Julie Murphy: Dumplin' - Így kerek az élet
Maxim Könyvkiadó, 2016, 420 oldal
Vannak témák, melyeket az irodalom is, a
filmvilág is kicsit - finoman fogalmazva - furán kezel. A kövérség - meglátásom
szerint - ezek közé tartozik, de említhetném bármely, az átlagostól eltérő
külső megjelenést. A telt karaktereket felvonultató alkotások vagy sztereotipizálnak
vagy a gúny tárgyává teszik az adott jellemet. Akadnak persze olyan alkotások,
amik nagy sztereotípia-döngető hévvel indulnak a világhír felé, s a végeredmény
mégis rosszul sül el. Ezen kis - szigorúan - saját megfigyeléseimmel a hátam
mögött lapoztam fel Julie Murphy könyvét.
 |
| Jelenet az adaptációból |
"Amikor az ember valakit olyan régóta ismer, nem látja meg benne ugyanazokat a dolgokat, amiket pedig mindenki más észrevesz. De amikor valaki a múltja és nem a jelene miatt jó barát, könnyű megtalálni azokat a közös szálakat, amik összekötik őket."
 |
| Julie Murphy |
Dundika egy fiatal, túlsúlyos leányzó. A
dackorszak közepén járva gyakorta kerül összetűzésbe édesanyjával, aki egyedül
neveli őt. A viták kirobbantó oka általában Will alakja. Azt hiszem,
semelyikünknek, akik az átlagtól - akár merőben is - eltérő alakkal
rendelkezünk, nem ismeretlen ez a vitatkozás: a szülői féltés és saját
bizonytalanságunk összecsapása. A bizonytalanság amiatt, hogy vajon kevésbé
szeretnek-e minket azért, ahogy kinézünk. Will kételyeit felnagyítja az a tény
is, hogy anyja a helyi szépségverseny vezetője, így a lány minden egyes évben a
háttérből asszisztálja végig, ahogy anyja a szebbnél szebb lányok versenyének
szenteli minden percét, így amúgy is ingatag lábon álló kapcsolatuk ezekben a
napokban még halványabb. Mindaddig, míg Will úgy nem dönt, ő is elindul a
megmérettetésen. Kicsit aggódtam, ezen a - z egyébként várható - fordulaton,
ugyanis egy régebbi, igen kínosan elsült filmélményt idézett fel bennem.
Szerencsére azonban Murphy jóval okosabban és ésszerűbben bánt hősnőjével.
"Nem hagyom magam kinevetni. Nem leszek egy pár azon fele,
akire mindenki rábámul, és megkérdezi: Hogy szerezte meg azt a fiút?"
 |
| Dolly Parton is fontos része a történetnek |
A történet számomra iszonyatosan lassan
és döcögősen indult be, s az első száz oldal élménye kicsit rá is nyomta a
bélyegét az egész kötetre. A rövidke fejezetek ellenére, szinte végig túlírtnak
és vontatottnak éreztem az elbeszélést, túltoltnak éreztem a
szépségverseny-szálat, miközben a cselekményben egy egészen nyúlfarknyi részt
ölel fel maga az esemény. Hiányoltam a humort, az (ön)iróniát, a jellegzetes és
szerethető karaktereket, holott feleslegesen nagy szereplőgárdával dolgozott az
elbeszélő. Az anyai viták kapcsán szívesen olvastam volna egy-egy fejezetet az
anya szemszögéből is. Fura, hogy bár nem igazán szerettem olvasni a könyvet, a
mondanivalója mégis tetszett, így elég kettős érzés uralkodik most bennem.
Pedig mennyire szeretném azt írni, hogy ez a történet zseniális! Kicsit úgy
érzem, hogy volt egy remek elképzelés, amihez nem párosult írói virtuozitás, de
az üzenet mégis átjött.
"Megérdemlem, hogy minden jól végződjön."
Összességében a Dumplin' egy kedves
történet egy fiatal, az átlagtól eltérő megjelenéssel rendelkező lányról, aki
mindenféle félelmekkel, bizonytalanságokkal, bizonyítási vággyal járja az
önkeresés ösvényét. Naiv és hajlamos a túlmiszticizálásra. Dacol és szeret.
Gyakorlatilag olyan és ugyanazokat a kötelékeket (a barátságot, a szerelmet)
tartja fontosnak, mint bármelyik korabeli hölgyemény. Vagyis semmiben sem
különbözik a társaitól, s ők sem látnak benne semmi olyat, ami miatt különbözne
tőlük. Neki is, ugyanúgy, mint mindenki másnak, rá kell jönnie, mi is a
legfontosabb az életében, rangsorolnia kell barátság, szépség, elégtétel
között. A döntésével pedig mindenképp nyugvópontra ért a történet. Igazából ez
volt a leginspirálóbb a regényben.
Nézd meg a regényből készült film előzetesét:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése