Kilátások egy viktoriánus hölgy ablakából

A Szoba kilátással régóta foglalkoztatott. Egyrészt a 19. század történetei – még ha bele is nyúlnak a századforduló utáni időkbe – régóta foglalkoztatnak. Másrészt Forster regénye szerepel az 1001-es listán is, melyről minél többel igyekszem megismerkedni (még ha ez elmúlt években nem is sikerült túl sokat faragnom ezen a várólistámon). Harmadrészt – az előbbiekből fakadóan is – kíváncsi voltam, hogy milyen történet lapul az ablak mögött. 

E.M. Forster: Szoba kilátással

Menő Könyvek, 2023, 280 oldal

Fordította: Borbás Mária

Csillagérték: 6

Így kaptam az alkalmon, hogy a Menő Könyvek új kiadásában megismerkedjek a regénnyel. Előrebocsátom, hogy kicsit zöldfülűnek hathatnak majd a gondolataim – pedig mind a korszak, mind a műfaj igencsak közel áll a szívemhez, s gyakorta vagyok vállaltan elfogult a 19. századi társadalomkritikus, női fókuszú történetekkel. Most is egy ilyen olvasmányra számítottam – s tulajdonképpen: meg is kaptam (a magamét).

E. M. Forster eredetileg 1908-ban megjelent regényét gyakorta hasonlítják Jane Austen vagy Louisa May Alcott történeteihez, ami – a korszakot és a témát illetően – részben helytálló (alább kifejtem majd, hogy szerintem miért csak részben). Adott egy fiatal angol hölgy az 1800-as évek második felében, Lucy Honeychurch, akinek a nevétől – bevallom – olykor-olykor felállt minden babahajszálam. A fülszöveg szerint Lucy „egy jómódú angol család sarjaként éli unalmas hétköznapjait” – s bátran hihetünk is a felütésnek. Lucyt egy vénlány nagynéni veszi gardedámsága alá, mikor főhősnőnk Firenzébe látogat. Az elbeszélő nem húzza sokáig olvasója kíváncsiságát a mű címét illetően, hiszen a Bertolini panzióban Lucy és Charlotte épp a szobájuk kilátásán dohognak, mikor másik két angol úriember felajánlja nekik a saját, pazar panorámával rendelkező szobáikat – cserére, természetesen. A nem túl szemfüles olvasó számára is hamar kiderül, hogy a fiatalabb úriember, az eleinte nem túl kellemes társaságnak bizonyuló George a történet végéig velünk marad. Természetesen – ahogy az eseménytelen életű kisasszonyokkal lenni szokott – a szerelemhez vezető út mindenféle ármánnyal és csábító erőkkel van kikövezve, így – spoiler következik – Lucy (és George) sem kivétel ez alól.

Nagyon szerettem volna szeretni ezt a történetet, hiszen tényleg minden adott egy jól felépített sztorihoz: egy eladósorban lévő kisasszony, egy kotnyeles vénlány nagynéni, idilli helyszínek, előkelő úriemberek – köztük a megtévesztően megnyerő és a visszafogottan udvariatlan – és persze a szokásos angol konvenciók, társasági illemszabályok, de valahogy mégsem sikerült maradéktalanul megkedvelnem és/vagy értékelnem. Mindazonáltal egyrészt azt érzem, hogy az elbeszélő a hosszas és vontatott firenzei sétákkal, az olasz és angol szokások erőltetett, de nem – feltétlenül – kiaknázott ellentéteinek említésével már a regény első felében elvesztett engem mint olvasót. Egyszerűen nem kötött le az egyre következetlenebbé váló cselekményfolyam, már fikarcnyit sem érdekelt, hogy Lucy kitalál-e a firenzei sikátorokból (az sem volt teljesen világos, hogy hogy maradhatott egyedül), vagy sem. Nehezen haladtam hát az első résszel, így nem volt egyszerű az Angliába való visszaérkezés sem, így egy idő után sajnos kissé felületesen tudtam a történettel maradni.

Kicsit visszakanyarodva (vagy rátérve) Forster más korabeli szerzőkkel való hasonlatosságaira: az egyik legnagyobb problémám az volt, hogy Forster – szerintem – zsánerben gondolkodott. Már megvolt jó néhány jól bevált „receptje” a század első és második feléből, angol és amerikai irodalom tekintetében egyaránt. A saját olvasói tapasztalataimra támaszkodva e szempontból jogos az összevetés. A jól bevált receptet Jane Austen biztosította, a probléma talán ebben a tekintetben, hogy a Bennet és Dashwood kisasszonyok jó száz évvel némiképp más hétköznapokat éltek, s noha a viktoriánus korszak részben igyekezett konzerválni bizonyos hagyományokat, a 18-19. század fordulója és a 19-20. század fordulója némiképp más megközelítést igényelt volna a női jogokat és lehetőségeket illetően – bennem legalábbis maradt némi hiányérzet, noha kétségtelen, hogy Forster elég jól illusztrálja a konvenciók és a saját vágyak közötti őrlődést. A másik, ami miatt nem teljesen működik az austeni világ életre hívása, hogy noha Forster is igyekszik szarkazmussal és bohózatformában megközelíteni egy-egy jelenetet, szerintem egyszerűen nem ír olyan jól, mint Austen – és nem képes megragadni annyira a női fókuszt. A Montgomery-hasonlat kapcsán pedig Lucy karaktere kevéssé erős, mint a Kisasszonyok hölgyeié – más kultúrában is mozgunk, ugyebár. Amivel némiképp azonosulni tudtam, hogy Montgomery történeteivel jó néhány évvel ezelőtt hasonlóan lassan tudtam haladni, mint Forsterével.

A Szoba kilátással elsősorban azoknak lehet jó választás, akik szeretik a lassabban csordogáló történeteket, szeretnek elidőzni egy-egy városban – akár egy korábbi évszázad karaktereinek szemüvegén keresztül. A könyv olvasása után vettem fel a várólistámra az adaptáció megnézését is, ha egyszer sort kerítek rá, igyekszem arról is beszámolni. Nem volt számomra csalódás a könyv, hiszen elvárásaim sem igazán voltak, s elképzelhető, hogy egy későbbi újraolvasás során megkövetem magam – ebben sosem lehetünk bizonyosak.

Blogturné Klub

A Menő Könyvek egy talán méltatlanul elfeledett klasszikust hozott el a magyar olvasóknak új köntösben, s Blogturné Klub három bloggere vállalkozott arra, hogy veletek együtt újra felfedezze E.M. Forster regényét. Tartsatok velünk, ismerjük meg Lucy Honeychurch történetét! A turnéval tartva pedig – ahogy lenni szokott – megnyerhetitek a kötet egy példányát.

A turné állomásai

07.18. Szembetűnő

07.21. Spirit Bliss Sárga könyves út

07.24. Csak olvass!

Nyereményjáték

A 19. századi angol irodalom bővelkedik a nők társadalmi helyét és jogait is firtató regényekben, melyek ügyesen csomagolva sok esetben öltöttek testet romantikus történetben. Mostani játékunkban ilyen könyveknek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy-egy fülszöveg(részlet)et, a feladatotok pedig, hogy a szerzőt és a könyv címét is beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Margaret Hale, egy idilli dél-angol városból, Helstonból a textiliparáról híres, északi Miltonba költözik szüleivel. A családi döntés oka az, hogy lelkész apja meginog az egyházban, és lelkiismereti okokból feladja hivatását. Margaret szenvedélyes és szókimondó ifjú hölgy, és mivel nehezen viseli anyja megromlott egészségi állapotát és a költözést, szigorú kritikával illeti új környezetét. A munkássztrájk kirobbanásának idején ismeri meg apja egyik tanítványát, a helyi textilgyár tulajdonosát, a tehetős és felettébb sármos John Thorntont. Margaret mélyen együttérez a nehéz sorsú munkásokkal, ám éppen emiatt képtelen objektívan megítélni a kialakult helyzetet. Hamar rá kell ébrednie, hogy Thornton céltudatossága, őszintesége és szenvedélye a sajátjához fogható. Margaret önnön érzelmeinek csapdájába kerül…