Galgóczi Dóra: Válaszok háza

2016 tavaszán, a Libri Könyvkiadó gondozásában jelent meg Galgóczi Dóra legújabb regénye, a Válaszok háza. Még nem olvastam az írónőtől, a sejtelmes borító is nagyon csalogatott, így utánajártam, mi lapul a fedél alatt.

Galgóczi Dóra: Válaszok háza

Megjelent: 2016.

Kiadó: Libri Könyvkiadó

Téma, műfaj: kortárs regény

Megrendelhető: ITT

Oldalszám: 376 oldal

Csillagérték: 8

Fülszöveg:

Ötször ​​cserél gazdát az aranyesők közt megbújó, különös ház. Minden lakója úgy lép be a kertkapun, hogy összekuszálódott élete megoldásra vár. Még nem sejtik, hogy elég néhány hónapot eltölteniük új otthonukban, és váratlan fordulatot vesz a sorsuk. Veronika késői lázadó, akinek fáradságos utat kell bejárnia a szigor álarcát viselő apja szívéig. Hogyan találja meg Luca, a nyurga kamaszlány igazi hivatását, és miként fogadtatja el szüleivel, akik más sorsot szántak neki? A valóságos jégkirálynő, Szilvia már-már a társtalanságot választja életformájául, amikor húga ráveszi, adjon esélyt magának, és mozduljon ki az életbe. Lesz-e az örök harcban álló testvérpárból igazi szövetséges? Mit tartogatnak az évek a visszavonult orvosnak, és hogyan különbözteti meg a hamis látszattól Nándor az egyetlen igaz szerelmet? A választ a kis ház őrzi, mely csak akkor engedi útjukra lakóit, ha meghallották az üzenetét. Galgóczi Dóra, többek között a Test a lélek börtönében és a Felpróbált életek sikeres szerzője sorra veszi az életút legfontosabb állomásait hivatás, szerelem, család, visszavonulás , miközben fontos sorskérdéseket is feszeget; bűn vagy megbocsátás, ragaszkodás vagy elengedés, harc vagy megbékélés. A Válaszok háza szereplői köztünk járnak, de az életükben egy csipetnyi mágia hoz változást, ami talán maga a szeretet.

Költözés. Költözködés. Dobozba csomagolt emlékek. Pakolás. Változás. Új helyek. De mi van a régi házzal? Amit magunk mögött hagyunk? Galgóczi Dóra Válaszok háza című könyvében nem egyetlen családot fog kézen, és vezeti végig történetüket, hanem az aranyeső mögött megbúvó, már-már varázserővel bíró háznál maradva mutatja be az oda költöző új lakókat - és persze a nehézségeket, melyekkel a beköltözők szemben találják magukat - no, nem a házban, jóval inkább saját életükben. Talán épp a válaszok háza nyújthat ezekre gyógyírt?

"Élmény...az volt bőven. 

Csak azt nem tudtam eddig, hogy lehet az ember ketten egyedül."

Öt történet, egy ház. Történetfüzér ez? Vagy egyetlen regény öt fejezettel egy házról? A történetek hol korosztályos problémát, hol egy megrekedt vagy bimbódzó kapcsolat nehézségeit mutatják be. Találkozhatunk a házat megöröklő unokával, az útkereső tinédzserrel vagy épp olvashatunk testvérviszályról is. Személyes kedvencem egyébként e két utóbbi. Mindkettőről szívesen olvastam volna hosszabban is. Nagyon szerettem a dackorszak bemutatását, a kezelhetetlen kamasz önmagára találását, ahogy a két generáció - a szülő és a gyerek - szép lassan ismét egy nyelvet kezd el beszélni. A testvérviszályt sokszor túlságosan is magaménak éreztem. Ami abból kifolyólag, hogy egyke vagyok, némileg meglepő és érthetetlen. De nagyon tudtam azonosulni az idősebb testvérrel, a hozzáállásával, azzal ahogy mások látták őt, ahogy ő is képes volt magát kívülről látni. Kacifántos. Érdekes, de - bár a lakók jöttek-mentek - egyetlen dolog az egész történetfüzérben állandó maradt. És nem, ez nem a ház meg a különféle problémák. A problémák, kérdések változóak, és - nem mintha spoilerezni szeretnék, de - egy kis kukta a házat is némileg átalakítja. A szomszéd! Bizony, Zsuzsa néni láthatatlan, már-már észrevétlen, ám maximális törzseleme a történetnek. Ha ügyesek vagyunk, fülön csíphetjük a hatodik történetet is, ami az öt novella lapjain folyamatosan rajzolódik ki.

"Igen, Szilvi olykor átlépte a határt az őszinte áldozatok és az értelmetlen mártírszerep közt. 

Mert ott bujkált a félelem, mi lesz, ha egyszer hátat fordít, többé nem fogják szeretni? 

Arra vágyott végre, hogy ne a tetteit szeressék, ne a kipipált feladatokat, a bölcs tanításokat, a nagylelkű ígéreteket. Csakis őt magát, aki soha nem lesz könnyelműen repkedő, mint Vanda, de talán lehetne egy szabadabban szárnyaló Szilvia."

"Csak akkor nem eshetsz,
ha el sem indulsz
- úgy viszont
végtelenül unalmas lenne az életed."

Kicsit azért meg vagyok lőve ezzel a könyvvel. Azzal, hogy öt különböző történetet, öt különféle "élethelyzeti problémát" mutat be, melyek mintegy mágikus válasza ez a ház, egy régi fénykép egy idős párral, akik ki tudja, mióta "őrzik" a lakot, kicsit olyan érzésem támadt, mintha a szerző nagyon biztosra akart volna menni. A ház szimbóluma elég tuti recept az irodalomban a történelem, a korosztályi különbségek, miegymás bemutatására. Ha tehát egyedi/eredeti szeretett volna lenni, akkor ez nálam nem annyira jött át. Bár mindenképp jó döntésnek tartom, hogy nem egy családot követtünk végig hosszú időn keresztül, hanem öt különfélét - nem egészen tudjuk, mennyi ideig. És talán itt jött elő számomra az igazi eredetiség. Merthogy, igazából nem nagyon derül ki, ki mennyi ideig él a házban, viszont a szomszéd néni életének folyásából azért tudunk következtetni. Úgyhogy ismételném önmagam: érdemes figyelmet fordítani a hatodik szálra is! 

"Az emlékek nem csak rózsaszínűek. 

De szükség van rájuk, komoran, szürkén is! 

Belőlük lehet építkezni."

Annyi azért mégiscsak bizonyos, hogy az életben nem egy ház dobálja felénk a kérdéseink válaszait, nem - feltétlenül - csak egy háztól függ a boldogságunk, mint ahogy nem fogható a rossz klímára, ha valaki nem jó döntést hoz. Anélkül, hogy spirituális tanácsadóvá avanzsálnék: minden válasz bennünk rejlik, mi döntünk, rajtunk áll, mennyire vagyunk őszinték másokhoz, s ami talán a legfontosabb: önmagunkhoz. Ha kamaszként belátjuk, hogy a szüleink (ideális esetben) nem gátolni akarják a boldogságunkat, hanem elősegíteni, ha nővérként észleljük, hogy a húgunk elveszett az életében (és fordítva), ha tudatosítjuk, hogy a kapcsolatunk zátonyra futott, akkor tulajdonképpen a legnehezebb lépésen már-már túl is vagyunk. De néha kell egy pont, legyen az személy vagy helyszín, ami segít magunkra találni, ami segít észrevenni, hogy picit megrekedtünk. A Válaszok háza sok szerepet kapott: ő volt a barát, akire számítani lehetett, a menedék, az állandóság, és egy kicsit az is, akit a szereplők kihasználtak. De valahogy mindannyian jó emlékekkel hagyták el a házat, mint ahogy én is jó érzéssel tettem le a könyvet, miután elolvastam.

"Most nem félszegen, tétova pillantással nézett a tükörbe. 

A szempár végre azt üzente: nézd csak, nincs mitől félned. 

Végre magadat látod, akire vágytál. 

Tudtam, hogy egyszer megismerhetlek."