2015. május 3., vasárnap

"Minden nap számít!"

Ha azt mondod: Hosszú Katinka, én azt mondom: büszkeség, siker, nyitottság, kedvesség...egy igazi napsugár, aki beragyogja a napod. Minden sportszerető ember ismeri őt, széles e világon. Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni azt a napot, mikor személyesen is találkozhattam vele. Pécsett dedikálta az akkor megjelent, A magyar Iron Lady című könyvét. 2014. december 13-a volt, szombat. És ragyogóan sütött a Nap. Hamar odaértem a közönségtalálkozó helyszínére, így a kezdetektől figyelhettem, hogy fogadja a hozzá/miatta érkezőket. Mindenkit személyesen, bemutatkozással és kézfogással köszöntött; a gyerekek nyakába akasztotta valamely érmét, fotózkodott, beszélgetett, mosolygott, érdeklődő, nyitott és közvetlen volt.


Hosszú Katinka, Szántó Dávid: A magyar Iron Lady
Megjelenés: 2014.
Kiadó: Toos Sports Agency
Téma, műfaj: sport, motivációs
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 256 oldal
Csillagérték: 10

Fülszöveg:
"Amióta először 2008-ban Katinkával találkoztam, az első sorból nézhettem, ahogy világ - és Európa-bajnoki címeket nyer, megdönt 11 világrekordot. A túláradó érzelmek, a büszkeség, az izgalom, az ámulat ezeken a versenyeken olyasmit, amit egyszerűen nem tudok szavakba önteni. Még akkor is elakad a szavam, elérzékenyülök, amikor felvételről újra látom őket. De ezek a sikerek meg sem közelítik azt a Katinka által véghezvitt, leginkább lélegzetelállító változást, amit volt szerencsém végigkövetni. Az átalakulás, ami a 2012-es londoni olimpia és a 2013-as barcelonai világbajnokság között történt, az egyik leglenyűgözőbb, leginspirálóbb volt, aminek valaha tanúja lehettem.
Azt gondoljátok, elfogult vagyok, de a helyzetről való véleményemnek semmi köze az eredményekhez vagy a személyes érintettségemhez. Ez a sportoló hozzáállását tükrözi, mielőtt a verseny egyáltalán elkezdődik.
2012-ben Katinkának megvolt a lehetősége, hogy valóra váltsa gyermekkori álmát. Mégis, amikor eljött a pillanat, annyira izgult, hogy mozdulni sem tudott. Utána megjárta a legsötétebb helyeket, ahová egy sportoló eljuthat, a visszavonulást fontolgatta és megkérdőjelezte saját identitását. Barcelonában Katinka mégis teljesen más sportolóként, úgy állt a rajtkő mögé harcra készen, hogy erőt merített a múlt hibáiból, és nem félt az előtte álló úttól.
Aminek tanúja lehettem London és Barcelona között, valóban lenyűgöző volt, és örökké hálás leszek a lehetőségért, hogy része lehettem ennek a történetnek."


Dedikálva
December óta elrepült néhány hónap, s tegnap este tizenegykor úgy döntöttem, hogy végre belekezdek a könyvbe. Haladtam az oldalakkal, s egyszer csak azon kaptam magam: nem tudom letenni. Nagyon különleges élmény volt. Viszonylag sok önéletrajzi ihletésű könyvet olvasok (ideértve a naplókat, emlékiratokat is), de ilyet még sosem éreztem: mintha nem olvasnám a történeteket, hanem hallgatnám. A könyv nyelvezete annyira közvetlen, hogy mikor hajnali kettő körül az utolsó lap végére értem, úgy éreztem, mintha ismét találkoztam volna Katinkával, mintha beszélgettünk volna. Ő csak mesélt és mesélt, én pedig hallgattam.



A könyv a 2012-es londoni olimpia mélypontja, s az egy évvel későbbi barcelonai világbajnokság közötti időszakot öleli fel. Röviden: a pokol és menny közötti utat mutatja be. Nyíltan és őszintén. Ez ennek a könyvnek a nagyszerűsége: a nyíltság és az őszinteség. Hogy pontról pontra figyelemmel követhetjük az Iron Lady megszületését (itt emelném ki a képmellékletet). Katka beenged minket lelki folyamataiba, elkalauzol az önismeret ösvényén, megengedi, hogy egy picit jobban megismerhessük. Nem csak mint sportolót, hanem mint embert is. Sokat gondolkodtam azon, hogy ezt a kötetet sporttörténeti jelentőségű alkotásnak, vagy motivációs könyvnek tartanám-e inkább...Akárhogy is: motivációs könyvként (is) egyszerűen zseniális! Mert nem kell úszónak, sőt még sportolónak sem lennünk, hogy (meg)értsük. Láttatni engedi magát mint sebezhető embert, aki képes felállni, újrakezdeni, majd meghódítani a világot. Nem szakmázza túl, (nagyon helyesen) nem avat be a felkészülési folyamat minden apró részletébe, csak abba, hogy megtalálta sikerének titkát (és siker alatt nem a számszerű eredményt értem), és azt, aki mindebben segíti.



Katinka és Shane sugározza az összetartozást, az egymásra hangoltságot, mely mind szakmailag, mind a magánéletben figyelemre méltó. Remek páros! A könyv végére megértjük, miért is fontosak azok a bizonyos pofonok, hogyan fordíthatunk mindent a magunk előnyére, hogy minden mindennel összefügg, hogy minden rosszban megláthatjuk a jót, ha figyelünk az üzenetére, hogy képesek vagyunk legyőzni kudarcainkat/félelmeinket...és persze azt: hogy minden nap számít! Hogy minden napban és pillanatban ott bujkál egy újabb lehetőség, és csak akkor van értelme a célnak, ha élvezzük a hozzá vezető utat. Katinka egy igazi példakép, mert mit sem ér az eredmény, ha mögötte nem áll ott egy igaz Ember, olyan, mint ő! Szívből kívánom Katinkának, hogy minden álma és vágya teljesüljön, hogy sok öröme legyen még az úszásban, és hogy jövőre, a 2016-os riói olimpián érte és neki szóljon a Himnusz. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése