A magyar Sherlock Holmes, Ambrózy báró és nagyszájú társa, Hangay Mili végre visszatérnek, hogy újabb bűnügyeket oldjanak meg! Rögtön nagy fába vágják a fejszéjüket, hiszen a gyilkosságokat a legkiválóbb detektíveknek sem sikerült megoldania. A sorozat első kötete, a Leányrablás Budapesten elnyerte a Magyar Könyvek Viadala legszebb borítójának járó díját, hamarosan pedig érkezik a kívül-belül méltó folytatás!
Fülszöveg:
1900 ősze. Budapest
székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó
teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli
érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban
egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az
asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az
eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy
báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon
a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal
Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg
úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért
utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott,
tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre
ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A
minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd,
nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.
A Leányrablás Budapesten
című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a
korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e
szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát
szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!
Az íróról
 |
| Böszörményi Gyula |
Böszörményi Gyula magyar író, újságíró. A Gergő és az álomfogók című meseregényével lett ismert országszerte. Színpadi, rádiós és televíziós munkái is jelentősek.
Ötven éves korára már több, mint ötven regényt írt, a Lúzer Rádió, Rontásűzők és az Álomfogó sorozatok mellett önálló művekkel, esszékötetekkel és antológiákkal is jelentkezett. A gyerekeknek szánt könyveit a felnőttek is imádják, sőt, végigvigyorogják – ahogy az eKultura kritikusa is tette.
Munkásságát számos díjjal jutalmazták. 2007-ben József Attila-díjat kapott, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökének különdíjával tüntették ki, a Gergő-regények IBBY díjat kaptak az Év Legjobb Gyermekkönyve kategóriában, tavaly pedig a Könyvmolyképző Kiadó Nívódíját is átvehette.
A borító
Exkluzív részlet
– Sajnálom, anyám, én nem járok kalapszalonokba, ruhaüzletekbe, sem a Stefániára korzózni – közölte kimérten az újságja mögé rejtőző Richárd. – Ahol én megfordulok, oda legtöbbször hölgyeket be sem engednek.– A férfikaszinókon és kávéházakon kívül is van élet – jegyezte meg Agáta mama. – Hangaykisasszonyt nemrég súlyos csapás érte, és még most sem lehetünk biztosak abban, hogy a rá leselkedő veszély valóban elmúlt. Úgy vélem, ha vendégül látjuk, arról is kötelességünk gondoskodni, hogy elfoglalja magát és feledni tudjon. Erre pedig bármi jó, ami eltereli a figyelmét és megmozgatja az eszét.– Csak nem arra céloz – Richárd oly hirtelen eresztette ölébe a Pesti Hírlap lepedőnyi számát, hogy az majdnem felborította a kínai kávéscsészét, mely a kisszalon asztalkáján állt –, hogy Hangay kisasszonyt a nyomozásaimra kéne meginvitálnom?!Agáta mama csíptetős okuláréja mögül felém pillantott.– Ön mit gondol erről, gyermekem?– Azt hiszem, némi rejtvényfejtés valóban jót tenne – mosolyogtam rá. – Talán még az a teljességgel elképzelhetetlen eset is előfordulhat, hogy az én női ösztönöm segít a bűnügy megoldásában.Elismerem, utóbbi kijelentésem kissé rátarti volt, hisz csak idén májusban töltöttem be atizenhetet. A bárót azonban igencsak mulattathatta az elszólásom, mivel az újságot összehajtva beleegyezőn bólintott.– Ígérem, anyám, hogy amint öltöztethető babák, esetleg romantikus lányregények tolvajai után kell erednem, nyomban Mili kisasszony segítségét fogom kérni – mondta apró mosollyal a szája sarkában, majd felállt, s mindkettőnk felé meghajolva, távozott. Én persze legszívesebben utánadobtam volna a csészét, amit korábban nem sikerült magára borítania, ám ebben a jólneveltségem sajnos meggátolt.– Ne vegye a lelkére, gyermekem – szólt Agáta mama, kékes füstöt pöffentve Princesasszigaretlijéből. – Az ön különös lénye egésze összezavarja az én szegény fiamat, ezért ilyen… Hm,ilyen rideg és szenvtelen magával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése