Sabrina Jeffries: Egy hölgy sosem enged

A Blogturné Klubbal közös fejezetem Sabrina Jeffries: Halstead Hall bajkeverői sorozatának ötödik részével vette kezdetét, mely 2015 júniusában jelent meg hazánkban. Érdekes vállalkozás egy olyan történetbe csöppenni, mely hosszú előzményekre tekint vissza - s mint kiderült, műfajűt tekntve is egy új fejezetet nyitott az olvasói szokásaim terén.

Sabrina Jeffries: Egy hölgy sosem enged
General Press Kiadó, 2015, 336 oldal

Blogturné Klubos pályafutásom tehát rögtön egy családregény ötödik láncszemével kezdem. Ez egyrészt amiatt érdekes, mert az első négy részt nem olvastam, s ilyenkor mindig izgatottan vetem magam az oldalak közé: vajon érteni fogom-e a történetet az előzmények ismerete nélkül? Másrészt pedig nem szerettem volna rögtön az elején mellényúlni a könyvválasztást illetően. Ebbéli kételyeim gyorsan elszálltak, hiszen egy történelmi romantikussal nehéz elvéteni a biztos sikert. És ez nagyjából így is történt. E rövid csevej után pedig azt hiszem, végre rátérhetünk a könyvre!

Vendégségben József Attilánál

Az első költő, akit igazán megkedveltem életem során, József Attila volt. Az ő verseskötetét kértem ajándékba, az ő életéről szóló könyvet kaptam karácsonyra, minden érdekelt vele kapcsolatban...s noha ez már több, mint tíz éve történt, ez a szerelem sosem múlik el. És most hétvégén újra lángra lobbant.

Történt ugyanis, hogy hétvégi kirándulásunk alkalmával épp Balatonszárszón gördültünk át, mikor felvillant, hogy még sosem jártam a József Attila Emlékházban. Régóta szerettem volna eljutni oda - eddig valahogy mindig kimaradt. Az útbaigazító táblák segítségével nagyon hamar és egyszerűen sikerült megtalálnunk az egykori Horváth-panziót, ahol József Attila töltötte utolsó napjait. Ebben az épületben hoztak létre tiszteletére egy kiállítást, mely igyekszik bemutatni a költő nem csupán itt töltött idejét, de egész életét, munkásságát és költészetét.

Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák és Pemberley asszonyai

Azt hiszem, elég ellentmondásos bejegyzésbe kezdek. Elkezdtem ugyanis egy sorozatot, de nem az első, hanem a második részét olvastam előbb. A második rész többé-kevésbé tetszett, azonban most, az első rész elolvasása után átértékeltem az élményeim, és jelenleg azon az állásponton vagyok, hogy a harmadik részt már kihagyom...Mert ez a sorozat nem jó. Vagyis: nem rossz, csupán ebben a felállásban nem működik. Tehát, lehetne jó. Csak nem így. S most, hogy sikerült jól összekuszálnom a mondatokat, leírom, mire is gondolok pontosan.

Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák
Sorozat: Pemberley krónikák (1)
Eredeti megjelenés: 2008.
Hazai megjelenés: 2010.
Kiadó: I.P.C.
Fordította: Fügedi Tímea
Téma, műfaj: családregény
Oldalszám: 452 oldal
Csillagérték: 4

Fülszöveg:
A menyegzőnek vége, szedelőzködnek a vendégek. Két boldog ifjú pár búcsúztatja őket: Elizabeth & Mr. Dracy, Jane & Mr. Bingley. Jane Austen világhírű Büszkeség és balítélet című könyvének történetét gondolta tovább Rebecca Ann Collins. Az ismert és szeretett szereplők közös élete még csak most kezdődik. Szerelem és házasság, pénz és gyerekek - személyes történetük összefonódik a korabeli Anglia politikai és társadalmi változásaival, melyek Pemberley-t sem kerülik el. (...) Rebecca Ann Collins, aki egész életében rajongott Jane Austenért, elsőként a Büszkeség és balítélet című könyvét olvasta tizenkét évesen. Beleszeretett a szereplőkbe, és azóta éveket szentelt kedvenc szerzője életének és munkásságának kutatására és tanulmányozására. Irodalomtanárként és könyvtárosként temérdek információt gyűjtött össze Miss Austenről és koráról, amely Pemberley-ről szóló könyveinek alapja lett. Regényei nagy népszerűségre tettek szert a Jane Austen-rajongók körében. Az olvasás, a zene, a művészet és a kertészet iránt rajongó Rebecca Ann Collins megfogalmazása szerint kényelmesen érzi magát abban a korban, amelyről ír, és hatalmas átéléssel ábrázolja az általa bemutatott szereplőket. Bár a modern kor kényelmét élvezi, sokban csodálja Jane Austen értékrendjét és világlátását.

Hidakat építünk

Az idei verseny logója

A blog csendjét megszakítva, ismét jelentkezem - mivel mással, mint az idei Eurovíziós Dalverseny (szigorúan szubjektív és rövid) véleményezésével. Ha diplomatikus akarnék lenni, azzal kezdeném, hogy az eddigiekben azért nem írtam az Eurovíziós elődöntőkről és döntőről, mert meg szerettem volna várni a média - és közvélemény "kicsapódását". A valódi ok azonban messze áll ettől. Már csak azért is, mert rutinos ESC-követőként pontosan tudom, mire számíthatok a médiától és a kommenthuszároktól. Az idei Eurovíziót két zárószigorlatom ölelte körbe, eltűnésem oka tehát roppant egyszerű: nem volt lelkierőm, hogy billentyűzetet ragadjak.

Mindjárt itt, a bejegyzés elején leszögeznék két dolgot: 1.) az eredménytől függetlenül továbbra is örülök, hogy Boggie dala képviselte hazánkat, 2.) nem a bécsi ESC volt életem Eurovíziós élménye.

Pallavicini vs. Szepesi

A cím ne tévesszen meg senkit! Nem kívánok iszapbajnokságot rendezni a címben szereplők között, s a bejegyzés tulajdonképpen csupán egyikük könyve miatt születik. Az, hogy a másikuk miért is szerepel a címsorban, egyelőre fedje homály. Ígérem, e rövidke véleménynyilvánítás második felében kikristályosodik, hogy kerülhet egy kalap alá Pallavicini Zita és Szepesi Nikolett. Elöljáróban: nem kevés az érintkezési pont. Pont.

Pallavicini Zita: Egy őrült őrgrófné naplója
Megjelenés: 2011.
Kiadó: Ulpius Könyvkiadó
Téma, műfaj: bulvár, életrajzi
Oldalszám: 188 oldal
Csillagérték: három

Fülszöveg:
Hogy ki Pallavicini Zita, a cseh, a német, az osztrák és a magyar társasági lapok és média sokáig kedvelt figurája? Naplójában az "őrült grófnő" ugyanazzal a szenvedéllyel és provokatív őszinteséggel néz szembe az arisztokrata lét bonyodalmaival, családja történelmével, szerelmei és önmaga gyarlóságaival, amilyennek az életét is éli. Benne olyan vonzó és nagyszabású figurákkal, mint a tragikus sorsú édesanya, a gyönyörű, excentrikus cseh grófnő, vagy a naivan tisztességes nagyapa, aki Pallaviciniről Pálinkásra magyarosított, hogy 1956 után kivégezzék. A tabló részeként felbukkan Andrássy Katinka, a "vörös grófnő", s hősnőnk nagy szerelme Karl Schwarzenberg herceg, a gazdag és befolyásos cseh politikus. Pallavicini Zita nem másokat, önmagát beszéli ki, a maga anorexiáját, a maga depresszióját, öngyilkossági kísérletét. Mert miközben látszólag minden adott az idilli lányregényhez: nagyvilági kozmopolita közeg, nyaralás Barbadoson, vacsora Valentinónál, a valóság az a magány, a folyamatos megcsalatás, nemritkán pedig a napi nélkülözés. S hiába az impozáns kapcsolatok sora, a valódi érzelmekre vágyó, mert azokat igazából soha meg nem kapó Pallavicini Zita életének végül is két gyönyörű gyermeke ad valódi értelmet. "Megéltem a gyönyört és a poklot. Ez volt a sorsom...eddig. Azonban, ha mindez nem történik meg velem, akkor én nem vagyok Pallavicini Zita."

A klastrom titka újratöltve

Múlt hónap elején megírtam lesújtó véleményem az Értelem és érzelem modern átiratszerűségéről, s április közepén már kezembe is vehettem, az egyébként idén február-március fordulóján megjelent, A klastrom titka c. Austen-klasszikus 21. századi változatát is.

Val McDermid: A klastrom titka
Eredeti megjelenés: 2014.
Hazai megjelenés: 2015.
Kiadó: Kossuth Kiadó
Fordította: Gálvölgyi Judit
Téma, műfaj: modern átirat
Oldalszám: 304 oldal
Csillagérték: 9

Fülszöveg:
A Harper Collins kiadó Austen-projektjében népszerű kortárs írók kaptak felkérést arra, hogy modern köntösbe öltöztetbe írják újra Jane Austen csodálatos regényeit. Az első variáció, Joanna Trollope Értelem&érzelem című kötete magyar fordításban 2013-ban jelent meg a Kossuth Kiadó gondozásában. Ezt követi most Val McDermid Northanger Abbeyje, azaz A klastrom titka. Egy nem hétköznapi életre vágyó hétköznapi lány, a tizenhét éves Catherine Car Morland teljes biztonságban élt a falusias Dorsetben, minden vágyott romantika és izgalom nélkül. Amikor módos szomszédjai, az Allen házaspár magukkal hívják az Edinburgh-i Fesztiválra, Cat biztos benne, hogy várja a nagy kaland. Eleinte Edinburgh nem szolgál különösebb izgalmakkal: Susie Allen mániája a vásárlás, Andrew Allené az alternatív színházak fesztiválja. Egy skót tánciskolában azonban Cat új ismerősre tesz szert: Henry Tilney sápadt, sötét szemű úriember, akinek otthona az izgalmas Northanger Abbey. A természetfölöttivel foglalkozó regények rajongója, Bella Thorpe pedig Cat ideális barátnőjének ígérkezik. Csakhogy Bella bátyja, az ellenszenves bankár, John közönséges viselkedésével akadályt gördít Vat Henry iránti egyre fokozódó vonzalma útjába. Szerencsére van kiút. A rideg és tartózkodó Tilney tábornok meghívja Catet Northangerbe Henry fiához és Eleanor lányához. Cat képzelete elszabadul: egy ódon apátság épülete, roskadozó tornyok, titkos termek, kísértetek és Henry! Mi lehetne romantikusabb?Ám Catre nem az vár a skót határ közelében lévő, elszigetelt helyen, amire számított. A regények oldalain túl létező külvilág jóval felkavaróbb, mint a képzelt álomvilág.

"Minden nap számít!"

Ha azt mondod: Hosszú Katinka, én azt mondom: büszkeség, siker, nyitottság, kedvesség...egy igazi napsugár, aki beragyogja a napod. Minden sportszerető ember ismeri őt, széles e világon. Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni azt a napot, mikor személyesen is találkozhattam vele. Pécsett dedikálta az akkor megjelent, A magyar Iron Lady című könyvét. 2014. december 13-a volt, szombat. És ragyogóan sütött a Nap. Hamar odaértem a közönségtalálkozó helyszínére, így a kezdetektől figyelhettem, hogy fogadja a hozzá/miatta érkezőket. Mindenkit személyesen, bemutatkozással és kézfogással köszöntött; a gyerekek nyakába akasztotta valamely érmét, fotózkodott, beszélgetett, mosolygott, érdeklődő, nyitott és közvetlen volt.

Hosszú Katinka, Szántó Dávid: A magyar Iron Lady
Megjelenés: 2014.
Kiadó: Toos Sports Agency
Téma, műfaj: sport, motivációs
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 256 oldal
Csillagérték: 10

Fülszöveg:
"Amióta először 2008-ban Katinkával találkoztam, az első sorból nézhettem, ahogy világ - és Európa-bajnoki címeket nyer, megdönt 11 világrekordot. A túláradó érzelmek, a büszkeség, az izgalom, az ámulat ezeken a versenyeken olyasmit, amit egyszerűen nem tudok szavakba önteni. Még akkor is elakad a szavam, elérzékenyülök, amikor felvételről újra látom őket. De ezek a sikerek meg sem közelítik azt a Katinka által véghezvitt, leginkább lélegzetelállító változást, amit volt szerencsém végigkövetni. Az átalakulás, ami a 2012-es londoni olimpia és a 2013-as barcelonai világbajnokság között történt, az egyik leglenyűgözőbb, leginspirálóbb volt, aminek valaha tanúja lehettem.
Azt gondoljátok, elfogult vagyok, de a helyzetről való véleményemnek semmi köze az eredményekhez vagy a személyes érintettségemhez. Ez a sportoló hozzáállását tükrözi, mielőtt a verseny egyáltalán elkezdődik.
2012-ben Katinkának megvolt a lehetősége, hogy valóra váltsa gyermekkori álmát. Mégis, amikor eljött a pillanat, annyira izgult, hogy mozdulni sem tudott. Utána megjárta a legsötétebb helyeket, ahová egy sportoló eljuthat, a visszavonulást fontolgatta és megkérdőjelezte saját identitását. Barcelonában Katinka mégis teljesen más sportolóként, úgy állt a rajtkő mögé harcra készen, hogy erőt merített a múlt hibáiból, és nem félt az előtte álló úttól.
Aminek tanúja lehettem London és Barcelona között, valóban lenyűgöző volt, és örökké hálás leszek a lehetőségért, hogy része lehettem ennek a történetnek."