Annyiszor igyekeztem már megfogalmazni (vagy legalábbis próbát tenni rá), hogy mennyi szempontból lehet klassz dolog/időtöltés/hobbi az olvasás, és
annyi nemzetiségű szerzőtől olvastam már, hogy igazán csak most tudatosult,
hogy Törökországnál keletebbre nagyon ritkán vándorlok, ami a történet környezetét vagy a szerző nemzetiségét illeti. Merthogy alapvetően igen, utazhatunk térben és időben, de térben, mintha Ázsia sokkal ritkábban fordulna elő, az én olvasmányaim között legalábbis mindenképp.
Genki Kawamura: A virágokat ne felejtsd
Fordította: Vihar Judit
Csillagérték: 8
Hogy a kiadói palettán ez hogyan alakul, annak (még) nem igazán jártam utána. Őszintén
szólva azonban, ez tényleg most ejtett gondolkodtatóba, mikor a bejegyzésbe fogva,
megpróbálom összefoglalni és felgöngyölíteni, miért éreztem olyan távolinak, de
minimum idegennek Genki Kawamura regényét – s közben miért gyakorolt rám mégis
hatást.
Végigpörgetve
az elmúlt csaknem tíz év olvasmányait, a szépirodalom vagy a szórakoztató
irodalom terén tényleg nagyon ritkán tettem próbát ázsiai szerzők munkáival. Ez
talán fakadhat abból, hogy például az aktuálisan szóban forgó japán kultúrával
kapcsolatban úgy gondolom, kissé specializáltan jelennek meg hazánkban
kiadványok, s a mangák világa valahogy mintha a japán szépirodalomhoz való kapcsolatomat
is eleve elrendeltté tenné. De az is lehet, hogy tökéletesen felesleges
találgatni: a lényeg, hogy A virágokat ne felejtsd – izgalmas címével és fülszövegével, valamint csodaszép külső megjelenésével – egészen alkalmas lehetőségnek
bizonyult, hogy picit rátekintsek a japán irodalomra is. Meg persze arra is,
hogy mi okozhatja az idegenkedésemet. Bár ez utóbbira nem valószínű, hogy
kielégítő választ adhatok ebben a bejegyzésben.
A
történet egy anya és fia kapcsolatát igyekszik feltárni. Ami talán elöljáróban fontos
adalék lehet ehhez, hogy Jurikó egyedül nevelte fel fiát, Izumit. Kettejük
történetébe Izumi felnőtt korában csatlakozunk be, egy ködképekkel is
megtűzdelt jelenetben, szilveszter éjjel. Anya és fia együtt töltik az év
utolsó napját, hogy aztán a következő év első napját – mely egyben Jurikó
születésnapja – együtt köszönthessék. Izumi – szintén egy korábbi esetre építve
– általában virággal lepi meg édesanyját. Ez a szilveszter azonban mintha kissé
másként alakulna. Izumi még csak egy-egy jeleneten (a mosatlanok a mosogatóban,
anyja a közeli játszótéren) akad fenn, az olvasó azonban kissé kényelmetlenül
fészkelődik, mintha érezné: valami itt nagyon nincs rendben. A főszereplők társaságában
töltött szilveszter este alatt aztán megtudjuk, hogy Izuminak van párja. Az is
kirajzolódni látszik, hogy noha anya és fia kissé idegenként viselkedik
egymással. Az elbeszélő viszonylag gyorsan felállítja a regény kérdéseit –
kicsit mintha tényleg ködben tapogatóznánk –, hogy aztán az elbeszélés során
beszéljen ezekről a kérdésekről. Merthogy választ nem mindenre kapunk. De
kell-e egyáltalán kapnunk?
A
rádöbbenés talán az egyik szava az elbeszélésnek. Ez a rádöbbenés pedig
Izumitól származik: Izumi párja ugyanis ugyanabban az időszakban lesz
állapotos, mint mikor Jurikót Alzheimerrel diagnosztizálják. Izumi tehát életének
ugyanazon szakaszában szembesül azzal, hogy hamarosan apa lesz, s hogy az ő
életében sosem volt jelen az apakép. Magától értetődőnek tartja, hogy gondoskodik
édesanyjáról, akinek állapota látványosan romlik – mindeközben pedig érzi annak
szükségét és (saját) igényét, hogy részese legyen a gyermekvárás időszakának
is. S persze, ott van a saját múltja, az emlékei, melyeket igyekszik a
mozaikokból összeállítani. A gondolati és fizikai keresgélésnek végül egy napló
lesz egyfajta lenyomata, melyet anyja abban az évben írt, mikor nagyanyja gondjaira
bízta fiát. Milyen töréseket okozhat egy ilyen év az anya-fia kapcsolatban és
milyet egy gyermek fejlődésében? Egyáltalán: kell-e ismernie egy szülő titkait
a gyermeknek? Helyre kell-e mindent tenni, vagy egyszerűen elegendő, ha
tiszteletben tartjuk a másik határait (és korlátait)?
Genki
Kawamura az én olvasatomban ezeket a kérdéseket járta körbe, s nem vagyok benne
biztos, hogy szándékában állt-e megválaszolni őket. Az elbeszélés hangulata
mindvégig melankolikus, valahogy mégis nagyon könnyen haladtam a történettel –
s még most is azt érzem, hogy inkább az olvasást követően kezdett el bennem
munkálkodni, mint közben. Így kifejezetten jól jött ki, hogy volt pár napom, mielőtt
nekiláttam a bejegyzésnek. Az olvasás után közvetlenül lehet, hogy azt mondtam
volna: nem hagyott bennem különösen semmilyen nyomot a regény. Kérdés persze,
hogy az én olvasói benyomásaim kapcsoltak be egy-két nappal a könyv becsukását
követően, vagy valóban az elbeszélés volt gondolatébresztő. Nem egyértelmű. Az
anya-fia kapcsolat sem egyébként, mert számomra nagyon szívmelengető volt a
gyerekkori visszaemlékezéseket olvasva a megerősítő, bátorító és dicsérő
attitűd, mellyel Jurikó fordult a fia felé – a két karakter az idő
előrehaladtával mégis eltávolodott egymástól, mégsem volt teljesen őszinte
egymással. Ezek nem egyszerű kérdések vagy folyamatok, amit tovább nehezít,
hogy egyébként mint kívülálló, nem ismerem tökéletesen az alapvető japán
normákat a családon belüli működéssel kapcsolatban (e téren persze sosem késő
felzárkózni). A virágokat ne felejtsd története egészen különleges aspektusa a
szülő-gyermek viszonynak, s azt hiszem, a későbbiekben bátrabban nyúlok a
kortárs japán irodalom felé.
Blogturné Klub
A
Ha a macskák eltűnnének a világból című könyv szerzőjének, Genki Kawamurának új
regényét ismét a 21. Század Kiadó hozta el a magyar közönség számára. A
virágokat ne felejtsdben egy anya-fia párost ismerhetünk meg, akik közösen
küzdenek meg a nő kibontakozó Alzheimer-kórjával. Ha kíváncsi vagy, mit
gondolunk a regényről, kövesd a turnénkat!
A turné állomásai
01.22. Szembetűnő
01.24. Csak olvass!
01.26. Readinspo
01.28. Könyv és más
01.30. KönyvParfé
Nyereményjáték
Játékunk
részeként minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet. Ezek olyan könyvek
borítóiból származnak, amelyek ugyancsak foglalkoznak az Alzheimer-kórral
valamilyen formában. A feladatotok, hogy keressétek meg az adott könyv címét,
és ezt írjátok a Rafflecopter dobozba.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése