Fekete Judit: Az őrület határán

A Könyvmolyképző Kiadónál jelenik meg Fekete Judit Az őrület határán c. regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere elmerül Kálmán Lili naplójában, hogy testközelből átélje a(z ex)marketinges lány  hol szomorkás, hol kacagtató élményeit a munkanélküliségről. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet!

Fekete Judit: Az őrület határán

Megjelenés: 2017. szeptember 26.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Téma, műfaj: fiktív napló, munkanélküliség

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 192 oldal

Csillagérték: 8

Fülszöveg:

Mit tehetsz, ha minden veszni látszik? Lili egy menő multinál dolgozik, és talpraesett marketingesként megszokta, hogy minden problémát gyorsan megold. Csakhogy egy nap behívják a tárgyalóba, és bizony, AZT a hírt közlik vele. Munkanélküli lett. Nincs mese, ideje új állás után nézni. Fergeteges rodeó indul a magyar valóságban. Elgondolkozik, legyen-e belőle aloe vera mlm ügynök, vagy elfuserált cukrász. Sofőr. Virágáruslány. Hallgasson-e a volt kollégára, aki felhívja a Nagy Ötlettel? Várjon az igazira vagy vállaljon átmeneti munkát? Adja fel az álmait? És az elveit? Miközben naplót ír, vagy épp lelkesen blogol, mellékesen várja a nagy Őt is, de főleg kicsiket talál. Ám az Élet gyakran meglepőbb, mint gondolnánk…A hol szomorkás, hol kacagtató történet üdítő színfoltja a hazai könyvkínálatnak, és lelket feltöltő olvasmány mindazoknak, akik épp hasonló cipőben járnak. Kövesd Lili történetét és találd meg önmagad!

A munkanélküliség, a sehová sem tartozás érzése – szerintem – az egyik legbestiálisabb, ami óráról órára kúszik be az ember bőre alá, és mérgezi szépen lassan. Ilyenkor, bár a jó szándék megvan, a család és a barátok bátorító jelenléte sem tud igazi gyógyírt adni. A fontoskodó, „valósítsd meg magad”, „fogadj el bármit” megjegyzések, a képtelenebbnél képtelenebb állásajánlatok, a hetekig válaszra sem méltatott önéletrajzok pedig szintén egyre inkább fejünk fölé gyűjtik a sötét viharfelhőket. Főleg, ha igazából önhibánkon kívül váltunk munkanélkülivé. Fekete Judit blogregénye ezt, a sokak által ismert élethelyzetet mutatja be.

Kolozs Kitti terve

Egy évvel ezelőtt egészen másmilyen benyomást tett volna rám ez a történet. Hasonló helyzetben voltam akkor, mint Lili. No, nem álmaim munkahelyéről bocsátottak el (bár részben kicsit ez is megtörtént). A tanárképzés zsenialitásának köszönhetően (a mesterképzés két és fél éves, tehát épp januárban ér véget – marha nagy a tolongás ilyentájt a frissdiplomás tanárok iránt, gondolhatjátok), ott találtam magam a munkaügyi központ számomra rideg és ismeretlen ajtajában, egy számmal a kezemben, szememet a sorszámokat villantó táblára szegezve. Mázli, hogy apukám elkísért, ellenkező esetben ott esem össze, annyira nem magam láttam ott, és nem is értettem, tulajdonképpen mit keresek én itt. Alapvetően nehéz azzal szembesülni, hogy az ember hiába tanul sok éven keresztül, tettre készen állva pályája elején: nem kell. Ugyanilyen hihetetlen, hogy hiába végzi szívvel-lélekkel a munkáját, derült égből a villámcsapás módjára egyszer csak ott találja magát a semmi közepén. A munkaügyi központban tett látogatásom, és a fél éves zombilét vezető élmény számomra a „soha többé” ládikámban őrzöttek között. Az a bő félév, míg béna fordulattal élve „nem tartoztam sehová” ugyanis leginkább tényleg egy zombi kiránduláshoz hasonlított. S ez egészen addig tartott, míg meg nem kaptam a felvételi eredményem nyáron. Persze, voltak B-C-D-E terveim, amiket talán szívesen végeztem volna ideig-óráig, és amiből sosem lehet tudni, mi születhet...de...de ott van az a fránya "de". A felvételi értesítőmmel nem tudtam, de éreztem, hogy minden jóra fordul.

Itvás Éva terve

Szeretem azokat a könyveket, melyekben megtalálom magam. S mint a fenti bekezdés is mutatja, Fekete Judit kötete abszolút ilyen volt számomra. Hiába volt itt a blog ugyanígy tavaly is, hiába voltak meg ezek a – nem túl kellemes – élményeim, ez a történet hozta ki belőlem, hogy egy picit visszaemlékezzek erre, hogy írjak róla, még ha talán némileg szűkszavúan vagy virágnyelven tettem is. De terápiás jelleggel szerintem nem árt, ha az ember egyben látja az utat, amit bejár. Kálmán Lili naplója bemutatja, hogy eltervezhetünk és kimérhetünk mindent patikamérlegen, feljuthatunk szakmailag a csúcsra, néha el kell fogadni, ha más utat kell bejárnunk, teljesen váratlan helyeken találhatjuk meg azt a feladatot vagy éppen azt az embert, ami/aki mellett kiteljesedhetünk. Szintén nagyon tetszett a történetben, hogy főhősnőnk nem tudta meghazudtolni önmagát, s marketinges énjét (nincs mit tenni, kedvelem az elhivatott karaktereket): olyan lehetőségeket és réseket látott meg, melyekre valószínűleg soha nem gondolt volna, ha nem munkanélküli, ha - kissé fura fordulattal élve - nem kap rá „lehetőséget”, hogy egy kicsit magába fordulva, más szemszögből lássa a világot, nem a mindennapi mókuskerék pörgésében. Azt hiszem, bármennyire is szereti valaki a munkáját/hivatását, olykor szükség van arra, hogy eltávolodjon attól, amit nap mint nap csinál. Pihenjen, inspirációkat gyűjtsön. Elkerülje a kiégést és a fásultságot. Mindenből ki lehet hozni valami szuper dolgot, és Lilinek sikerült.

Kolozs Kitti terve

Az elbeszélés kapcsán, aki nem szokott hozzá a blogregények olvasásához, szerintem nem feltétlenül jó ötlet egyszerre végigpörgetni a történetet. De azt gondolom, mindenképpen érdemes megismerkedni a karakterekkel, mert bár fiktív történetről van szó, valószínűleg a legtöbben találkoztunk már velük életünk során. Lili nem mindig volt szívem csücske, de az első néhány eset után, mikor felhúztam magam rajta, elgondolkoztam: ezeket a hullámvölgyeket a legtöbben megjárjuk, megjártuk már, s ugyan ki szereti magát azokban a szituációkban, mikor minden kilátástalannak tűnik, és úgy érezzük, nem tehetünk ellene? Szóval, Az őrület határán érdekes és izgalmas tükröt állított elém, amibe nem mindig volt kellemes belenézni. Az elbeszélői stílus nem mindig ragadott magával, inkább tényleg a cselekményfolyam vitt el. (A bejegyzésben szereplő fotókat a kötet borítótervező pályázatára érkezett munkákból válogattam. Az összes tervet Fekete Judit profilján, ide kattintva éritek el.)

Blogturné Klub

A turné állomásai

09.20. - Szembetűnő
09.21. - Dreamworld
09.22. - Sorok között
09.24. - Zakkant olvas
09.26. - Deszy könyvajánlója
09.28. - Bibliotheca Fummie
09.30. - Könyvvilág

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a híres, ámde egykor munkanélküli hölgyeké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy leírást, mely alapján ki kell találnotok, kire gondoltunk, majd a nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha az összes feladatot teljesítitek, megnyerhetitek Az őrület határán c. könyv három példányának egyikét.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A feladvány:

A Vásott szülők szereplője mögött nehéz évek vannak, olyannyira, hogy kezdetben nem is ismerték el tehetségét, sőt, nemes egyszerűséggel szörnyűnek titulálták, így anno kirúgták a The Young and Restlessből-ből. Bár természetesen nem örült neki, azt tanácsolta sorstársainak, a legjobb, ha az ilyen bukásokat humorérzékkel vészelik át. Azóta olyan nagysikerű filmekben láthattuk, mint Az utolsó ház balra, Nyakiglove, vagy a Patch Adams.

a Rafflecopter giveaway