Heti szumma XVI.

A Heti szumma a Szembetűnő -többnyire- minden vasárnap jelentkező rovata, mely július 26-án indult útjára. Ebben a rovatban arra invitállak Titeket, hogy közösen elevenítsük fel az adott héten közzétett blogbejegyzéseket, így lehetőség nyílik arra, hogy amit hét közben kihagytál, itt elolvashasd. Fontos, hogy nem a bejegyzéseket ismétlem meg, hanem olyan háttérinformációkat, kiegészítéseket láthatsz, melyek nem kerültek bele a bejegyzésbe, illetve, rögtön átnavigálhatsz a könyvről szóló értékelésre is. Ezek mellett megtudhatod, mely közzétételek voltak a heti kedvencek, és hogy milyen könyvek értékelésére számíthatsz a következő héten. Ugyanakkor felvillantok néhány morzsát a mindennapjaimból, és a Szembetűnő Facebook-hetéből is.

Hétösszegzés dióhéjban

Lufipukkanós hét volt ez a mostani. Mint mikor hosszú ideig készülsz valami jóra, és élvezed magát az utat is. Aztán elérkezik a "finálé", és utána nagyon üresnek érzed magad. És hiányzik a készülődés. És hiányoznak, akik miatt készültél. Fogok még erről írni, úgy gondolom. Most legyen elég ennyi. Meg annyi, hogy nagyon boldog és hálás vagyok, hogy mindezt, ami szeptember óta történik velem, átélhettem, átélhetem.

Ez történt a blogon

A blogra ezen a héten három könyvértékelés is felkerült. És mind a három könyvben valami teljesen más komponens tetszett. Catherine Webb: Ha eljő az éj c. regénye kapcsán - amellett, hogy a történet is meggyőzött, bár nem ez volt életem legkönnyedebb romantikusa - a borító vett le a lábamról. 

Angela Marsons: Elfojtott sikoly krimi-thrillere megkapta az ötcsillagos besorolást....és bevallom, nagyon meglepődtem magamon, mert tudvalevő, hogy ez a műfaj nem igazán áll közel az ízlésemhez. Mégis azt kell mondanom, hogy ez a sztori tökéletes olvasmány volt számomra. Nem tudom, hogy azért, mert épp jókor, jó helyen olvastam, mindenesetre, nagyon várom a folytatást. 

Neil Patrick Harris: Így jártam az életemmel önéletrajzi könyvében pedig az egyediséget kedveltem. Nem egyszeri eset, hogy úgy álltam egy memoár olvasásához, hogy nem ismerem a szerzőjét, illetve akiről szól. Most is ez történt. Persze, valamennyike információ már rendelkezésemre állt a színészről, de sosem láttam például egy Így jártam anyátokkal részt sem. De szerintem, ez nem is feltétel ahhoz, hogy valakiről olvassak. Itt tényleg az önéletrajz koncepciója volt, ami hívogatott. És tulajdonképpen bejött. A könyv szerkezete és maga a könyv is.

…és a tervek

Mit hoz a jövő hét? Tele vagyok tervekkel. Turném is lesz, szám szerint - emlékeim szerint - kettő. De haladok tovább az egyéni recenzióimmal is, illetve nekilátok a portfóliómnak is. A november hátralévő része, első blikkre egész antiszociálisnak tűnik, ami persze nem baj, hiszen elkövetkezendő feladataim ezt követelik. Ráadásul csak három-négy hétről van szó. Kíváncsi vagyok, és azt hiszem, mindaddig tettre kész, míg konkrétan neki kell nem látnom a kis hegy lebontásának, felépítésének. De tudjátok: az első lépés a legnehezebb. Ó, és még valami: élvezzétek ezt a varázslatos novemberi időjárást, gyűjtsetek be minden napsugarat és építsétek be a hangulatotokba: ragyogjatok! :)

Tartsatok velem továbbra is!