Hoffmann Kata: Megsebzett gyermekkor

A minap szembejött velem egy gondolat – Tóth Erzsébet Fanni oldalán –, miszerint az emberiségnek még sosem állt rendelkezésére az önsegítő, önismereti és pszichológiai könyvek olyan széles tárháza, mint amekkora a jelen emberének – vagyis nekünk. A poszt szövege különösen megragadott, mert (egyrészt) épp akkor találkoztam vele, mikor a Megsebzett gyermekkor bevezetőjén gondolkodtam, másfelől pedig, mert nagyon is egyezett a szöveg íve azzal, amit én is gondolok erről az egészről.

Hoffmann Kata: Megsebzett gyermekkor

Kulcslyuk Kiadó, 2024, 213 oldal

Csillagérték: 10

Jelesül, hogy gyakorlatilag mindenkinek módjában áll, ha nem is terápiába járni, de olyan könyvet leemelni a polcról, ami számára gondolatébresztő, tanácsokat ad, segíti az önreflexiót, feltárhat traumákat – de legalábbis elindulhat egy olyan úton, ami a fejlődéshez vezethet, ami által tanulhat nem csupán magáról, hanem a világ folyásáról, hogy mi hogyan befolyásolhatja az emberi működést. Szóval: tanulhat róla és általa, de vajon miért nem tanul belőle a nagy egész?

A mély sebeket és traumákat mindazonáltal szerintem nem könyvek mentén lehet feltárni és feldolgozni, a tudatosításban viszont jó alapot tudnak nyújtani. Hoffmann Kata könyve esetében egyszerűen azt éreztem, hogy vonz. Nem akartam már arról olvasni, hogy minden probléma forrása a szülő, a nagyszülő, hogy a gyermekkorban eldől minden és onnan puff, mások elszúrták neked az életed. Nem szeretem, ha valaki nem meri vállalni a tetteit és vélt vagy valós traumákkal takarózik (értsd jól, itt tényleg a kibúvást értem probléma alatt). Lehet, hogy most nem igazán vagyok korrekt, és leginkább ezekre a szegmensekre gondoltam az előző bejegyzésben, mikor az önismereti-pszichológiai könyvek olvasásában való megcsömörlésemről írtam. Mindenkinek a saját traumája a legnagyobb, de szerintem fontos, hogy felnőttként ezeket kezeljük (magunkban vagy segítséggel), mert még ezek mellett és ezekkel együtt is olyan fura sémákat hordozunk, ami olykor megnehezíti a továbblépést…az elengedés témájába most ne is menjünk bele. Ez volt az az általános hangulat, mellyel napok óta köröztem a Megsebzett gyermekkor felett, mely a könyvkupacom tetején díszelegve jelezte: ő következik. 

Az elbeszélő végül viszonylag gyorsan olyan vágányra tett, ami egyrészt felszabadító, másrészt megdöbbentő és megrázó utazás felé vezetett. A kötet az előszót követően négy nagyobb fejezetet ölel fel (Boldog gyerek – Az egészséges fejlődés feltételei; Az ártalmas gyermekkori élmények; A magyar valóság; Ártalmas gyermekkori élményeink hatása a következő generációra, a trauma továbbörökítése). A könyvet ajánlott és felhasznált irodalomlista és további információ és segítségkérési lehetőséglista zárja.

Kezdem a kötet felszabadító jellegével, amit első körben a szerző stílusa és a könyv szerkesztése alapozott meg. A szöveg jól felépített, könnyen követhető és értelmezhető, rengeteg példát emel be a praxisból (erre azért még visszautalok a megrázó egységben is). A példák nem esetleírások, hanem „egyszerű” idézetek a páciensek elmondásaiból. Nem tudjuk meg az életkort, a társadalmi státuszt, a nemet, egyáltalán lényegében semmit, amivel a megszólaló beazonosítható lenne. A sebeivel találkozunk néhány mondatos leírásban, s ez mégis iszonyatosan közel hozza, valódivá teszi a törzsszöveg aktuális témáját. A legfelszabadítóbb számomra egyértelműen az ACE-kérdések megválaszolása volt, melyen kereken nulla pontot értem el (röviden: minél alacsonyabb a pontszám, annál kevesebb negatív élmény/ártalmas tapasztalat ért gyermekkorban). Mindazonáltal szerintem fontos kapaszkodó ahhoz,  hogy megértsük, milyen sebeket ejthet és milyen hosszútávú következményekkel járhat a nem megfelelő szülői, környezeti magatartás. A kötet egy nagy része ezt a tíz kérdést, ennek körülményeit, hatásait és magyar tapasztalatait veszi sorra (pl. szülők válása, érzelmi elhanyagoltság, durva kommunikáció, bántalmazás, alkoholizmus). S ami szintén felszabadító, hogy az utolsó nagy fejezet foglalkozik azzal, hogy ezekre a sebekre van gyógymód, lehetőség, nem kell, hogy életfogytiglan erősen éreztessék, kifejtsék a hatásukat.

A megdöbbentő és megrázó része a könyvnek részben az előzőekből is fakad. Lassan közhellyé válik, hogy tulajdonképpen sérült emberek nevelik a következő generációt, akiket szintén sérült emberek neveltek. A nagy kérdés szerintem az, hogy ez mennyiben tudatosul a szülőben, mennyiben tudja helyén kezelni a gyermek (felnőttkorában, nyilván). Itt tulajdonképp vissza is csatolhatunk a bevezetőre: tudunk-e kezdeni bármit is a sok önfejlesztő, önismereti, pszichológiai könyvvel, ami rendelkezésünkre áll? Szerintem óriási szerepe van ennek a könyvnek abban, hogy ráébredjünk: az „elég jó” családnál nem kell többre törekednünk, de ennek megteremtése a minimum (kellene, hogy legyen). Azok az idézetek, példák, melyek a könyvben megjelennek, sok esetben sokkolóak. Sokkoló azzal szembesülni (még így, nyomtatásban is), hogy milyen sokan és milyen mély sebeket, traumákat hordoznak. Sokkoló azzal szembesülni (a mindennapokban is), hogy szülővé alapvetően bárki válhat. Nem kérdezi senki, hogy hol tartasz az önismeretben, hogy vannak-e feldolgozatlan traumáid, hogy tudod-e ezeket kezelni, hogy hogy állsz az érzelmi intelligenciával. S végre egy olyan könyv került a kezem ügyébe, ami vállalja, leírja, hogy 1.) mindezeknek igenis jelentősége van, 2.) ami konkrétan a magyar helyzetet is vázolja, 3.) reflektál a gyermekvédelemre.

Hoffmann Kata könyve olvasatlanul megszólított, és ezért nagyon hálás vagyok. A Megsebzett gyermekkor egyike azoknak a könyveknek, amit – ha nem is kötelezővé (bár, miért ne?) – de erősen ajánlottá tennék mindenkinek, aki valaha szülővé szeretne válni. Mindannak a számos megdöbbentő részletnek, leírásnak ellenére valahol mégis felszabadító, hogy lehet kiút, és hogy egy „elég jó” családnál nem is kell többre vágynunk. Talán ez a legtöbb, amit adhatunk és amit kaphatunk. Hálás vagyok!

Blogturné Klub

A Kulcslyuk Kiadó egy különleges válogatással készült számotokra, hiszen találkozhattok a turnénk során önismereti, motivációs, táplálkozással kapcsolatos, pszichológiai vagy éppen szenzoros gyermekfejlesztő könyvvel is, így mindenki megtalálja a számára leginkább megfelelő olvasmányt. Tarts velünk a turné során, és nyerd meg a Kiadó által felajánlott 2 könyv egyikét.

A turné állomásai

01.02. Milyen könyvet olvassak?

(Stephens-Sarlós Erzsébet: Mellimolli)

01.03. Könyv és más

(Stephens-Sarlós Erzsébet: Mellimolli)

01.04. Szembetűnő

(Buda László: Mit üzen az életed?)

01.05. Hagyjatok! Olvasok!

(Osgyáni László - Mátai Tamás: Nem ​is emlékszem, mikor ettem utoljára…)

01.06. Könyv és más

(Thuróczy Bertalan: Futni, hinni, élni)

01.07. Szembetűnő

(Hoffmann Kata: Megsebzett gyermekkor)

01.08. Könyv és más

(Szentgyörgyi Barbara: Azt tényleg megeszed?)

01.09. Szembetűnő

(Szentgyörgyi Barbara: Azt tényleg megeszed?)

Nyereményjáték

A nyereményjáték során nincs más feladatotok, mint megfejteni, kitől származhatnak a különböző idézetek, és a helyes megfejtést beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. A játék során a Kulcslyuk Kiadó felajánlásából 2 különböző könyvet is kisorsolunk a szerencsések között, amelyek az alábbiak lesznek:

Stephens-Sarlós Erzsébet: Mellimolli

Mátai Tamás, Osgyáni László: Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„Ha három madár ül egy kerítésen, és kettő elhatározza, hogy elrepül, hány madár marad a kerítésen? A válasz: három. A tanulság: attól, hogy elhatározol valamit, még nem teszed meg.”

a Rafflecopter giveaway