Madeline Hunter: A csendestárs

Madeline Hunter legújabb regényében két elszánt akarat feszül egymásnak, hogy aztán az egymás iránt érzett vágy, az egyre mélyülő érzelmek és a múlt titkainak útvesztőjében megleljék az egymáshoz vezető utat.

Madeline Hunter: A csendestárs
Eredeti megjelenés: 2012.
Hazai megjelenés: 2015. ősz
Kiadó: General Press Kiadó
Fordította: Melis Pálma
Műfaj, téma: történelmi romantikus
Oldalszám: 344 oldal
Csillagérték: 6

Fülszöveg:

Ki hallott már olyat, hogy nő vezessen egy tekintélyes londoni aukciósházat? Pedig Emma Fairbourne-nak éppen ez a szándéka, miután egy tragikus balesetben elveszíti az apját. Természetesen nem bolond, hogy nyíltan így tegyen, és ezzel elijessze a gazdag gyűjtőket. Így hát a barátnőjével együtt kieszel egy tervet: felbérel egy jóképű és elbűvölő fiatalembert, hogy a nyilvánosság előtt képviselje az aukciósházat. Az elképzelését siker is koronázná, ha nem avatkozna közbe Darius, Southwaite arrogáns grófja, az aukciósház résztulajdonosa, a csendestárs. A grófnak egyáltalán nem áll szándékában tovább működtetni a vállalkozást, és nyilvánvalóan azt sem engedheti, hogy a bájos Miss Fairbourne irányítsa azt. Nincs más lehetőség, az üzletet el kell adni. Ám a makacs Emma egyetlen nőhöz sem hasonlít, akivel a gróf eddig találkozott, és nem hajlandó elfogadni a döntését. Darius ezért új fronton indít támadást. Hiszen más módon is elérheti, hogy a hölgy megadja magát, és az sokkal kellemesebb lenne mindkettejük számára...

Miss Fairbourne 

"Legyünk őszinték és gyakorlatiasak, ahogy kívánta. Ön nem egy szépség, ezt ön is elismerte. Egy férfi romantikus érdeklődését a modora csak lelohasztja, mint ahogy az is, hogy nyíltan beszél. Önfejű és olykor házsártos. Röviden: jó oka, sőt több oka is van annak, hogy pártában maradt."

"Képzelj el egy olyan monoton hangot, mint a légyzümmögés. Az előre megjósolható szavakat olyan lelkesedéssel ejtette ki, mint egy iskolás fiú a bemagolt leckét. Félbeszakítottam, és ragaszkodtam hozzá, hogy ne színleljünk több érzelmet, mint amennyit bármelyikünk valaha is érzett."

Újabb utazást tettem a történelmi romantikusok tengerén, az "olyan" történelmi romantikusokén. Néha bekattan egy műfaj, amit egyszerűen szeretni akarok. Az egész az Egy hölgy sosem enged kapcsán kezdődött, jó fél éve. Akkor ismerkedtem meg az irodalomnak ezzel a "tizennyolcpluszos" vonallal is rendelkező szegmensével. Akkor az a könyv nem egészen győzött meg, leginkább amiatt, mert a történelmi hűséget nem egészen érzékeltem pontosnak, hogy úgy mondjam: inkább csak a körítésnek bizonyult számomra. Különösen hangozhat, de annak ellenére, hogy nem győzött meg, valamivel mégis megfogott a könyv. Így most, A csendestárs megjelenésének kapcsán döntöttem úgy, hogy készen állok az újabb megmérettetésre. Kíváncsi voltam, hogy egy újabb, számomra nem ismert írónő és egy izgalmas történetet ígérő fülszöveg áttöri-e végre a falat...

"— Miért gondolná, hogy bántódásom eshet? Lehet, hogy csak körbejárom a birtokot, és semmi több.

Mrs. Norriston szégyenlősen lesütötte a szemét.

— Lehet, hogy elejtettem, hogy egy találkozón van. Elképzelhető, hogy megemlítettem, hogy csempészekkel kell beszélgetnie.

Ez a férfi rám ijesztett, és nem tudtam kibújni a válasz alól.

— Ugyan már, Mrs. Norriston, nem kellett volna elmondania, mi járatban vagyok. Attól sem kellett volna megijednie, hogy egy férfinak olyan szerencséje volt, hogy történetesen egy lord örököseként

született. Csak azért mondta, hogy veszélyben vagyok, hogy elérje, amit akar."

"Ha egy gróf arra fecsérli az idejét, hogy egy nővel sétáljon, 
akkor ennek a nőnek kutya kötelessége kideríteni, miért teszi ezt."

A könyv eredeti borítója

Az alaptörténet tulajdonképpen meglepően jól hozza a nők 19. századi szerepvállalását, és azok korlátait: az állandó fenntartások, szabályok közti életet, a becsmérlő beszólásokat...Minden az általam vártak szerint alakult, legalábbis az elején. Fura, mert az imént említett, a - férfiak részéről érkező - állandó csipkelődések egy idő után inkább bosszantottak, mintsem mulattattak, pedig alapvetően kedvelem a hasonló írói fogásokat. Valószínűleg azért, mert mindig akad egy talpraesett és éles elmével megáldott hölgyemény, aki ezeket a magasan pattogó labdákat leüti. Emma kisasszonyt viszont a legkevésbé sem tartottam erre alkalmasnak, ezért is érezném túlzásnak a magam részéről főhősnőnek nevezni őt. Valahogy nem éreztem benne a "spirituszt". Itt kezdődött a könyv és a köztem lévő hasadék megnyílása, ami tulajdonképpen a regény második felében egyre kiszélesedett.

"— A szavát kell adnia, hogy senkinek sem ismétli el, amit mondok. Nem kockáztathatom meg, hogy egy hivatalos személy tudomást szerezzen erről, és...

— Nő létére, akinek én teszek szívességet azzal, hogy találkozom vele, még magának vannak feltételei?"

A kötet hiányosságát és a történettől való távolmaradásom tehát talán ebben látom: a karakterek nem kiforrt, élő létezők, hanem sematikusak. Ez pedig csak növelte bennem a már fent említett körítés-célzatot, vagyis, hogy maga a történet egy hatalmas, céltalan előjátéka néhány jól sikerült, mámoros éjszakának. Pedig nyilván ez csak féligazság, mert elvitathatatlan a könyvtől a komikus szituációk, humoros beszólások, a szerelem és a szenvedély jelenléte. Mi több: utóbbi - lényegében nagyon helyesen - a kötet legnagyobb erőssége. Itt mindössze az történhetett, hogy nem vártam, hogy ez így fog történni, és a magam részéről több teret engedtem volna az érzelmek megélésének és a történetiségnek. Felteszem, picit más, párhuzamos pályán haladtam/haladhattam a regényhez képest.

"Nincs olyan törvény, amely kimondja, 

hogy egy nőnek nem lehet jó szeme a művészethez."

Madeline Hunter

Az ellentmondásokat tisztázandó, egy picit objektívebb illetve tapasztalatibb síkra igyekszem terelni a recenzióm záró sorait. Ahogy fentebb említettem, valószínűleg a hiba az én készülékemben van, amit az okozott, hogy a történelmi romantikusokat valamivel másképp képzelem el. Hozzám közelebb áll például egy Julie Klassen-vonal, sokkal inkább képviseli azt az irányt, amit kedvelek a 19. században és annak irodalmában, mint Madeline Hunteré. Amivel szerintem, nincs baj, sőt! Számomra így is roppant tanulságos és érdekes volt megismerkedni a A csendestárssal, azt gondolom, a műfaj kedvelőinek nem fog csalódást okozni. Köszönöm a lehetőséget!

"— Mrs. Norriston tévedésből engedte be, úgyhogy kérem, távozzon — mondta Emma.

— Van valami, amit előbb el kell mondanom.

— Gyakran előfordul, hogy jobb, ha nem mondják el azt, amit el kell mondani. Biztos vagyok benne, hogy ugyanez a helyzet azokkal a szavakkal is, amelyeket épp most képtelen magában

tartani."

Blogturné Klub

A turné állomásai

11.22. - Szembetűnő

11.24. - Insane Life

11.26. - Angelika blogja

11.28. - Deszy könyvajánlója

11.30. - Kristina blogja

Nyereményjáték

A csendestárs éppen az ötödik magyarul megjelent Madeline Hunter regény, hiszen korábban a napóleoni idők Angliájában játszódó Virágritkaságok sorozat négy kötetét már kiadta a General Press. Mostani játékunk minden állomásán egy-egy fess angol úriember nevét kell összeolvasnotok a bejegyzésekben kiemelt betűkből, majd a a rafflecopter megfelelő sorába azt a magyarul is megjelent Madeline Hunter regény címét beírnotok, melyben az adott úr volt a főhős. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway