2023. július 26., szerda

Levelek az ismeretlen jótevőnek

Milyen élményeket képes nyújtani egy több, mint száz évvel ezelőtt kiadott levélregény a 21. század gyermekeinek? Képes-e egyáltalán bármit nyújtani? Ez utóbbi kérdésem persze csak költői, s magam sem gondolom komolynak. 

Jean Webster: Nyakigláb Apó / Kedves Ellenségem!

Manó Könyvek, 2023, 480 oldal
Fordította: Borbás Mária
Illusztrálta: Magyar-Ésik Zsófia
Csillagérték: 8

Az igazi értékek, a felcseperedés és felnőtté válás – bár sokszor a világon egyedüliként érezzük magunkat a problémáinkkal – örökérvényűek. Sokszor pedig a legváratlanabb kötetek legváratlanabb szereplői nyújtanak segédkezet az olvasó számára. Jean Webster kötetei például ilyenek lehetnek.



Szükségem volt rá, hogy egy picit utánajárjak a szerzőnek, mert – bár épp az e történetéből készült adaptáció nyomán sokak számára nem feltétlenül ismeretlen – számomra mind a szerző, mind pedig a könyvei újak voltak. Az Alice Jane Chandler Webster néven 1876-ban született Jean Webster – aki egyébként Mark Twain unokahúga volt – a 19-20. század fordulóján vált ismertté gyermekeknek szóló történeteivel. Meglepve láttam például, hogy egyik kedvenc főhősnője a Patty nevet viseli (első műve, a Patty a kollégiumban 1903-ban jelent meg – erről én is tudnék egy kétezres évekbeli történetet fabrikálni, attól tartok) – muszáj lesz ennek is utánajárnom. De maga a szerző is felkeltette egyébként az érdeklődésem. Noha életműve viszonylag csekély – maga a szerző is mindössze 39 évet élt – műveit napjainkban is szívesen forgatják a fiatal olvasók. Minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy a Manó Könyvek egy közös – és egyébként megjelenésében is magával ragadó – kötetben jelentette meg az írónő Nyakigláb Apó és Kedves Ellenségem! című levélregényeit. A csodás (és néhol vicces) illusztrációkat a szerző eredeti rajzai alapján Magyari-Ésik Zsófia készítette.

A levélregény önmagában kevéssé áll hozzám közel – de valamivel mégis szívesebben forgatom, mint a novellákat (Webster novellistaként is tevékenykedett egyébként). Mindazonáltal az írónőnek sikerült mégis olyan légkört teremtenie – vagy talán olyan kis főhősnőket választania –, mely/akik által komfortosan el tudtam helyezkedni a történetben. A Nyakigláb Apó cselekménye a századforduló Amerikájában játszódik, főszereplője pedig egy árvaházban nevelkedett, igen határozott személyiséggel rendelkező leányzó, Jerusha (később Judy) Abbott. Az árva gyerekeknek – főként a lányoknak – nem sok jót ígért a jövő. Judyra azonban ráragyog a szerencse, s az árvaház egyik titokzatos patrónusa szárnyai alá veszi a fiatal leányzó, s magasabb tanulmányok folytatására buzdítja. A történet e szempontból persze mit sem érne, ha csak erkölcsi támogatás érkezne Judy irányába – azzal nagyjából a padlás is tele lenne –, a titokzatos idegen, akit Judy egy árnyjáték alapján Nyakigláb Apónak nevez el, a lány taníttatásának minden költségét is állja. Feltétele természetesen van: egyrészt nem akarja felfedni kilétét Judy előtt, másrészt pedig elvárja, hogy patronáltja bizonyos időközönként beszámoljon neki előmeneteléről. E levelek nyomán követhetjük végig egy tizenhét éves leányzó felnőtté válásának útját. Megismerkedhetünk a tinédzser lánybarátságok kusza hálójával, a tanulás és az ismeretszerzés vidám és nehéz pillanataival, az első szerelmes fellángolásokkal, a korabeli művelődési és kulturális szabályokkal, normákkal. S ennél többel is: végigkövethetjük, hogy mennyire képes és milyen jól tud élni azokkal a lehetőségekkel egy korábban reménytelen sorba tartozó ifjú hölgy, ha ugyanolyan pályáról indulhat, mint azok a lányok, gyerekek, akiket biztos családi háttér támogat, sőt predesztinál a felsőbb tanulmányok folytatására.

„Én azt hiszem, Apókám, hogy az ember legnagyobb kincse a képzelőerő. Az teszi az embert képessé arra, hogy beleélje magát mások helyzetébe, együttérzővé és megértővé váljék. Ezért kellene fejleszteni a gyermekekben ezt a tulajdonságot.”


Judy pedig mindehhez nagyszerű kalauzunk a regényben. Szarkasztikus, s olykor kileng – de melyikünk ne lett volna néha-néha (?) kibírhatatlan (olykor saját maga számára is) tinédzserként? A kérdésem természetesen költői. Nagyon kedveltem a Nyakigláb Apó elbeszélőjének derűjét és megcsillanó naivitását. A végén a leleplezés – és ifjúsági regényhez híven – az igaz szerelem sem marad el. A Kedves Ellenségem!-ben a levélíró szerepét a Nyakigláb Apóban már megismert Sallie McBride veszi át, s általa gyűrűzik tovább az árvaház és korábbi főszereplőnk, Judy élete is. Őszintén szólva – noha Sallie hasonlóan szórakoztató elbeszélőnek bizonyult – a második levélregényt már picit soknak éreztem, így nem kötötte le annyira a figyelmem, mint elődje. Elgondolkoztam azon, hogy vajon jó ötlet-e a két kötetet egybefűzve megjelentetni, de végül arra jutottam, hogy összességében ez a két regény így kompakt és ez a kiadás igazán méltó a történetekhez.

A végén picit a fülszövegre utalnék, mely mindenkinek ajánlja a két kisregényt, aki „kedveli Lucy Maud Montgomery és Jane Austen írásait. Valamint az ő lányaiknak, anyukáiknak.” Ezt a sort  a magam részéről mindenképp kiegészíteném a Brontë-nővérekkel is, főként talán Charlotte Brontë Jane Eyre-ével. Mert bár kétségtelen, hogy Austen és Montgomery cserfes és szarkasztikus hölgyeményei, a kellemes elbeszélői atmoszféra megjelenik a történetekben, közben a nőtörténet egy olyan fontos szegmense is kibontakozik, mint a nők tanuláshoz való joga és ennek lehetőségei, vagy épp az elmés hölgy társadalmi megítélése. Szóval: igen, Jean Webster évszázados történetei kellemes kikapcsolódást és fontos üzeneteket fogalmaznak meg a 21. századi gyermekek és felnőttek számára is. Szívesen megismerkednék az írónő további könyveivel is, melyekben a nevelésnek, az oktatásnak és magának az iskolának is fontos szerepet szán.




Blogturné Klub


A méhek titkos élete az Amerikai Egyesült Államokba kalauzolja az olvasót, s Lily történetével egészen az 1960-as évekig utazunk vissza az időben. Sue Monk Kidd regénye, amellett, hogy komolyan foglalkozik a rasszizmus kérdésével, arra is rávilágít, hogy a családi összetartásnak egyetlen meghatározója: a szeretet. A Blogturné Klub nyolc bloggere indul turnéra a könyvvel, hogy bemutassa ezt a magával ragadó történetet, melyet a 21. Század Kiadó csodálatos, új kiadásában olvashatunk. A turnéval tartva, ahogy lenni szokott, most is lehetőségetek van megnyerni a könyv egy példányát a Kiadó felajánlásában.



A turné állomásai


07.26. Szembetűnő
07.28. Zakkant olvas
07.30. Könyv és más


Nyereményjáték


A Nyakigláb Apó/Kedves Ellenségem! műfaja levélregény, így mostani játékunkban ezen a vonalon hívunk titeket nyomozásra. Minden állomáson találtok egy-egy fülszöveg(részlet)et egy-egy levélregényből. A feladatotok, hogy beírjátok az adott regény címét a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Ez ​a regény, amelyet Goethe huszonöt éves korában írt, s először névtelenül jelent meg 1774-ben Lipcsében, a világirodalom egyik legismertebb, legtöbbet olvasott és legnagyobb hatású regénye. Ennek az első kiadásnak a címlapján egy kis gyertya volt látható, egy tükör előtt. \”Vajon mit jelképezett? A géniusz lángját? – írja róla korunk egyik kiváló Goethe-kutatója, Richard Friedenthal, majd így folytatja: – A tükör mindenesetre gyújtólencseként működött. a regény tüzet gyújtott, szalmalángtüzet, de tűzvészt is, akkorát, amekkorát sem azelőtt, sem azóta nem látott a német irodalom.\” Hozzátehetjük: az egész világirodalom sem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése