Meryl
Streepet sok éve kedvelem – nem csupán színésznőként, hanem - nagyjából - mindent, amit a
személye és a munkássága képvisel. Érdekes, hogy éppen a Hugonnai Vilma
életéről szóló mesekönyv után írok róla, mert Meryl Streepet hasonlóan
meghatározó és úttörő személynek tartom. Michael Schuman Meryl Streepről szóló
életrajzát olvastam, mely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg 2016-ban.

Michael Schulman: Meryl Streep - Az ezerarcú színésznő
Eredeti megjelenés: 2016.
Hazai megjelenés: 2016.
Kiadó: Kossuth Kiadó
Fordította: Medgyesy Zsófia
Téma, műfaj: életrajzi
Terjedelem: 324 oldal
Csillagérték: 8
Fülszöveg:
Egy
nő, egy korszak és egy hivatás portréja: az első, kutatásokon és dokumentumokon
alapuló Meryl Streep-életrajz, amely feltárja a pálya kezdeteit, és bemutatja,
hogy az 1970-es években fiatal nőként hogyan nőtt fel a szerelemhez, a
feminizmushoz és saját páratlan tehetségéhez. Ízelítő a szerző prológusából:
„Meryl Streep köszönőbeszéde önálló műfajjá nőtte ki magát: egyszerre spontán
és előre megírt, alázatos és dölyfös, hálatelt és blazírt. Az már önmagában is
vicc, hogy olyan sok van belőle. Ki más nyert még annyi díjat, mint Meryl
Streep? S ezáltal az önostorozó nemtörődömség már-már visszatérő geg számba
megy. Mostanra úgy tűnik, már legalább olyan régen ragadt rá a „legnagyobb élő
színésznő” címkéje, mint amilyen régóta ül a brit trónon II. Erzsébet. Úgy
tapadnak hozzá a szuperlatívuszok, mint a cellux: a színészek között egy isten,
aki képes belebújni bármilyen karakterbe, mesterien kezelni valamennyi műfajt,
és a jó ég tudja, hányféle akcentussal tud beszélni. Még az ötvenen túl sem
lett elavult színész, sőt a hollywoodi matematikát meghazudtolva, akkor ért a
pályája csúcsára. Nincs olyan 1960 előtt született színésznő, aki megkaphatna
egy szerepet anélkül, hogy arra Meryl előtte nemet ne mondjon.”