Böszörményi Gyula: Lopotnyik

Tudjátok, vannak azok a szerzők, akiktől igyekszel mindent elolvasni. Na, nem azonnal…de szépen lassan, sorjában. Bármilyen műfajban tegyenek is kirándulást, te egyszer csak melléje szegődsz. Böszörményi Gyula volt az első szerző, aki rávilágított számomra, hogy könyvsorozatot olvasni nagyon izgalmas tud lenni. 

Böszörményi Gyula: Lopotnyik

Móra Könyvkiadó, 2023, 136 oldal

Illusztrálta: Szőnyi Gergely

Csillagérték: 10

Az Ambrózy báró eseteivel mindörökre a szívembe zártam, és még olyan műfajokba is belekóstoltam, mint a sci-fi. Nem lett kedvencem, de legalább próbát tettem vele. A szerző mesekönyvei és gyerekeknek szóló kiadványai azonban még ismeretlenek előttem. A jobb későn, mint soha jegyében zajló felzárkózásomat az eredetileg 2014-ben, idén pedig friss és ropogós kiadásban megjelent Lopotnyikkal kezdtem meg.

Alex Donovici: A tél megmentése

Csudi, a pacsirta meséi elfogadásról. Az idei évben ismét sikerült rácuppannom olyan műfajokra és szerzőkre, melyeket és akiket nem is tudtam, hogy ennyire hiányolok a mindennapjaimból. Bizony, egy darabig még kijátszom a hosszú évek hallgatását, hogy újra és újra rádöbbenjek – és ezt le is írjam –, hogy olvasni és ezért lelkesedni jó dolog. Hozzátéve, hogy természetesen egy szünet sosem árt, hiszen újult lelkesedéssel ismét klassz élményeket lehet begyűjteni azzal, hogy rábukkanunk egy kedves elfoglaltságunkra. 

Alex Donovici: A tél megmentése

Sorozat: Csudi, a pacsirta (2)

Móra Könyvkiadó, 2023, 128 oldal

Fordította: Koszta Gabriella

Illusztrálta: Stela Damaschin-Popa

Csillagérték: 9

No, de vissza a témához! A mesekönyvek világa egyértelműen behúzott magával és – bár mindig is nagyon ritkán adtam meg magam egy-egy sorozatnak – ma már úgy tűnik, a mesekönyv-sorozatok is bekúsztak a komfortzónámba. Alex Donovici cuki pacsirtájának története már az első könyvben is megolvasztotta a szívem, így egészen magától értetődött, hogy nem hagyom félbe Csudi kalandjait. A Móra Könyvkiadó pedig nem is váratott minket sokáig a folytatással. Piros pont és köszönet!

Guillaume Musso: Angélique

Talán a hosszas blogszünet után kissé merész ezt állítani, viszont idén ismét rájöttem, hogy Guillaume Musso azon szerzők közé tartozik, akiknek a könyvét a fülszöveg elolvasása vagy bárminemű plusz információ hiányában is egyértelműen szeretnék elolvasni. 

Guillaume Musso: Angélique

Park Könyvkiadó, 2023, 272 oldal

Fordította: Molnár Zsófia

Csillagérték: 7

A Mi lesz velem nélküled? nyáron teljesen visszahozta számomra a korábbi olvasmányélményeimet, megerősítve az évekkel ezelőtti pozitív tapasztalataimat a Musso-világban, így természetesen a legújabb története, az Angélique sem várathatott sokáig magára.

Marie Benedict: Nancy választása

A 20. század során az emberek számos olyan döntéshelyzettel találták magukat szemben, melyek nem csupán saját sorsukra mértek olykor végzetes csapást, de családjuk és társadalmuk szempontjából is hosszú évtizedekre meghatározóvá vált. Talán némiképp túlidelizált vagy sarkított ez a felütés, és talán a 21. században is hasonlóan fontos választások előtt állunk. 

Marie Benedict: Nancy választása

Libri Könyvkiadó, 2023, 432 oldal

Fordította: Svoboda Róbert

Csillagérték: 7

Előfordulhat, hogy a világháborúk és az ezekkel kapcsolatos ideológiai harcok mentén meghozott döntéskényszerek ma már távolinak tűnnek, nehezen tudjuk őket megérteni, dekódolni – de megismerésük, és mechanizmusuk épp ezért is olyan fontos. A múltat ismerni és abból tanulni nem valami erkölcsi pátoszba burkolt közhely, lényeges eleme (kellene, hogy legyen) a világ megértésének. Marie Benedict regénye egy olyan valós helyzetet vázol fel, melyben látszólag könnyű felfesteni az árulók és hűségesek táborát, de kis empátiával, a cselekménybe való mélyebb belehelyezkedéssel némiképp módosulhatnak a meglátásaink. A kérdés talán inkább abban áll: az elbeszélés lehetővé teszi-e mindezt az olvasó számára.

Charlotte von Feyerabend: Selma Lagerlöf

Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal egyértelműen az emlékezetembe égett (a szó jó értelmében) a gyermekkorom meséi közül. A Selma Lagerlöf történeteiből készült csehszlovák-svéd-japán mesesorozatot az 1980-as évek elején készítették – s bár hazánkba csak a ’80-as évek legvégén érkezett meg –, talán virágkora is inkább ehhez az évtizedhez köthető. 

 

Charlotte von Feyerabend: Selma Lagerlöf

Kossuth Kiadó, 2023, 416 oldal

Fordította: Tuza Csilla

Csillagérték: 5

Persze nehéz meghatározni, hogy egy olyan mesének van-e egyáltalán virágkora, mely eredetileg az 1900-as évek első évtizedében került a könyvesboltok polcaira, s még napjainkban is gyerekek generációi követik figyelemmel a szőke kisfiú kalandjait. Mielőtt azonban teljesen magával ragadna, hogy Nils Holgerssonról anekdotázzak (az eredeti mese elolvasásához is teljesen megjött a kedvem), érdemes megalkotójára emelnünk a tekintetünket. 

Alex Pappademas: Keanu Reeves

Előfordulhat, hogy Keanu Reeves nem szerepelne az első ötös névsoromban, ha megkérdeznék tőlem a kedvenc férfi színészeimet. A filmjei nagy részét szerintem nem láttam (a látottak közül pedig a legtöbb romantikus). Ettől függetlenül a Mátrix szerintem a filmes műveltség olyan darabja – nem megbántva senkit – mint a Star Wars vagy a Gyűrűk ura: akkor is láttad, ha sosem láttad. 

 

Alex Pappademas: Keanu Reeves

Kossuth Kiadó, 2023, 348 oldal

Fordította: Nimila Zsolt

Csillagérték: 7

Keanu Reeves pedig szerintem az a színész – vagy ahogy az alábbi beszámolóban bemutatott könyv alcíme előjelzi –, az a jelenség, aki mellett valahogy nem nagyon (nagyon nem) lehet elmenni szó nélkül. Ha ez az ember egy szót sem szól a vörös szőnyegen vonulva, akkor is körül lengi egy olyan aura, ami egy statikus fotóról is süt róla.

Elinor Cleghorn: Szenvedő nők

Nagyjából hetedikes lehettem, mikor az egyik tanárnőnk egy társadalomról szóló óra keretében megjegyezte, hogyha a férfiak menstruálnának, akkor minden hónapban plusz két szabadnapot és egészségügyi támogatást kapnának, hogy be tudjanak maguknak vásárolni a nehéz napokra. A szülés pedig magától értetődően, fájdalommentes lenne. A kétezres évek legelején jártunk, és akkor még nem is feltétlenül értettem, hogy milyen tág összefüggéssel és háttérrel rendelkezik ez az egyszerűnek (és tizenhárom évesen még kissé viccesnek) ható mondat. 

 

Elinor Cleghorn: Szenvedő nők

Park Könyvkiadó, 2023, 540 oldal

Fordította: Szécsi Noémi

Csillagérték: 10

Eltelt csaknem húsz év, és a tanárnő mondata – magával az órai szituációval – még mindig sokszor felsejlik előttem. Ma már értem – érteni vélem – a felütés komplexitását. De sokszor még mindig meg tud lepni a nemi egyenlőtlenség, s talán leginkább az, hogy 2023-ban még mindig jelen van, sőt: rá kell világítani, hogy tényleg létezik. Nincsenek illúzióim, ha húsz év múlva olvasod ezt a bejegyzést, akkor is lesz aktualitása. De gyermeki (és kutatói) naivitással valamiért mégiscsak él a remény bennem, hátha az Elinor Cleghorn-féle kutatások és kiadványok egyre többeket tanítanak meg látni, nem csupán nézni. Mert szerencsére a sussexi művelődéstörténész nincs egyedül.