Yvonne Semken: Pont így vagy jó, Pénelopé!

Talán vitán felül áll, hogy mind vágyunk arra, hogy szeressenek és úgy fogadjanak el minket, ahogy vagyunk. Nem a különlegességünk, az extravaganciánk, a pénzünk, a megjelenésünk vagy az ismertségünk okán. Egyszerűen: magunkért.

Yvonne Semken: Pont így vagy jó, Pénelopé!

Manó Könyvek, 2025, 32 oldal

Illusztrálta: Yvonne Semken

Fordította: Csapody-Szabó Noel

Csillagérték: 9

De mi a helyzet akkor, ha nem találjuk helyünket a világban? Ha teljesen kívülállónak tűnünk a saját szemünkben, s valamiért nem merjük a másik szemén keresztül nézni magunkat? Vajon tényleg csak ott lehetünk otthon, ahol hozzánk – külsőségekben – hasonlók vesznek körül? Kivel tudunk kapcsolódni? És hogyan?

Steve Behling: A ragacs ramazúri

Nagyjából tizenegy éves voltam, mikor a Lilo és Stitch, a csillagkutya megérkezett a Disney meséi közé. Hawaii olykor nyugodt, olykor pezsgő világát felborította egy kék űrlény, aki egy cuki kislány legkevésbé sem gondtalan hétköznapjait éli. S csak annyit szeretne: szeressék és szerethessen. Nem nagyon tehetett róla, hogy a menhelyi kutyusok közül épp egy csillagkutya ugrik az ölébe…

Steve Behling: A ragacs ramazúri

Sorozat: Stitch ügynök (1)

Manó Könyvek, 2025, 226 oldal

Illusztrálta: Arianna Rea

Fordította: Vidák Réka

Csillagérték: 9

…nem feltétlenül önzetlen szeretetből. De ez már persze mind (mese)történelem. Az utóbbi idők élőszereplős változataihoz csatlakozott huszonhárom év után Lilo és Stitch története is, így kedves – illetve, inkább rakoncátlan – mesehősünk újra virágkorát élheti. Mindehhez pedig mindenféle trend is kapcsolódik. Steve Behling például nem csupán ügynököt faragott Stitchből, de még egy egész mesesorozatot is írt neki.

Szaszkó Gabriella: Mezítláb nem lehet világgá menni

Szaszkó Gabriella könyveivel már csaknem tíz évre tekint vissza a múltam – oké, egészen pontosan idén lesz kilenc (de ki számolja, ugye). A Penningtonok története azóta van velem, az egyik kedvenc könyvsorozatként az olvasmánylistámról.

Szaszkó Gabriella: Mezítláb nem lehet világgá menni

Maxim, 2025, 288 oldal

Csillagérték: 8

A két trilógia (Pennington-testvérek és Glens Falls) mellett az eddigiekben A cukorkagyűjtést olvastam a szerzőtől, mely azonban zsánerét tekintve ifjúsági krimi. A Mezítláb nem lehet világgá menni ehhez a vonalhoz kapcsolódva a tinédzserek önfeledt, és olykor krimibe illő mindennapjaiba vezeti az olvasót.

Varga Viola: Barangoló a Dunakanyarban és a Balaton-felvidéken

Az elmúlt években több alkalommal is volt lehetőségem múzeumpedagógusok konferenciaelőadásait meghallgatni az általuk alkalmazott, összeállított és kifejlesztett múzeumpedagógiai módszerekről, programokról és innovációkról, melyek elsődleges célja, hogy a legkisebbeket bevonják a játékos ismeretszerzés lehetőségeibe.

Varga Viola: Barangoló a Dunakanyarban

Móra Könyvkiadó, 2025, 48 oldal

Rajzolta: Nemes Anita

Csillagérték: 8

Varga Viola: Barangoló a Balaton-felvidéken

Móra könyvkiadó, 2024, 48 oldal

Razolta: Nemes Anita

Csillagérték: 8

Könyvtáros és muzeológus kollégákkal való beszélgetéseim során pedig sokszor arról számolnak be, hogy a pici gyerekek mennyivel fegyelmezettebbek, mindazonáltal fogékonyabbak és érdeklődőbbek egy tárlatvezetésen vagy egyéb programokon. Mindig örülök, ha megosztják ezeket a tapasztalataikat, hiszen általában tanárhallgatókkal szoktuk meglátogatni a helyi múzeumokat, és számukra is fontos információ, hogy érdemes majd a saját pályájukon is lehetőséget teremteni az ilyen jellegű ismeretszerzési/adási lehetőségekre. Nem feltétlenül csak egy osztálykirándulás során. De akár akkor is.

Deborah Moggach: Marigold Hotel

Ritkán, de olykor-olykor azért megengedem magamnak azt a luxust, hogy könyvválasztás esetén az elsődleges indokom a borító legyen. Persze, a fülszöveg, a téma vagy épp a szerző is szükséges a végleges igenhez. 

Deborah Moggach: Marigold Hotel

Athenaeum, 2025, 400 oldal

Fordította: Szigeti Imre

Csillagérték: 7

A Marigold Hotel esetén pedig egy picit a cím is behúzott.Megint egy egzotikum, mondhatnánk, hiszen a Marigoldról nekem A ruhakészítő egyik szereplője ugrott be. Az pedig egy ausztrál történet. Az összekötő kapocs talán Nagy-Britannia, ha a történeti-területi szempontokat nézzük. Hiszen India – bár kulturális tekintetben nyilván messzebb áll az európaitól – a brit szigettel ugyancsak szoros kapcsolat fűzi össze.

Natalie Sue: Remélem, jól vagy

…ahogy az előző levelemben említettem is. Kevés ennél passzív-agresszívabb megfogalmazást ismerek az e-mailezés történetében. Bár néha tényleg nem árt, ha mi magunk döbbenünk rá, hogy adott esetben még az is megeshet, hogy figyelmetlenek voltunk. S ez az üzenet valahogy mégis kedvesebb, mint amit olykor-olykor egy nehéz napon legszívesebben válaszolnánk.

Natalie Sue: Remélem, jól vagy

Magnólia, 2025, 432 oldal

Fordította: Tót Barbara

Csillagérték: 6

Néhány évvel ezelőtt, a tudományszervezői munkámból kifolyólag rengeteg e-mailezést folytattam, több mint száz doktorhallgató ügyes-bajos dolgait ismertem kívülről, évekre visszamenőleg meg tudtam mondani, hol tartanak a tanulmányaikban, eközben órákat koordináltam, vizsgákat szerveztem – azok minden vetületével, s persze – maximalizmusomból kifolyólag – mindent tökéletesen, senkit sem bántva szerettem volna ezt a munkát elvégezni. Senkit. Kivéve magamat. 

Lukács Liza: Mire éhezel?

Ha elakadunk az életünkben, manapság gyakrabban és bátrabban merünk külső segítséget kérni. A kép viszont még mindig nagyon színes: valakinek az is előrelépést jelent, hogy a barátaival meg tudja osztani a gondolatait, de vannak olyan kortársaim, akinek a szülei még úgy vélik: a gondokat oldd meg magad (különösen, ha lelki eredetű, s ebben az esetben: különösen, ha férfi vagy). Mások pedig terápiába járnak, olykor divatból, máskor mert sikerült rászánni magukat.

Lukács Liza: Mire éhezel?

Kulcslyuk Kiadó, 2025, 178 oldal

Csillagérték: 8

Az egyértelmű elakadásainkkal tehát már bátrabbak vagyunk, de mi a helyzet a mélyebb rétegekkel? Az étkezési szokásokkal, azok hatásával általános lelkiállapotunkra, probléma- és konfliktuskezeléseinkre, életvitelünkre? Ugye, ezzel már viszonylag ritkábban fordulunk pszichológushoz – ha szakemberhez el is jutunk esetleg.