Jókai Mór: A szerelem bolondjai

A Jókai Mórról szóló könyvesblog-bejegyzések nagy részét olyan kérdésfelvetésekkel tudnám kezdeni, melyek biztosítanák, hogy az aktuális regényről egy szót se szóljak. És nem titkolom, A szerelem bolondjai kapcsán eljátszadoztam ezzel a gondolattal. Mindazonáltal elsőként egy rövid választ ígérő kérdést teszek fel – csak így, költőien. 

Jókai Mór: A szerelem bolondjai

Animus Kiadó, 2025, 432 oldal

Csillagérték: 7

Megéri-e a 21. században Jókai-köteteket új köntösben a piacra dobni, miközben az antikváriumok roskadoznak a 20. század eleji-közepi életműkiadásokkal (ne dobáljatok meg nagyon, ha egyébként ezek az életműkiadások is jócskán hiányosak, a nagy mesemondó nem fukarkodott a történetekkel)? A válaszom egy egyértelmű igen (remélem, a kiadóé is az lesz). 

James Norbury: A csodálatos világ

Szeretem megélni az év első olvasmányának örömét. Szerencsére, az elmúlt években ezek az élmények kellemesek vagy tanulságosak voltak, s mindig valami különös meghittséget szórtak a januári hűvös esték hangulatára. Decemberben már sejtettem, hogy James Norbury legújabb kötetével indítom majd 2026-ot, aminek már előre örültem.

James Norbury: A csodálatos világ

21. Század Kiadó, 2025, 178 oldal

Fordította: Laik Eszter

Csillagérték: 10

Norbury olyan szerzővé vált az elmúlt években számomra, akinek a könyvei előkelő helyen szerepelnek – nem csupán az olvasmánylistámon, de a könyvespolcomon is. Tudjátok, vannak azok a történetek, kötetek, melyeknél talán nem emlékszünk betűről betűre a cselekményre, de elég ránéznünk a borítóra vagy a könyv gerincére és átjár valamiféle szelíd nyugalom, öröm. Norbury ilyen lett nekem.

Legjobb olvasmányok díjátadója 2025.

A SzemBetűNő története során – főleg az első években – nagyon vártam az év végi összegző posztjaim összeállítását. Szerettem összeszedegetni és egy csokorba gyűjteni a kedvenc olvasmányaimat. Sok éve viszont valahogy mindig elmaradt. Mire rávettem volna magam, már nem volt aktuális, kedvem nem volt hozzá, vagy épp nem blogoltam. Idén viszont úgy döntöttem, hogy ismét nekivágok. Fogtam a blogbejegyzéseimet, a Moly-listám, az emlékeimet és felállítottam néhány kategóriát, amelyhez – többnyire – három könyvet tudtam passzintani. Persze, voltak egyértelmű, az év során már kibérelt helyek. 2025-ben 104 könyvet olvastam. Ezek nem tartalmazzák a színezők zömét és a kutatásaimhoz olvasott szakirodalmak és források döntő többségét sem. Nem volt célom a 100 könyv. Sőt, kifejezetten kevesebbel számoltam, mivel a tavalyi 150-es pakknál eldöntöttem, picit visszafogom magam. Talán majd jövőre – de erről majd a poszt végén. 

Ruff Orsolya: Az erdélyi kastély szelleme

Orczy Mimi kalandjaival immár ötödik alkalommal van szerencsém megismerkedni. Kedvelt ifjúsági -történelmi sorozattá nőtte ki magát ez a széria az olvasmánylistámon, s mindig várom, hogy milyen újabb helyszínek és bűntények kerülnek Mimi kisasszony útjába.

Ruff Orsolya: Az erdélyi kastély szelleme

Sorozat: Orczy Mimi kalandjai (5)

Manó Könyvek, 2025, 264 oldal

Csillagérték: 8

Az utóbbi két rész kissé elvált a sorozatkezdő három résztől, így nem tagadom, hogy – főként a mostani, erdélyi epizód kapcsán – elgondolkodtam azon, hogy vajon mennyi és milyen jellegű kitérőt bír el egy olyan vállalkozás, melyet A londoni gyémántrablás indított hódító útjára. Ez persze inkább morfondírozás, mintsem állásfoglalás.

Jókai Mór: Jókai karácsonya

19. századi kutatásaim kapcsán rendre és visszatérően találkozom Jókai Mórral. Olybá tűnik, minden körnek tagja volt, s leginkább az a társasági kör, társaság vagy szalon volt sajnálatraméltó, melyben a nagy író nem tette tiszteletét vagy nem levelezett valamely tagjával. Hiába tudunk róla sokat, mintha még mindig egyre több és több kutatási lehetőséget kínál az irodalmi, kulturális tevékenysége.

Jókai Mór: Jókai karácsonya

Corvina Kiadó, 2025, 216 oldal

Csillagérték: 9

Én ezért rajongok! Megismerni az embert, a társasági lényt. A műveivel kapcsolatban már egy picit vegyesebbek az érzelmeim. Bár bevallom, talán a legtöbbektől eltérően, mikor elsőként – kötelező olvasmányként – találkoztam a műveivel, kedveltem. Azon kevesek közé tartozom talán, aki A kőszívű ember fiait szerette általánosban. Ez volt az egyetlen kötelező olvasmány, amit elolvastam.

Matthew McConaughey: Versek & imák

Érdekes és bátor vállalásnak és vállalkozásnak tartom, mikor valaki a művészetek között vált és teljesen új terepen próbálja ki magát. Egyrészt fenntartásokkal kezelem, hiszen egy eleve ismert ember megjelenése adott esetben indokolatlan figyelmet is élvezhet, másfelől pedig van benne rizikófaktor is. 

Matthew McConaughey: Versek & imák

21. Század Kiadó, 2025, 208 oldal

Fordította: Simon Márton, Pék Zoltán

Csillagérték: 9

A legtöbb előadó- vagy színművész – ha új vizekre evez – irodalmi úton indul el, s most nyilván nem arra gondolok, hogy életrajzi könyvet, memoárt ad ki. Persze, sokan a képzőművészet vagy egyéb alkotó-művészi térre kirándulnak. Matthew McConaughey esetében azonban szintén az írói az új szerepkör.

Iskola a táskámban

Sokszor kelünk, kelnek a gyerekek napjainkban is azzal a sóhajjal, hogy bárcsak ne kéne iskolába menni! Ez egy örökérvényű, szinte minden generációt érintő közös élményünk, azt hiszem. Sokszor – vagy talán inkább soha – nem is gondolunk bele, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy mégis felkelhetünk és elindulhatunk abba a nagy épületbe, hogy a barátainkkal legyünk és tanuljunk.

Iskola ​a táskámban - Mesék az iskoláról, a világról és a reményről

Móra Könyvkiadó, 2025, 48 oldal

Illusztrálta: Török Eszter

Csillagérték: 9

Ugyan az elmúlt években belekóstolhattunk, milyen volna egész nap otthon lenni: nem túl kellemes. A világ más tájain és országaiban azonban az iskola, a tanulás sok esetben álom marad, vagy csak nagy nehézségek és külső segítséggel bekövetkezhető valóság. Az Iskola a táskámban ilyen országokat, helyzeteket és iskolákat mutat be.