Philippa Gregory: A makrancos királyné

2016-ban a Libri Könyvkiadó gondozásában jelent Philippa Gregory: A Tudorok c. sorozatának ötödik része, A makrancos királyné.

Philippa Gregory: A makrancos királyné

Sorozat: A Tudorok (5)

Eredeti megjelenés: 2015.

Hazai megjelenés: 2016.

Kiadó: Libri Könyvkiadó

Fordította: Sziklai István

Téma, műfaj: történelmi, romantikus

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 540 oldal

Csillagérték: 6

Fülszöveg:

Mit tehet egy asszony, ha leendő férje egy sorozatgyilkos uralkodó? Parr Katalin, a harmincesztendős asszony titkos szerelmi viszonyt folytat Thomas Seymourral, de nincs választása, amikor VIII. Henrik – aki már négy királynét eltemetett, és korban akár az apja is lehetne –, úgy dönt, hogy elveszi feleségül. Katalin független és gondolkodó nő, tudja, milyen veszélyek lesnek rá… Henrik azonban eleinte bálványozza az új arát, Katalin pedig kezd megbízni benne, miközben egyesíti a királyi családot, az udvarban létrehoz egy radikális felfogású tudóskört, és régensként még az országot is vezeti. De ő sem menthet meg minden protestánst, amikor Henrik veszedelmes tekintete a királyné felé fordul…Philippa Gregory, a királyregények királynője VIII. Henrik utolsó feleségéről írt megindító regényt; egy nőről, aki szenvedély és tudás dolgában is a férje felett állt.

A makrancos királyné a második olvasmányom volt Philippa Gregory könyvei közül, melyet bár más sok hónapja olvastam (és aztán jól nem írtam róla), a történetre gondolva még mindig ugyanaz a hangulat, ugyanaz véleményvonal jár át, mint akkor. Az első olvasmányom, A király átka után is ugyanezt éreztem, bár akkor még kissé elvakított az a kultikus tisztelgés, ami a szerzőt körbelengi meg az a lelkesedés, hogy ennek én is részévé váltam azáltal, hogy bekapcsolódtam Gregory életművének olvasásába.

A 16. századi Anglia történelme finoman fogalmazva sem tartozik a kedvenc témáim közé. Nem szeretnék mindent a középiskolai és egyetemi történelem oktatás számlájára róni, de az oktatás e két szintje – elsősorban is a felsőoktatás – mindent elkövetett annak érdekében, hogy a korszakért való morzsányi érdeklődésem is csírájában elfojtsa a kronológia és tényadatok összefüggéstelen számonkérésével. Pedig voltak nők, engedelmesek és harcos szelleműek, protestantizmus a máig elható hagyományokkal. Ilyenkor jön kifejezetten jól egy népszerű és jó tollú szerző meg egy olvasni szerető érdeklődő. Philippa Gregoryról pedig már olyan sok dicső szót hallottam, hogy elérkezettnek láttam az időt: készen álltam arra, hogy valaki újra felgyújtsa lelkesedésem szikráját. A király átka majdnem jó kezdésnek is bizonyult ehhez, erről már írtam korábban a blogon.

Parr Katalin

A makrancos királyné megjelenése után viszont még hosszú ideig szemeztem a könyvvel a polcon, mire rászántam magam az olvasásra. S mint írtam, újabb hosszú hónapok következtek, míg bejegyzés is születik a könyvről. A történetben nagyon izgalmas történelmi szereplő, Catherina Parr áll. Néhány alap dolgot tudtam csak róla, de nagyon izgalmasnak ígérkezett a legtöbbször házasodó angol király és a legtöbbször házasodó angol királyné történetének női szemléletű bemutatásának megismerése. Bizony, VIII. Henrik hatodik felesége összesen négyszer házasodott. Kell-e ennél jobb 16. századi regényalak egy izgalmas és romantikus történelmi regény megalkotásához, aki által ráadásul akár közelebb is hozható az 1500-as évek angol világa? Végül, viszonylag kevés elvárással, ám annál nagyobb kíváncsisággal vetettem magam az oldalak közé. Jó előjelnek tűnt az is, hogy A makrancos királynét nem A király átka fordítója ültette át magyarra.

A lelkesedésem azonban az oldalak előrehaladtával folyamatosan alábbhagyott. A karakterek nagyon egysíkúakká, az elbeszélés vontatottá, a hangulat egyre nyomottabbá vált, és a történet szépen lassan magára öltötte ugyanazokat a kliséket, melyek miatt a középkorban játszódó filmeket sem igazán kedvelem. Fura kettősség uralkodott bennem, mert egyébként minden résztéma: a vallásos fejtegetések, a király udvara és Katalin érzelmei is mind-mind nagyon érdekeltek, de érzésem szerint itt minden valahogy nagyon megmaradt a lehetőség szintjén. Szóval, így a második Philippa Gregory olvasmányom után – ami egyébként szerintem jobb volt, mint az első – még mindig nem igazán tiszta és világos az a hype, ami a szerzőt övezi. De talán majd a harmadik.