Egy könyvesboltról szóló történet, könyvesbolt nélkül

Annyi klassz olvasmány után, mint amelyekre az év eddigi részében sikerült ráböknöm – már a nagy számok törvénye alapján is – benne volt a pakliban, hogy egyszer csak mellényúlok. De itt van A kis francia könyvesbolt – melynek címe ellenére fél csöppnyi köze nincs egy kis francia könyvesbolthoz, hacsak nem nemlétező metaforákban gondolunk, s igen nagyvonalúan azt mondjuk: egy kis francia könyvesbolt akár az emberi sorsok találkahelye is lehet, s lám, főszereplőnk épp egy ilyet vezet.

Cécile Pivot: A kis francia könyvesbolt

General Press Kiadó, 2023, 272 oldal

Fordította: Kaló Krisztina

Csillagérték: 7

Talán kissé szigorú a könyvről szóló bejegyzésem felütése, de a következőkben igyekszem kicsit tompítani rajta. Szóval: maradjatok velem.

Egy könyvet befejezve általában már körvonalazódik, hogy mit fogok róla írni, bár sokszor hagyom még pár napot érlelődni az olvasói élményeket. Engedem, hogy formálódjanak a gondolatok és a kiváltott hatás fényében átértékelhessek vagy új perspektívából szemlélhessek egy-egy történetet vagy történetszálat. A Molyos csillagozásokat és szöveges értékeléseket így viszonylag ritkán nézem át a bejegyzés megírása/közzététele előtt, a ritka esetek pedig általában azok, mikor egy könyv nem igazán váltotta ki a várt hatást bennem. Igen, kitaláltátok, épp egy ilyen könyvről pötyögök most. Mindennek ellenére és mindezek mellett vállalom, hogy némiképp fekete bárányként garázdálkodik majd a véleményem a csillagvadászok között. De no, lássuk!

Az első és legnagyobb problémámról már fentebb tettem is megjegyzést: A kis francia könyvesboltban NINCS kis francia könyvesbolt. Oké, Esther, a kötet tulajdonképpeni főszereplője egy kis francia könyvesboltot üzemeltet, de lássuk be, ha ennek semmi, de semmi funkciója nincs a történetben, akkor némiképp túlértékeltnek gondolom, hogy címként szerepeljen egy limonádé fedlapján. Az eredeti cím egyébként „Les lettres d’Esther”, ami csekély francia nyelvtudással sem tükörfordítása a kis francia könyvesboltnak. Élek hát a gyanúperrel, hogy a kiadó/szerkesztő nem találta elég piacképesnek és a már-már giccsesen idilli borítóhoz (aminek szintén nem sok köze van a sztorihoz) passzolónak az egyszerű „Eszter levelei” címet. Ezzel persze nem hajtott végre semmi unikálisat, gyakori metódus. Továbbléphetünk.

A szerkezeti koncepció. Hű. Kezdeti lelombozódásomat viszonylag gyorsan magam mögött tudtam hagyni a klassz levélregény koncepciót látva. Nem kell más hozzá, csak átlagos karakterek, általános problémákkal, innentől kezdve pedig lényegében csak az elbeszélői megvalósítás szabhat gátat egy szuper történetfolyamnak. A történet elején fixálódik a hatfős levélíró műhely, mindenki megkapja a feladatokat, a „szabályokat” és elkezdődhet a levelezés. Olybá tűnik ugyanakkor, hogy a levelezőpartnereknek semmi gondjuk az írással (mármint készség szintjén). Mindenki gyöngybetűkkel és helyesen fogalmazza meg az olykor kusza gondolatait, néha levélpapírra, néha papírterítőre, mindenki nagyon hasonló stílusban szólal meg – és valahogy a kurzus előrehaladtával sem történik semmi változás. Tudom, nagyon földhözragadt és gyakorlatias a megjegyzésem: de ez most komoly? És cseppnyi elvárásod nincs a saját íráskészségednek a fejlődését tekintve egy levélíró műhelyben? Lapozzunk tovább.

A történet és a sztori-koncepció. Hogy ne csak negatívan kritizáljak. A levélregényben mindenki valamiféle problémával, traumával küzd és mindenki vágyik arra, hogy valaki őszintén meghallgassa – sajnos, nincs új a nap alatt. A kötet erre az általános hangulatra alapozza a történetet, s az írás gyógyító hatását emeli fókuszba. Ezt szerintem nagyon fontos megmutatni szélesebb körben – és akár limonádéba csomagoltan is. A napló- és levélírás jótékonyan hathat a problémák feldolgozására, az önmagunkkal való megbékélésre is. De tipp: én pánikrohamok esetén is alkalmazom a naplóírást, és az éjszakai pánikroham-esetek 100%-ában sikeresen írom magam álomba. Ha tehát valamit elviszel magaddal ebből a bejegyzésből, az ez legyen. Vissza a történethez. Nagyon izgalmas elgondolás volt a párterapeuta részéről a házassági válságba került pár bekérése a levélíró műhelybe, s hogy nekik egymással is levelezniük kellett. A bizalmi viszonyok aprólékos kimunkálása szépen bontakozik ki, nyilván minden happy end – de hogy hogyan, azt nektek kell kiderítenetek.

Billegek. A könyv könnyed strandolvasmányként megállja a helyét. A limonádék kedvelői számára (kicsit magamat is idesorolom) különösebben kiemelkedő élményt – szerintem – nem fog nyújtani, az elbeszélést elég laposnak éreztem, így az én szerelvényem viszonylag gyorsan lekapcsolódott a mozdonyról. Van ilyen.

Blogturné Klub

Írunk-e még leveleket? Cécile Pivot könyvében ennek és a levélírás erejének járhatunk utána, hiszen a történet főszereplője, Esther épp egy ilyen tanfolyamot indít el egy kis franciaországi könyvesboltban. Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével, s derítsük ki együtt, mi lapulhat a levelekben, s hogyan formálják ezek a kötet karaktereinek életét. A turné végén megnyerheted a könyv egy példányát a General Press Kiadó jóvoltából.

A turné állomásai

06.30. Könyv és más

07.03. Csak olvass!

07.06. Szembetűnő

07.09. Betonka szerint a világ…

Nyereményjáték

Egy kis francia könyvesbolt kínálatának eredünk nyomába mostani játékunkban. Minden állomáson találtok egy-egy rövid életrajzi adatot valamely francia szerzőről. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik íróról vagy költőről van szó – és a helyes választ beírjátok a rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

1804-ben született regényíró, irodalomkritikus, dramaturg és kritikus, aki írói álneve ellenére nem férfi, s aki élete végéig figyelemmel követte a napi politikai és társadalmi eseményeket.