Jodi
Picoult több könyvét is olvastam már, nem az összeset, de sokat. Olvastam tőle igazán
felemelőt, olvastam a lányával közösen írtakat, a zsáner legjobbját, olvastam
nagyon erőset és mélyrevivőt – és olvastam gyengébbet, felejthetőt is tőle. Közös
pontja mindegyiknek volt – talán emiatt is kedvelem a szerző könyveit – ez pedig
a társadalmi érzékenység, az empátia, a több szempontból való szemlélődés és
ennek szabadsága.
Jodi Picoult: Nem ér a nevem
Athenaeum, 2014, 560 oldal
Illusztrálta: Novák Petra
Csillagérték: 9
A
Nem ér a nevem egyszerűen csak megszólított, s – bár tényleg szívesen olvasok a
szerzőtől, és álldogál néhány olvasatlan története is a könyvespolcomon – a Nem
ér a nevem egyszerűen megszólított. Így nem tehettem másként, hosszú évek után
ismét elmerültem a Picoult-univerzumban, és most sem bántam meg.