Élet a Gerbeaud családban a boldog békeidőkben és azután

A reformkor az az időszaka a magyar történelemnek, amiért oda és vissza vagyok – minden érdekel a korszakkal kapcsolatban –, de ha választhatnék, hazánk történetének mely évtizedében tennék egy (kiadós) sétát, akkor az minden bizonnyal a boldog békeidők lenne. A virágzó századfordulós Budapest és a vidék, melyben már nőként is adódhatott volna alkalmam – a korábbiakhoz képest – szabadabban létezni.

Hulej Emese: Unoka a Gerbeaud-házból

Jaffa Kiadó, 2023, 230 oldal

Csillagérték: 9

Budapest, a vibráló és lüktető, európai léptékű nagyváros virágzott ebben az időszakban, számos patinás családi vállalkozás vetette meg ekkor itt a lábát, vagy éppen élte virágkorát ekkoriban. Közülük az egyikre, a Gerbeaud családra vetül a figyelem Hulej Emese életrajzi könyvében, mely a legendás cukrász, Gerbeaud Emil unokájának életét emeli fókuszba, nem kihagyva a nagypapa tevékenységét.

A fenti bevezetésből sejthetitek, hogy magával a pulzáló századvégi életérzéssel nem volt nehéz azonosulnom. Ez a lüktetés az, ami mai szemmel introvertáltként éppen ideális. A szerzői előszó alaposan felcsigázta az érdeklődésem, mert őszintén szólva a nagymúltú családok története és azok akár ma is élő leszármazottai kapcsán – kevés kivételtől eltekintve – van még felzárkózni valóm. A Gerbeaud család tekintetében sincs ez másként, s maga Edith személye és története is teljesen ismeretlen volt előttem. A szerző azonban olyan finoman járta körbe a „témaválasztást”, mely jelen esetben természetesen egy személy és – részben – egy család története, hogy alig vártam, hogy belekezdjek a konkrét elbeszélésbe.

„Az embernek nem csak cél kell, de elegendő hit is abban, 

hogy vannak biztos, moccanatlan dolgok az életben. 

Ilyen az erkölcs, a tulajdon szentsége, a munka becsülete.”

Az első fejezetek azonban még nem Edithet emelik a fókuszba, Gerbeaud Emil és családjának magyarországi letelepedését járjuk körül ugyanis, ami a maga egyszerűségében mégis hatalmas vállalkozás és rizikó volt abban az időszakban (is). Gerbeaud magyarországi élete, a csokoládégyár és cukrászat felépítése kissé hasonló képet festhet korunk self-made emberéhez, azonban nem ő volt az első, aki a csokoládénak, bonbonoknak és süteményeknek szentelte életét. Apja nyomdokain lépve ugyanis különféle országokban tett tanulmányaival fejlesztette tudását, felesége, Ramseyer Eszter (Esther Ramseyer) pedig szintén egy svájci csokoládégyáros lánya volt. A magyarországi letelepedés ötletgazdája és előmozdítója pedig a szintén cukrászcsaládból származó, a 19. század második felében Budapesten cukrászdát üzemeltető Kugler Henrik volt. A történet megismerteti az olvasót a Gerbeaud-ház megépülésével, az épület kialakításával és bevezet az egyes emeletek funkcióiba. Az elbeszélés tökéletesen átadja, micsoda hatalmas dolgot vitt véghez Gerbeaud és Kugler, s mekkora megbecsültségnek örvendett a Gerbeaud-ház Budapest-szerte, s ugyancsak a párizsi majd budapesti világkiállításon, no és a millleneumi ünnepségek alkalmával is. A 20. század beköszöntével Gerbeaud Emil az ország egyik legismertebb cukrásza és iparosa lett, aki meghonosította a macskanyelvet és a konyakos meggyet (minden előfeltevésünk ellenére azonban a zserbó megalkotása nem az ő nevéhez kötődik, erről is olvashatunk a könyvben). 

„…Szívem, csak azt akarom mondani, hogy akárhogy múlik az idő, bennem minden változatlan. 

A magáé vagyok, és minden elképzelésem, jövőm, gondolatom, csak magából indul ki.”

Természetesen, nem marad el a Gerbeaud-házban lakók életének vázolása sem. Gerbeaud Emilnek és Ramseyer Eszternek öt leánya született: Marcelle és Gabrielle még budapesti letelepedésük előtt, Svájcban; Ilona, Erzsébet és Margit már Magyarországon látta meg a napvilágot. Edith sorban az első Gerbeaud-lány, Marcelle és Elischer Vilmos első gyermeke (őt két húga, Dódy és Alice követte), aki 1906-ban született, s a fasori evangélikus templom látogatói már minden bizonnyal találkoztak vele, Benczúr Gyula ugyanis – aki apai nagyapja, Elischer Gyula barátja volt – a kislányról mintázta a kis Jézust a templom oltárképén. Az Gerbeaud család nevelési eszméi igencsak kiforrottak voltak és markánsan jelentek meg minden, a könyvben megismert generáció esetében. A lányoknak törekedniük kellett arra, hogy a lehető legjobb tanulmányi eredményt érjék el, kifinomult és szerteágazó műveltséggel kellett rendelkezniük, számos nyelvet sajátítottak el tökéletesen – és a munkától sem volt szabad visszariadniuk, hiszen bármikor hozhatta úgy a sors, hogy szükségük lehetett rá. A talán kissé ködös intelemként megfogalmazott irányelv végül sokszorosan beigazolódott. Egyrészt, Gerbeaud Emil minden lánya igen előnyös házasságot kötött, melyben persze a családi vagyonnak és a hölgyek műveltségének is szerepe lehetett, másfelől a 20. század teljes mértékben felforgatta a patinás vállalkozás és a család egészét. Az I. világháború után a tanácsköztársaság szinte a semmivé tette a több évtizednyi munkát, azonban a Gerbeaud-ház ezt követően is talpra állt. Edith sorsa ekkoriban kerül a regény fókuszába, s igazán a Rákosi, majd a Kádár-korszakban perdül ki önmagából. 

„Tudja valaki, hol lakik az emberben a bátorság? 

Ezzel születünk, vagy kifejlődik valahogy időközben?”

Edith habitusa egészen magával ragadó személyiséget sejtet maga mögött, a sodró lendületű elbeszélésben megismerhetjük tűzről pattant, bátor fiatalként, aki még a zsidómentésben is kivette részét. Az élettörténet mélypontja viszont egyértelműen a börtönévek elbeszélése. Nem mintha a szerző ebben ne törekedett volna arra, hogy a források mentén a legalaposabban adja vissza az érthetetlen fogság embert próbáló éveit, melyek alatt Edith tényleg és igazán hasznára tudta fordítani a neveltetése során belé plántált tartást. Olvasóként nem tudtam nem ellentétbe állítani a századelő pezsgő társasági életét, a napos oldalt a század közepének szürke, acélos könyörtelenségével. A hazugságokkal, melyek teljesen ki -és felforgatták a világ rendjét, mikor a normalitás részéhez kezdett kúszni, hogy a műveltség, a kifinomultság, a tudás, a tisztesség globálisan már nem meghatározó – és tulajdonképpen innen már csak egy ugrás a suttyó, szotyizó mágnások kivagyisága. Mintha Edith élettörténete (illetve: életének körülményei) ezt a porladó utat járná be.* 

„Akik úgy tartják, félelem csak rossz lelkiismeret talaján teremhet, 

nagyot tévednek, vagy nem éltek diktatúrában.”

A Gerbeaud-unoka embersége azonban visszahozza a napsugarat, a reményt, hogy minden körülmény ellenére van példa a tisztességes életre, van lehetőség tiszta lelkiismerettel a tükörbe nézni, felállni és újrakezdeni. A család történetében immár sokadjára. E tekintetben figyelemreméltó a férjével, dr. Szelényi Tiborral való hihetetlenül erős kapocs, mely az idézett levélrészletekből és az elbeszélői leírásokból is igazán szívet melengető. Az a klasszikus, szeretetteljes kapcsolat volt ez, mely az idő és a körülmények minden elképzelhető és elképzelhetetlen próbáját kiállta. Létezik ma is ilyen? – kérdezi a naív blogger. Az élettörténet zárlatában megismerjük az özvegy Edith mindennapjait, a (a nyelvekhez vagy a kultúrához kapcsolódó) soha meg nem kopó tudás szinte életmentő erejét és értékét. Edith nyelvtanárként való működése, ugyan a hagyományos módszerek mentén, mégis hatékonyannak bizonyult. Pedagógiai tevékenysége, a diákokra és az ő életükre gyakorolt hatása – a könyv tanúsága szerint – elvitathatatlan. 1997-ben a francia Becsületrenddel tüntették ki. 2004-ben, 96 évesen hunyt el.

„Az emberek hazudtak, mert féltek, hazudtak, mert azt hitték, ezt várják tőlük, hazudtak, mert védeni akartak valakit, vagy éppen ártani valakinek, hazudtak, mert megtörtek. Régi bűnnek hosszú az árnyéka, ilyenkor érteni meg, mennyire hosszú.”

Próbáltam röviden összegyűjteni azokat a fókuszokat, melyek magukkal ragadtak a kötetben – végül, mint fentebb látjátok, ezt elengedtem: nagyon hosszan tudnék még írni az egyébként nem túl hosszú, 230 oldalas könyvről, Edith és Tibor viszonylag későn szárba szökkent szerelméről, a börtönévek keservéről, az emberi tartásról, a társasági elit fogalmának átformálódásáról és oly sok témáról, melyet sok esetben csak éppen a felszínen kapargat az elbeszélés, mégis sokat jelent. S talán ebben az esetben látszik igazán, mennyire lényegtelen is a terjedelem. Hulej Emese könyve pontosan úgy lüktet, ahogy azt még a bejegyzés elején a békeidők életérzése kapcsán megfogalmaztam. Az elbeszélés magával ragadó, a szerző nagyon jól és ügyesen érzett rá Edith sorsának megörökítésére és az ezekhez szükséges eszközökre (szeretném megemlíteni a kötet két képmellékletét, s melegen ajánlom, hogy alaposan vegyétek is ezeket szemügyre, időzzetek el a társaságukban. A képmelléklet egyébként klassz figyelemfelhívás A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum böngészésére is). Talán ilyen az, ha küldetéstudattal és szívből írunk. Az Unoka a Gerbeaud-házból kiváló életrajzi írás, mely méltó emléket állít Elischer Edith emlékezetének, a Gerbeaud család hazai működésének, eloszlat néhány tévhitet a Gerbeaud-házzal és mai jelenlétével kapcsolatban, és bemutat egy egészen kivételes életutat.

*Az elbeszélő ezen a ponton kiszól a szövegből, melyre érdemesnek tartom röviden reflektálni. Azt írja a jegyzőkönyvek, tanúvallomások kapcsán: „Ha ma egy kutató megnézi az aktákat, honnan tudná, hogy ez nem igaz? Honnan tudná, hogy a ››különválás‹‹ féltő szeretetet és ragaszkodást rejteget, és vajon hány ilyen félrevezető hamis információ áll ezeken a papírokon, amit készpénznek veszünk?” Szerintem érdemes különválasztani a történelem iránt érdeklődő és a tudományos kutató fogalmát, illetve e kettő tevékenységét. A kutató – jó esetben – rendelkezik azokkal az ismeretekkel és kompetenciákkal, melyek mentén fel tudja térképezni egy forrás keletkezésének körülményeit (többek között a korszak, a személyek, az ideológiák, az eljárásrendek ismeretével) és az adott forrásokat ennek mentén tudja feldolgozni és értékelni. Ez a forráskritika.

Blogturné Klub

Hulej Emese egy neves család leszármazottjának történetén keresztül kalauzolja végig az olvasót a boldog békeidők Budapestjéről a 21. század első évtizedéig. Az életrajz főszereplője Elischer Edith, Gerbeaud Emil unokája. Vajon olyan édes és könnyed volt a legendás cukrász és családjának élete, mint ahogy elsőre gondolnánk? Tarts a Blogturné Klub három bloggerével, s ismerd meg Edith történetét! A turné végén a Jaffa Kiadó jóvoltából tiéd lehet a könyv egy példánya.

A turné állomásai

01.27. Szembetűnő

01.28. Spirit Bliss Sárga könyves út

01.31. Könyv és más

Nyereményjáték

A történethez kapcsolódóan a sütemények világába kalauzolunk titeket. Minden állomáson elrejtettünk a szövegben egy ismert desszertet, a feladatotok pedig, hogy a betűket megtalálva, az édesség nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway