A klastrom titka újratöltve

Múlt hónap elején megírtam lesújtó véleményem az Értelem és érzelem modern átiratszerűségéről, s április közepén már kezembe is vehettem, az egyébként idén február-március fordulóján megjelent, A klastrom titka c. Austen-klasszikus 21. századi változatát is.

Val McDermid: A klastrom titka
Eredeti megjelenés: 2014.
Hazai megjelenés: 2015.
Kiadó: Kossuth Kiadó
Fordította: Gálvölgyi Judit
Téma, műfaj: modern átirat
Oldalszám: 304 oldal
Csillagérték: 9

Fülszöveg:
A Harper Collins kiadó Austen-projektjében népszerű kortárs írók kaptak felkérést arra, hogy modern köntösbe öltöztetbe írják újra Jane Austen csodálatos regényeit. Az első variáció, Joanna Trollope Értelem&érzelem című kötete magyar fordításban 2013-ban jelent meg a Kossuth Kiadó gondozásában. Ezt követi most Val McDermid Northanger Abbeyje, azaz A klastrom titka. Egy nem hétköznapi életre vágyó hétköznapi lány, a tizenhét éves Catherine Car Morland teljes biztonságban élt a falusias Dorsetben, minden vágyott romantika és izgalom nélkül. Amikor módos szomszédjai, az Allen házaspár magukkal hívják az Edinburgh-i Fesztiválra, Cat biztos benne, hogy várja a nagy kaland. Eleinte Edinburgh nem szolgál különösebb izgalmakkal: Susie Allen mániája a vásárlás, Andrew Allené az alternatív színházak fesztiválja. Egy skót tánciskolában azonban Cat új ismerősre tesz szert: Henry Tilney sápadt, sötét szemű úriember, akinek otthona az izgalmas Northanger Abbey. A természetfölöttivel foglalkozó regények rajongója, Bella Thorpe pedig Cat ideális barátnőjének ígérkezik. Csakhogy Bella bátyja, az ellenszenves bankár, John közönséges viselkedésével akadályt gördít Vat Henry iránti egyre fokozódó vonzalma útjába. Szerencsére van kiút. A rideg és tartózkodó Tilney tábornok meghívja Catet Northangerbe Henry fiához és Eleanor lányához. Cat képzelete elszabadul: egy ódon apátság épülete, roskadozó tornyok, titkos termek, kísértetek és Henry! Mi lehetne romantikusabb?Ám Catre nem az vár a skót határ közelében lévő, elszigetelt helyen, amire számított. A regények oldalain túl létező külvilág jóval felkavaróbb, mint a képzelt álomvilág.

Northanger Abbey

Kicsit aggódva, ám annál nagyobb kíváncsisággal vetettem magam az oldalak közé. Aggodalmam tárgya egyrészt a Joanna Trollope okozta mérhetetlen csalódás, másrészt az, hogy Val McDermidről az az információ állt birtokomban, hogy leginkább a krimi és pszichothrillerek terén alkot maradandót, ami - lássuk be - igen messze áll az én irodalmi ízlésemtől - s talán Austen stílusától is. Aggodalmam azonban gyakorlatilag az első mondat után lepergett. Miért? Mert az első mondat zseniális. Imádom a kezdőmondatokat, mondtam már? Persze csak akkor, ha jók! A két legnagyobb kedvencem közül az egyik pont Austen egyik regényének (igen, jól tippeltél: a Büszkeség és balítélet) első mondata, a másik pedig Kemény Zsigmond: Ködképek a kedély láthatárán beszélyének kezdőmondata. De ez most nem tartozik ide. Csak egy kicsit.

"Catherine Morland számára állandó csalódás forrása volt, hogy az élete egyáltalán nem emlékeztetett a könyveire. Vagy inkább az, hogy azok a könyvek, amelyek hasonlítottak az életére, annyira unalmasak voltak."

Catet és Tilney tábornokot Austen művében is
a tánc hozta össze

Ha modern átiratot akarunk közölni akkor: valahogy így kell ezt csinálni! McDermidnek sikerült az, aminek Trollope még csak a közelében sem járt: egy 18-19. századi történetet úgy modernizálni, hogy közben nagyrészt ugyanazokra a társadalmi szerepekre/eseményekre fókuszáljon, mint az eredeti regény. És, ami számomra a regény külön érdekessége volt, hogy pontosan ott találtam laposnak A Klastrom titkát, mint A klastrom titkát. Mert talán annyit bevallhatok, hogy Austen regényei közül A klastrom titka kicsit zöld számomra (nem csoda, végülis ez volt az első). Mikor azt olvastam, az volt az érzésem, hogy az írónő túl bátortalanul bánik a tehetségével, és nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy irodalmi példákra fektesse az íráshoz való jogosultságát. Ezt a szálat McDermid napjaink tinitrendjeivel váltja ki, abszolút zseniálisan (bár, picit itt is elbizonytalanodtam, hogy a klastromba érkezés után valami vámpírsztoriba kerülök, de nem! éljen!).

Részlet A klastrom titka
2007-es adaptációjából

Tehát, A klastrom titkának átirata engem szinte tökéletesen meggyőzött, igazán kellemes olvasmány. Persze, az eredetihez nem érhet fel, de abszolút kiérdemelt a kilenc csillag, melyet megszavaztam neki. Egyelőre nincs hírem arról, melyik Austen-kötet várakozik "modernizálásra", de reményeim szerint, minél hamarabb beszámolhatok valamelyik remek átiratáról. És abban is bízom, hogy az út innen már csak felfelé vezet. Bár még mindig tartom magam ahhoz, hogy mindenki az eredetit olvassa, a zseni abban rejtőzik. 

"Ennek a történetnek a tanulságát vagy üzenetét nehéz felismerni. És ennek így is kell lennie, mert, ahogy Catherine Morland megtanulta a saját kárán, az irodalomnak nem az a feladata, hogy az életre tanítson."