Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

2019 tavaszán jelent meg a Libri Kiadónál Péterfy-Novák Éva Apád előtt ne vetkőzz című regénye, amely olyan kemény témákat feszeget, mint a családon belüli erőszak és a pedofília. 

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

Libri Könyvkiadó, 2019, 213 oldal

Csillagérték: 10

Bátorság-e az igazságról írni? Ez a kérdés kavarog bennem Péterfy-Novák Éva Apád előtt ne vetkőzz kötetének végéhez járva, miközben az utószóban belém hasít a fájdalom. „Ez a regény tehát igaz történetek alapján íródott. (…) Minden egyes aktus megtörtént valakivel.” Vagy talán az a megfelelőbb kérdés: miért bátorság az igazságról írni? Miért bátorság tükröt tartani a társadalom mételyeinek, azoknak a gyarlóságoknak, amiket generációktól, nemektől, történelmi koroktól és társadalmi rétegektől függetlenül cipelünk magunkkal, fertőzve az újabb és újabb életeket? Első találkozásom a szerzővel nagyon mély nyomot hagyott bennem – talán tudat alatt ezért is halogattam olyan sokáig az olvasást. Biztos voltam benne, hogy egy olyan történet lapul a sejtelmes kemény fedél alatt, ami nagyon megérint.

@szembetuno_blog

Az elbeszélés két idősíkon zajlik, egy harmadik pedig keretet ad a regénynek. Az 1920-as és az 1980-as évek cselekménye váltakozva követi egymást, s szép lassan minden mozaikdarab, karakter és élettörténet kikristályosodik, s értelmet nyernek az imitt-amott elejtett félmondatok, pillantások és kapcsolatok. Ez az utazás érzelmileg nagyon megterhelő, fájdalmas és – ahogy a szerző Csiffáry-Vass Réka segítségével, úgy az olvasó Péterfy-Novák Éva elbeszélése által – igyekszik megérteni a megérthetetlent. Az erőszak, a pedofília, a visszaélés és a molesztálás nekem ugyanakkor valamiképp mindig is (meg)érthetetlen, felfoghatatlan marad, mint ahogy a regényben is hihetetlennek hat számomra a nyers és tabumentes valójában bemutatott erőszakos, néhol mesterkélt vagy angyalszárnyak mögé rejtett érzelmi zsarolás, az erőszakos/„beteg” attitűd és annak továbbhagyományozódása generációról generációra.

@szembetuno_blog

A történet emellett nemcsak a családon belüli erőszakot, molesztálást veszi górcső alá, hanem – amit például a #metoo kampány szerintem nagyon-nagyon nem tudott átadni –, a visszaélést, a kiszolgáltatottságot bármilyen társadalmi környezetben. Mert szexuális erőszak áldozata nem csak nő lehet és teljesen független attól is, hogy ki feminista vagy szexista, hogy gyermek vagy felnőtt (netán idős). Létezik egy bántalmazó, aki valamilyen értelemben magasabban pozícionálja magát, s létezik az áldozat, aki kiszolgáltatott, vagy azzá válik. A képlet persze talán nem is ilyen egyszerű, de valahogy még eddig sem feltétlenül jutottunk el általános szinten. A gyermekotthon falai között zajló fejezetek épp erre hoznak példát. Létezik egy intézményi hierarchia, melyben olykor még az is kevéssé játszik szerepet, hogy ki gyerek és ki felnőtt. Vajon az apácák, akik némán (vagy épp az áldozatot fenyegetve) tűrik a mindennapos erőszakot, nem ugyanolyan bántalmazók? Vajon ők is áldozatok (voltak)-e. Hogyan lesz áldozatból bántalmazó?

Péterfy-Novák Éva nagyon jó érzékkel fogta meg ezt az igazán nehéz témát. Az elmúlt időszakban ritkán éreztem regényt ennyire kompaktnak, kifejezőnek, őszintének és alaposnak. Minden mondata átgondolt, a helyén van, nincsenek töltelékek, üresjáratok. S persze, nincsenek tabuk. Egy pillanatig sem éreztem erőltetettnek, szájbarágósnak, vagy éppen hatásvadásznak az elbeszélést – ebbe a hibába sajnos többen beleesnek, ha bántalmazásról, molesztálásról van szó, de a szerző közel sem tartozik közéjük. Azt éreztem, hogy egy olyan író könyvét olvasom, aki hiteles, aki a maga sötét (néhol gyomorforgató) valójában világít rá egy olyan társadalmi problémára, ami megfertőzi emberek sokaságának életét, megmutatva ennek sokáig – akár századon, generációkon – átívelő szövődményeit. Igen, bátor dolog. Igen, az Apád előtt ne vetkőzz nem gyáva könyv. Tétje van.