okoz csalódást, és ami miatt garantáltan sosem fogom megunni Klassen könyveit. A fülszöveg alapján nyilván már volt egy elképzelésem arról, hogy az író ezúttal vajon melyik szerző melyik történetelemét ragadja ki, ami a könyvet fellapozva viszonylag gyorsan ki is kristályosodott. Az ismerősen ható nevek alapján akár az Üvöltő szelekben is lehettünk volna, a történetvezetés – és maga a cselekményszál is – Emilyről egyértelműen Charlotte-ra vetette a fókuszt, pontosabban pedig a Jane Eyre-re. Ami viszont most kevésbé működött, az az elvonatkoztatás. Nálam ugyanis A néma nevelőnővel Klassen nem találta meg a fen emlegetett mezsgyét, és valamiért görcsösen ragaszkodtam Jane Eyre-hez.

Sejtelmes :)

Pedig – kicsit objektívebben szemlélve – gyakorlatilag minden adott volt, hogy „jól érezzem magam” a sorokat bújva, és a 19. századi angol vidéket járva. Klassen remek karaktereket válogatott össze, hogy egy igazán izgalmas, titkokkal övezett romantikus történetet alkosson. Az más kérdés, hogy ez nálam jelen pillanatban nem ütötte át azt a bizonyos falat, hogy ez az új sztori jobban érdekeljen a réginél. Próbáltam magyarázatot találni, s arra jutottam, hogy Austen könyvei kapcsán már hatványozottan több újragondolást és folytatást volt szerencsém (néhol szerencsétlenségem) olvasni. Az Austent követő elbeszélések buktatóit, erényeit már valamelyest sikerült megtapasztalnom, így Klassent is volt mihez/kihez mérnem. Éreztem, hogy jól csinálja, amit csinál. A Brontë nővérek regényei kapcsán ez nincs így. Mármint abban az értelemben, hogy a Heathcliff visszatér c. könyvön kívül lényegében egyetlen folytatást sem olvastam, így kicsit magamra maradtam. Mindenesetre – bárhogy is csavarom és játszom a szigorú és igazságtalant – azzal, hogy A néma nevelőnő nálam most nem annyira hozta a Julie Klassentől megszokott remeket, még nem tragédia (így is kiérdemelt a nyolc csillag). S tudom, hogy a következő kötetébe is ugyanolyan lelkesen fogom belevetni magam, mint eddig mindegyikbe.

Blogturné Klub

A turné állomásai

10.01. - Szembetűnő

10.02. - Kristina blogja

10.03. - Deszy könyvajánlója

10.04. - Kelly és Lupi olvas

10.05. - Könyvvilág

10.06. - Betonka szerint a világ…

Nyereményjáték

Julie Klassen történeteiben nem idegen elem a nagy írónő elődök munkáinak felbukkanása. Mostani játékunkban idézeteket olvashattok ezen szerzők valamely könyvéből. A feladat, hogy rájöjjetek, melyik regényből származik az idézet, a könyv címét pedig beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A feladvány:

Micsoda elviselhetetlen hiúság hitette el vele, hogy belát minden szív titkába; milyen megbocsáthatatlan önhittség vitte rá, hogy mindenkinek a sorsát el akarja igazítani?

a Rafflecopter giveaway