Mióta ismerem magam,
mindig nagyobb voltam a környezetemnél. Óvodában, iskolában, mindenhol. Nem
mondom, hogy mindig is harcoltam a kilóimmal, mert mindig rájöttem, hogy ez nem
az én harcom, hanem a környezetemé. Főleg tinédzser koromban biztosan volt egy
csomó „tuti recept”, amit kipróbáltam, de talán az sem véletlen, hogy egyikre
sem emlékszem már. Nem szeretem, ha valaki a külső alapján ítél – hogy valaki
alacsony vagy magas, vékony vagy kövér, nem olyan sok mindent árul el a jelleméről
(az összbenyomás, a kisugárzás teljesen más tészta).
Sara Gottfried: Nők, hormonok, táplálkozás
Lumen Kiadó, 2026, 368 oldal
Fordította: Farkas Veronika
Csillagérték: 8
Mindazonáltal az utóbbi
időszakban sokkal nyitottabb lettem az étkezés, az életmódváltás kapcsán. Kíváncsiság
vagy kényszer hajtja az embert? Ki tudja. Engem alapvetően nem a fogyás vezérel
– bármennyire lenne indokolt ez a motivációs faktor, hanem az, hogy komfortosabban
érezzem magam az életemben. Nem azért, hogy könnyebben fel tudjak menni a
harmadikra, az így is megy. Sokkal inkább amiatt, hogy ne szorongjak,
pánikoljak és stresszeljek. Főleg ne olyan dolgokon, amikre semmi ráhatásom
nincs.
