Julia Barrett: A harmadik nővér

Az Értelem és érzelem – talán méltatlanul – kevés szerepet kapó leányzóját, Margaret Dashwoodot helyezte fókuszba Julia Barrett: A harmadik nővér című könyve, mely a Lazi Könyvkiadó gondozásában 2001-ben jelent meg hazánkban.

Julia Barrett: A hamradik nővér

Eredeti megjelenés: 1996.

Hazai megjelenés: 2001.

Kiadó: Lazi Könyvkiadó

Fordította: Arbanász Ildikó

Téma, műfaj: Austen-folytatás

Terjedelem: 252 oldal

Csillagérték: 7

Fülszöveg:

A harmadik nővér folytatása Jane Austen nagy sikerű regényének, az Értelem és érzelemnek. Az immár tizenhét éves Margaret a legifjabb Mrs. Henry Dashwood három lánya közül. Irányító atyai kéz és örökség nélkül ő is belép a vidéki társadalom szűkös világába. Annak idején tanúja volt Marianne nővére lobogó érzelmeinek, vad vallomásainak és kiábrándulásának a szerelemből, és látta, hogyan szenved Elinor, aki olyan férfit szeretett, akit szava más nőhöz kötött. Lehetséges-e, hogy épp Margaret kerülje el a nehézségeket, amíg megtalálja a szerelmet? Mindez kiderül ebből a mesterien szövődő történetből, amely méltó módon állít emléket az egyik legkedveltebb angol regényírónak.

Az Értelem és érzelem két zászlóvivő hősnője, Elinor és Marianne árnyékában ott nevelkedik Margaret Dashwood, aki látszólag vajmi keveset ad hozzá a történet előmeneteléhez. Persze, csak látszólag…s ha jól megfigyeljük, a leányzó tökéletes egyesítője Elinor kimértségének és nagy tudásának, valamint Marianne szeleburdiságának, a hagyományokat és illemet gyakran áthágó jellemének. Austen valamiért – elsősorban talán gyermeki mivolta miatt – kevés fényt irányított a hölgyeményre, ami Julia Barrettet arra ösztönözte, gondolja tovább Margaret sorsának elejtett fonalát.

Julia Barrett Elinor és Edward, valamint Marianne és Brandon ezredes házasságkötése után három évvel folytatja Austen történetét. A cselekményfolyam egyenetlensége ellenére, a nyelvezet és a stílus azonnal kellemes meglepetést okozott számomra, hiszen több alkalommal és a történetben rendszeres visszatérőként üdvözöltem a Jane Austen stílusára emlékeztető jegyek felbukkanását. A történet hullámzását talán épp ez okozta: nem sikerült végig hozni az Austeni világot. Nagyon kellemes volt ismét találkozni Elinorral és Marianne-nal. Azt hiszem, az Értelem és érzelem kedvelői közül rengetegen elgondolkodtunk már azon, mi történhetett, hogyan alakulhatott a későbbiekben a két nővér sorsa. Ebbe enged betekintést A harmadik nővér első néhány fejezete, melyben ugyanakkor a szerző elkövette a minden bizonnyal legáltalánosabb hibát, ami az Austen-folytatók szinte kivétel nélkül: története érdekében elkezdte meghamisítani a szereplő eredeti karakterjegyeit. Nem is feltétlenül az jelentette a problémát számomra, hogy Margaretet felülértékelte (például az apjával való kapcsolatát illetően), hanem hogy a többi szereplőt részben „átalakította”. Emellett – ahogy ez szintén szinte az összes továbbgondolás esetén igaz – a korabeli társadalomkritika, a görbe tükör és az Austeni összetettség is elmarad (ez részemről egyébként már nem is kívánalom).

Végeredményben Margaret története kevésbé volt olyan lebilincselő, mint amilyen lehetett volna. A kislányból fiatal hölggyé cseperedő legkisebb testvér tényleg hősnőnek rendeltetett, ám Barrett története – a fentiek okán – nem tudott ebben megerősíteni. A cselekmény sokszor érdektelenné, vontatottá vált, így nem tudom teljes meggyőződéssel ajánlani. Ami viszont bizonyos, hogy Julia Barrett a jobb Austen-folytatók táborát erősíti, s kellemes (kissé talán nosztalgikus) élményeket kelthet azokban az olvasókban, akik nem túl nagy reményekkel viseltetnek, és nem Jane Austent várják vissza a sorok mögül.