Belle a történelemkönyvek soha nem olvasott lapjairól

Szeretem a Disney-meséket – nehezen tudok rangsorolni, de vannak örök kedvenceim. A Szépség és a Szörnyeteg például egészen biztosan ezek közé tartozik. A fantasztikus 1991-es mesefilm után – melynek már csak a szinkronhangjai is kincset érnek – a 2017-es filmes változat is egészen jóra sikerült (hogy azóta mi a túró történt ezen a fronton, annak ne most járjunk utána). Vissza a meséhez! Szintén a gyerekkorom élményeihez tartozik az 1997-es második rész, a Varázslatos karácsony (most, hogy eszembe jutott: elég régen is láttam, decemberben elő kellett volna venni). 

Emma Theriault: A lázadó Szépség

Kolibri Kiadó, 2023, 424 oldal

Fordította: Szujer Orsolya

Csillagérték: 5

Tehát: ha Disney és ha Szépség és a Szörnyeteg, akkor nyilvánvalóan kíváncsi voltam arra is, hogy 2020-ra (a kötet eredetileg akkor jelent meg) milyen megközelítésben tárgyalja a történet egy lehetséges folytatását – egy velem gyakorlatilag egykorú szerző.

Bizony, Emma Theriault – elvileg – egy évvel idősebb nálam. Ezt muszáj volt lefirkantanom, két okból. Az egyiket részletesebben kifejtem a bejegyzésben – és szerintem meg fogjátok érteni, mire gondolok. A másik pedig az, hogy hirtelen teljesen leizzadtam, mikor az utószóban azt olvastam, hogy két éves volt, mikor kijött a film! Éles matematikai tudásommal gyorsan utánajárhattam, hogy kereken öt éves szerzőről van szó, majd megvilágosodtam: a mesefilmre gondol! Én meg 1991-ben egy voltam. Egyszerű matematika. Igen, rendben…visszatérhetünk a könyvre! De hozzá kell tennem, hogy végig ambivalens érzések kavarogtak bennem a szerző életkorát illetően. Ami alapvetően nem is kellene, hogy érdekeljen, miközben elmerülök egy jó sztoriban. Elgondolkodtál például azon, hogy Walt Disney hány évesen alkotta meg Mickey egeret? Én sem.

Az ambivalencia pedig abból adódott, hogy a történet elején teljesen úgy éreztem magam, mintha a tizenegyedikes történelemtankönyvem oldalain barangolnék – valahol a korabeli életmód fejezetei között (amit egyébként szerintem soha senki nem olvas el), és a tankönyvíró azt gondolná: hú, de lazán sikerült megírnom a mindennapi életről szóló részt a francia arisztokráciáról. Egyébként maga az elképzelés elég biztató. Lio (hehe) és Belle a kastély fogságából megpróbálnak (főleg Lio) visszaintegrálódni a 18. század végi francia előkelőségek társasági életébe. Ehhez a legmegfelelőbb helyszín nyilván a fényűző Versailles, s noha Lio és Belle útja kötelező formaságnak indul, végül egész nagy kalamajka keveredik belőle. Nem adtam fel a reményt, hogy végül sikerül kikecmeregni a történelemtankönyvek soha senki által nem olvasott lapjairól, de ahogy feltűnik Lio rokona, Bastien (akiről csak egy amőba nem mondja meg, hogy számító és gonosz) és a nagy francia forradalom előszeleként megfogalmazódik az a zseniális ötlet, hogy Lio alapítson egy külön államot, mielőtt a harmadik rend átveszi az uralmat (mindezt nyilvánvalóan Bastien szorgalmazására és az ő segítségével), egy nagy sóhaj mellett temettem az arcomat a két tenyerembe. Oké, csináljuk!

A regény első felében tehát felállítjuk bástyáinkat, Aveyon királyság lesz, Lio királlyal az élén – akinek felesége, Belle nem veszi fel a címet. Az elbeszélő pedig tulajdonképpen az olvasó jóindulatára és türelmére bízza, hogy túllendül-e ezen a teljesen jogszerűtlen apróságon, hiszen „mindig vannak egyenlőbbek az egyenlőknél”. Ha azonban át is ugrottunk ezen, az azért egészen meredek elképzelésnek tűnik, hogy egy új királyság megalapításánál a király csak úgy hátrahagyja újdonsült országát, a mindenki által számítónak és gonosznak ítélt, de valamiért ezt mégsem kimondott és elfogadott Bastiennel és feleségével (mármint Belle-lel), aki – minekután semmilyen jogkörrel nem rendelkezik – mégis jogot (és kötelességet) kap arra, hogy a tanács tagja legyen. Ha nem volna elég az államalapítással járó gondok sokasága, a francia forradalom híre hamarosan Aveyon népét is eléri, s a felkelők élén egy ismerős figurát vélhetünk felfedezni. Ő pedig nem más, mint Gaston egykori fegyverhordozója, Lefu! És itt most jönne egy csendes kifakadásom az eredeti karakterek tökéletes kifordulásáról önmagukból, de miért is maradnék csendes? Nem, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egyes karakterek fiziognómiai és/vagy fiziológiai és/vagy egyéb más jegyei egycsapásra megváltoznának vagy hogy ne válhatnának újraértelmezhetővé egy retelling vagy egy folytatás kapcsán, de mikor minden karakter közül – ideértve a főszereplőket is, akik egyébként teljesen sematikusan, az eredeti meséhez képest szinte egyhangúan és jellegtelenül jelennek meg, az egyetlen szereplő, akinek a lelkére és megéléseire három percnél többet fordított a szerző, az éppen tökéletesen felülírja az eredeti történetben betöltött szerepét, az minimum fura. S itt gondolkodtam el azon, hogy a szerző mégiscsak a Netflix-generációhoz tartozik.

Hogy őszinte legyek (bár azt gondolom, nem kell különösebben bizonygatnom), A lázadó Szépség elég csalódáskeltő olvasmány volt számomra. Nagyon vártam, hogy elmerülhessek a már ismert környezetben, a már ismert szereplőkkel – de azt gondolom, hogy a szerző sokkal inkább alapozott arra, hogy a helyszíneket és karaktereket egyébként is kívülről fújja az olvasó, így nem igazán foglalkozott az építkezésükkel és a fejlődésükkel. Belle tökéletes királynőalak lehetett volna, szerintem a rebellisség is abszolút illik a bátorságához, de ezek a karakterjegyek számomra nem rajzolódtak ki a cselekményfolyamban. Másfelől, ha a szerző érzékelhetően nem mesekönyvnek szánta a történetet, hanem pontosan ugyanazoknak az olvasóknak, akik az eredeti megjelenéskor voltak gyerekek, akkor sokkal jobban lehetett volna a megküzdési stratégiákra, a szerzett tapasztalatok felhasználására fókuszálni. Ugyancsak emiatt érthetetlen Belle címmegtagadása is egy olyan korban (értsd: napjainkban) élő olvasóközönség számára írt történetben, mikor a társadalmi mobilitásra soha nem tapasztalt lehetőségek állnak rendelkezésre. Ennek lehetősége és kiaknázása sokak életében vezet identitáskrízishez, hiszen ilyenkor az ember minden közegben (a régiben és az újban is) kissé idegenül mozog – ennek kitárgyalását tök simán kihagyta az elbeszélő, sőt, tulajdonképpen az egyik legszerencsétlenebb forgatókönyvet szánta hősnőjének. S még egy finomság: ha a harminc pluszosoknak egész fejezetet kell szánni arra, hogy megmagyarázzuk a homoszexualitást, cinkosan összekacsintgatni, hogy „ugye érted, hogy nővel vagyok…de éééérteeeed?”, akkor maga az elbeszélés is kissé önmaga paródiájává válik. De látjátok, írok ezekről a sarokpontokról, tehát alapvetően valahol mélyen meg is jelennek a sztoriban, de nem ez a fő fókusz (és itt most nem arról van szó, hogy én mit olvastam volna szívesen...ez talán egyértelmű). Azt gondolom, hogy minden adott volt ahhoz, hogy új perspektívában vegyük fel a történet fonalát és megismerhessük Lio és Belle közös életét az átok feloldását követően. Mindehhez pedig páratlanul szép kiadvány is társult, az élfestett lapok lenyűgöztek! A lázadó Szépség minden Disney-fan érdeklődésére számot tarthat, viszont hogy ki mit mazsoláz ki belőle, az már más kérdés. 

Blogturné Klub

A Szépség és a Szörnyeteg-történetek rajongóinak a Disney ezúttal egy olyan történetet hozott el Belle-ről, ami azután játszódik, hogy a szörny már herceggé változott. Ez a mese világában játszódó, történelmi utalásokkal teli történet már nem gyerekeknek való történet, inkább azoknak készült, akik gyerekkorukban imádták a mesét, ám mostanra már felnőttek. Ezúttal négy bloggerünk követi végig, hogyan próbálja megakadályozni Belle, hogy a francia forradalom az ő királyságát is elérje és felégesse. Ha velünk tartotok, a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

A turné menete

01.05. Spirit Bliss Sárga könyves út
01.06. Dreamworld
01.07. Szembetűnő
01.08. Könyv és más

Nyereményjáték

A Szépség és a Szörnyeteg meséjét sokan feldolgozták már, ezúttal ezekkel a feldolgozásokkal fogunk játszani. Minden állomáson találtok egy idézetet, ki kell találnotok, hogy mely könyvből származik, és beírnotok a címét a Rafflecopter megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„– Nehéz sajnálni azokat, akik szánt szándékkal rohannak a katasztrófába. Ők önmaguk legnagyobb ellenségei, drágám. Ők okozzák a bajt saját maguknak. Nem érdemlik meg a szánalmadat.”

a Rafflecopter giveaway