A Menő Könyvek gondozásában az
Ellenpontok-sorozat immár harmadik kötete jelent meg. Ezúttal Kalapos Éva vette
górcső alá a tinédzserek mindennapjait és mutat be nekünk egy történetet - két
szemszögből is. A Blogturné Klub három bloggere ismerkedett meg a könyvvel, és
egy turné keretében igyekszik utána járni Ábel és Zsombor történetének.
Természetesen, a nyeremény sem marad el, ha a turnéval tartotok.
Sorozat: Ellenpontok (3)
Megjelenés: 2017. október 26.
Kiadó: Menő Könyvek
Téma, műfaj: ifjúsági
Megrendelhető: ITT
Terjedelem: 284 oldal
Csillagérték: 7
Fülszöveg:
Zsombor és Ábel maguktól sohasem
beszélgetnének egymással. Ám, ha az ember apja/anyja egymásba szeret, sőt,
össze is költöznek, akkor kénytelen lesz. Pláne, ha az egészet megfejelik egy
nagy, közös családi síeléssel, előre borítékolhatjuk, hogy ebből sok jó nem
sülhet ki. Vagy mégis? Ez az egyszerre könnyed és komoly történet hűen mutatja
meg Zsombor, a menő, vagány, szerepelni szerető, diákdirinek készülő srácot
éppúgy, mint Ábelt, aki cseppet sem a társaság középpontja, és a
történelemkönyvekkel otthonosabban érzi magát, mint a lányok közelében. A
Muszáj?! nem csak a különböző személyiségtípusok összeütközéseit mutatja meg,
hanem egy patchwork család összecsiszolódásának nehézségeit is. A főszereplő
srácok visszaemlékezéseit olvashatod egymás után, előbb az egyik szereplő, majd
a könyvet megfordítva a másik szereplő szemszögéből is, vagy úgy, hogy
összefonod a két szálat. Bármelyik történettel indulsz is neki, ha eljutsz az
Ellenpontok felirathoz, akkor átlapozhatsz a másik naplóba és megnézheted, hogy
ugyanazt a történést mennyire másként látják a szereplőink. Kalapos Éva ezúttal
sem okoz csalódást olvasóinak, garantáltan élvezni fogod, bármelyik szereplő
karakterével is tudsz könnyebben azonosulni. És hogy mi lesz a történet vége?
Vágd fel a középső részt, és ez is kiderül! Ezt MUSZÁJ elolvasnod!
Illusztráció |
Sok szó esik mostanában a kötelező irodalom
reformjáról – legalábbis az erre irányuló törekvésekről, melyekre (sok más
egyéb mellett) véleményem szerint is égető szükség lenne az irodalomtanítás
jelenlegi gyakorlatában. Nem arról van szó, hogy a klasszikusokat ki kell vágni
az ablakon, de olykor sokkal célravezetőbb, ha teret engedünk olyan olvasmányok
és témák tárgyalására, melyek valóban érdeklik is a fiatalokat; az ő nyelvükön
írták, az ő világukat tárgyalják. Vannak egyetemes igazságok, de akadnak olyan
társadalmi jelenségek is, melyek vagy nem voltak jelen olyan hangsúlyosan a
korábbi évszázadokban, vagy egyszerűen nem írtak róluk; ha tetszik: tabu
témaként tartották számon.
A tabusítás ugyan manapság sem
ismeretlen fogalom, viszont sok olyan téma is felbukkan – itt most elsősorban
az ifjúsági irodalomra fókuszálva –, melyek például tíz-tizenöt éve nem, vagy
csak elenyésző mértékben, s melyek egészen új/más perspektívában is bemutatják
a fiatalt, a gyereket, illetve a világukat. Ha a saját gyerekkoromra, az akkori
olvasmányokra gondolok vissza, mintha az akkorihoz képest az aktuális ifjúsági
irodalom hangsúlyosabban reagálna a társadalmi rezdülésekre, bátrabban nyúlna a
válás – új család alapítása jelenségre a gyermekek perspektívájából
megközelítve. A hazai kiadók pedig, az utóbbi évek tapasztalatai szerint egyre
szélesebb teret engednek az ilyen témájú könyvek megjelenésére. A Menő Könyvek
az elmúlt egy év során több olyan, a fiatalok problémáit, érzéseit fókuszba
helyező könyvvel is előrukkoltak, melyek számomra is sok tanulsággal
szolgáltak. Az antológiák (melyeknek reményeim szerint, még sok-sok folytatása
érkezik), mint Az első vagy a Szívek dallama hihetetlenül jól és hatásosan
érzékeltetik, hogy egy-egy témát milyen sokféleképp meg lehet fogni, és hogy a
nézőpontok között nincs hierarchia: tökéletesen tudnak egymás mellett működni a
történetek.
Kalapos Éva |
Az Ellenpontok sorozat pedig azt igyekszik
vázolni, mi van, ha ezek a bizonyos teljesen eltérő álláspontok találkoznak, és
nem feltétlenül értik meg egymást az első pillanattól kezdve. Sőt, a
bonyodalmat pont ez okozza: a lázadó tinédzser és a szülő, vagy épp két lázadó
tinédzser ellentéte. A sorozat köteteinek szerkezetét amiatt tartom
zseniálisnak, mert mindkét részről megismerhetjük a konfliktusban álló felek álláspontját,
s a két nézőpont összeütközése, illetve nyugvópontra helyezése az olvasó
kezében van. Szó szerint, hiszen egy ollóval mi magunk vethetünk véget a
háborúskodásnak. A sorozat számomra szörnyen indult. Úgy
éreztem, nem megfelelő elbeszélő kezében van a toll, nem olyanéban, aki képes
azonosulni mindkét féllel. S pont kulcsszereplő szemszögével nem tudott. A
tizenéves leányzót egy nemtörődöm felnőtt sztereotípiákkal túlterhelt
szemüvegén keresztül ismerhettük meg, ami élvezhetetlenné tette a történetet,
és megsemmisítette a célt. Mindezt nem utólagos magyarázkodás miatt írtam
(ezeket nagyrészt egyébként is kifejtettem akkor), hanem mert el kellett
érkeznünk a harmadik részig, hogy ismét be merjem vállalni a sorozatot. Kalapos
Éva ugyanis számomra egyfajta garancia arra, hogy a tizenévesek világa
megelevenedik a lapokon.
Nem is csoda, hogy a szerző nem is egy,
hanem rögtön két tizenéves fiú életébe kalauzol minket. Ábel és Zsombor
mostohatestvérekké válnak, s bár a legkevésbé sem kedvelem ezt a kifejezést, a
mostoha ebben az esetben nagyon is helytálló. A Muszáj?! egy mozaikcsalád
létrejöttét mutatja be, melyben a fiatalabb felek egyáltalán nem tudják
elviselni egymást, a konfliktusaik állandósulnak, nézeteltéréseik pedig – ahogy
gyakran lenni szokott – egy tragédia árnyékáig nem is tűnik úgy, hogy
rendeződhetnének. Picit meglepett, hogy maga a cselekmény nem köt le annyira,
mint ahogy azt Kalapos Évától megszoktam már. Itt ugyan nyomát sem éreztem
annak, hogy az elbeszélő idegenkedve mozogna a korosztály mindennapjaiban, viszont
túl sok üresjáratot és monotonitást fedeztem fel a szövegben. Úgy tűnik, továbbra
sem igazán sikerül a sorozattal megbarátkoznom, bár a Muszáj?! határozottan jó
irányba mutat: a karakterei általánosak ugyan, viszont életszerűen jelenítik
meg a korosztályi sajátosságokat. A két fiatal szempontja mellett pedig
megjelennek a szülői nézőpontok is – elsősorban a kötet feloldásában. Az igazi
áttörés, a lebilincselő cselekmény viszont hiányzott. Nem arról van szó, hogy
elengedte volna a kezem olvasás közben, jóval inkább arról, hogy már az elején
sem szorította meg, hogy magával rántson a történetbe.
Blogturné Klub
A turné állomásai
Nyereményjáték
Az Ellenpontok - mint azt a bevezetőben
jeleztük - immár a harmadik részénél tart. Játékunkban most a három kötet
szerző nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy fülszövegrészletet a
sorozat eddigi szerzőinek valamelyik könyvéből. A feladat, hogy megtaláljátok,
melyik könyvről van szó és a szerző nevét és a könyv címét beírjátok a
Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek, beírt válaszaitokon nem
áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy
levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest
sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
A feladvány:
Soma és Niki régóta kerülgetik egymást. Amikor már úgy tűnik, hogy semmi sem mentheti meg őket attól, hogy egy pár legyenek, mindig összekavarodnak a dolgok. Ez az egyszerre könnyed és komoly történet hűen mutatja meg a kamaszlélek összes rezdülését – mindkét szemszögből. Niki hitelesen hozza a lányok tipikus félelmeit, problémázásait és Soma azt, hogy mitől reagál másképp egy fiú ugyanarra a helyzetre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése